Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-252
16 252. országos üléä április 28. 1-SO. {Helyeslés a baloldalon.) Abban azután, engedje meg a t. minister ur, teljesen téved, ha azt hiszi, hogy az eljárásban fekvő garantiák nem lényegesek azon hasznok és biztosítékok megvalósításához, a melyek magában az anyagi törvénykönyvben vannak. Ellenkezőleg, én minden gyakorlati jogászra hivatkozom s azt mondom, hogy a birói szervezetben magában és az eljárási formákban sokkal érezhetőbb biztosítéka fekszik a helyes igazságszolgáltatásnak, (Helyeslés a balon) mint a szabatos anyagi törvényben, különösen akkor, ha a régi tételes jog fonákságait és szigorát a gyakorlat elenyészteti, vagy legalább kisimítja. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a minister ur oly érzékenyen átérzi és annyira fel tudja dicsérni, hogy majd mennyi szép dolog lesz abbfin az eljárási javaslatban, melyre czélzott, és hogy mi minden szép dolgot fog a jövőre biztosítani, ha lesz belőle valami, a mi, ha tisz- , telt barátomnak Horváth Lajosnak hinni lehet, csak hosszú idő múlva fog bekövetkezni: kérdem, hogy azon két becses évet, mely a büntetőtörvénykönyv meghozatala óta elmúlt, miért hagyta elfolyni haszonnélkül azon előintézkedésekre nézve, melyek büntető törvénykönyve életbeléptetéséhez szükségek, (ügy van! a balon.) Éppen ezért bocsásson meg a t. minister ur, én az ő biztosítására mi súlyt sem fektethetek. Ha a minister ur azt magyarázná nekünk, hogy mennyi haszon van abban, hogy ha egy anyagi büntető törvénykönyv életbeléptettetik, hogy milyen szabatos szabályokat kap a biró és a közigazgatási hatóság az alkalmazásra, fáradságát talán sokkal nagyobb sikerrel fordíthatta volna arra, hogy Eötvös Károly t. barátom által az ezen életbeléptetendő törvények ellen felhozott érdemleges vádak s kifogások czáfolatába bocsátkozzék. (Helyeslés balfelöl.) Az általánosságban mozgó észrevételek egyáltalában nem megnyugtatók és ezek a határozatra nézve oly hatással biroknak nem tarthatók, hogy a ház, ha aggodalmak mutatkoznak, a melyek komolyak, ne ezeket az aggodalmakat vegye eljárása irányadó szempontjául. Pedig én azt tartom, hogy azon aggodalmakban komoly dolgok vannak. De mielőtt ezekre áttérnék, röviden a minister urnak, Horváth Lajos t. barátom föl szólítására adott feleletét kell bírálat alá vennem. (Halljuk! a balon.) A mit az Ausztriával való kölcsönösség biztosítására nézve előadott a minister ur, az körülbelül az, a mi ezen törvénykönyv életbeléptetésére óhajtandó. Én ugyan megvallom, sokkal helyesebbnek tartottam volna azt, hogy az Ausztriára vonatkozó kölcsönösségi intézkedések hatálybalépte, magában a törvénykönyvben attól a feltételtől tétetett volna függővé, ha ott is oly törvény jő létre, mely a kölcsönösséget biztosítja. De hiszen a háznak és a törvényhozásnak módjában fog lenni, ha azon jó remények nem teljesülnének, a melyeket az igazságiigyminister ur kifejtett, ezen kölcsönösséget egyszerűen megszüntetni. A mi a másodikat, vagyis a Horvátország irányában való biztosítását illeti annak, hogy különösen a magyar államot illető buncselekvényekre nézve, a horvát bünteíőkönyvben is oly határozatok fognak felvétetni, mint a minők a magyar büntető törvénykönyvben vannak: ebben a tekintetben, a minister ur feleletét teljesen kielégítőnek, senki sem tarthatja. A t. minister ur a horvát kormánynyal szemben, melylyel pedig csak más viszonyban vagyunk, mint a monarchia másik államával, a biztosításnak még azon fokát sem tudja felmutatni e házban, melyet az osztrák kormány részéről oly határozottan elért. Pedig, uraim, nagy, igen nagy politikai érdek fűződik ahhoz, hogy Horvátországban a magyar alkotmány s a magyar államnak ugyanazon büntető jogi védelem nyújtassák, mint a mely nyujtatik itt Magyarországon. Mert méltóztassék megnézni a büntető törvénykönyv bevezető szakaszait és meglátják, hogy egy, Horvátországon, horvát személy, vagy külföldi által a magyar állam ellen elkövetett bűntett, a magyar bíróságok által, a magyar büntető törvény szerint éppen nem büntethető. Ugy van szabályozva törvénykönyvünk érvénye személy és terület tekintetében. Ha ez igy van, akkor lehető legnagyobb politikai érdekünk van, nemcsak kérni, de a közös alkotmány alapján határozottan követelni, hogy a közös hazának ugyanazon jogvédelem biztosittassék. (Elénk helyeslés balfelöl.) Es talán az a feletti elmélkedés helyett, hogy mennyi haszna lesz ennek a büntetőtörvény anyagi rendelkezései életbeléptetésének, helyesebb lett volna igyekezetét egy ily határozott eredmény kieszközlésére irányozni. A főellenvetés egyébiránt ezen büntető törvénykönyvnek, a jelen törvényjavaslattal való életbeléptetése ellen, két pontban foglalható össze. S mielőtt azok alapján, melyek a jelen vita alatt felmerültek, észrevételeimet megtenném, egyet tartok kijelentendőnek. Én részemről a meddő, hatálytalan törvénykönyveknek barátja nem vagyok. Bár ugy vagyok meggyőződve, hogy azok magára a joggyakorlatra, a birák és ügyvédek eljárására még akkor is nyilvánítják befolyásukat, ha hatálylyal még nincsenek felruházva. Mindamellett hajlandó vagyok ezen büntető törvény életbeléptetésére nézve a lehető legkevesebbet követelni, de ezt a legkevesebbet, a mitől én okvetlenül függőnek tartom, hogy ennek jótékony hatálya legyen, ezt határozottan megkívánom minden sürgetés és kitérés ellenére.
