Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-262

262. országos ülés májns 14. 1880. 211 telt barátom, hogy azokban másodfokulag járnak el és végleg döntsenek a kir. törvényszékek. Tehát a 62 kir. törvényszék képes ezen ügyeket a jogegység sérelme nélkül másodfokulag és véglegesen eldönteni, hanem a két, vagy a decentralisatió után 10—12 kir. tábla nem alkalmas. De mondta, hogy a rendőri törvénykönyv hátterében ott van az egész büntető törvénykönyv általános része; de azon kérdésekben, melyek a közigazgatási hatósághoz utasíttatnak, a melyekben az ő indítványa szerint a kir. törvényszékek, mint másodfokú és utolsó forumok jártak volna el, ezen eseteknek nincs-e az egész büntető törvénykönyv a hátterében. Azt hiszem, hogy ezt t. barátom, mint kitűnő jogász, elismerni kénytelen. A jogegység fenntartására, t. ház, addig, míg a büntető eljárás nem szabátyoztatik, kiváló súlyt fektetni nem lehet, nem lehet egyszerűen azon indokból, mert nincs, a ki a jogegységnél szükséges vádlószerepét képviselje, nincs, a ki a kir. tábla esetleg felmentő határozata ellen az ügyet a legfőbb itélőszékhez felvigye, hanem legfelebb a kir. tábla marasztaló határozata ellen volna esetleg a jogegység megvédése végett, a marasztalt fél felebbviteli joga érvényesíthető. Más államokra történt hivatkozás. Én utalok e tekintetben Ausztriára és ezt a jelen alkalommal nyugodtan tehetem, mert nem fogja a t. képviselő ur azt mondhatni, hogy a Bach és Schmerling törvényeit idézem, hogy a provisorium, vagy reactió tényeire hivatkozom, mert a mire hivatkozom, az alkotmányos korszak ténye. Az új ausztriai perrendtartás a kihágási ügyeket, a mely köztt több van olyan, a melyeket a mi büntető törvénykönyvünk rendszerint vétségnek minősít: a járásbírósághoz utalja, Ezek köztt van a 25 frtig terjedő lopás és csalás, 50 frtig terjedő sikkasztás, 20 napig terjedő betegséget okozó testi sértés és mindezen kérdésekben nem is a kir. táblának, hanem a kir. törvényszéknek határozata végérvényes, végérvényes, akár legyen helybenhagyó, akár legyen megváltoztató az Ítélet, ugy hogy sem a tény, sem a jogkérdésben további felebbezés nincsen. Es én nagyon csodálkozom azon, hogy oly emberek, kik a szóbeliség és közvetlenség mellett lelkesednek, mely mellett én is lelkesedem, mint pl. VeszteiImre és Emmer Kornél t. képviselőtársaim, megütköznek ezen. Erre nézve csak azt mondhatom, a mit már Emmer t. képviselőtársam is megemlített, hogy ha mi a szóbeliséget és közvetlenséget komolyan akarjuk, akkor szakítani kell azon korlátlan felebbviteli rendszerrel, mely a mostani igazságszolgáltatásban van. Több oldalról lett hangoztatva s a t. barátom is hagoztatta, hogy miiyen nagy inconse quentia lenne az, hogy a mig & csekély polgári ügyekben meg van a korlátlan felebbezés; addig mi ezen fontos ügyekben kizárjuk a felebbezés. E részben én csak arra akarok utalni, hogy a polgári perben azon garantia megvan, hogy ott bélyeges ivén kell felebbezni, hogy esetleg ügyvédet kell fizetni, ki a fellebbezés indokolását elkészíti és hogy esetleg konoksági birság alkalmazásának is van helye. Mindez nem áll a kisebb kihágási ügyekben. Én erre nagy súlyt nem fektetek, de arra igenis fektetek súlyt, hogy mig most azon érvet hallom, hogy nem lehet megszorítani a fellebbezést a kihágási ügyekben, mig ugyanaz korlátlanul meg van engedve a kisebb polgári perekben: majd akkor, mikor a polgári perrendtartás reformjára kerül a sor, a t. képviselő urak meg fogják fordítani a dolgot és azt fogják mondani, hogy ha a kisebb kihágási ügyekben, a hol talán csak egy csavargónak 3 órai elzárásáról, vagy 5 írt pénzbírságról van szó, meg van engedve a fellebbezés : a polgári perben, habár a pertárgy csekélyebb, miután ez, talán egész családot tesz tönkre, fellebbezést korlátozni nem lehet. Én pedig azt mondom, hogy most midőn alkalom van reá, vettessék gát a fellebbezésnek a kisebb jelentőségű criminalis ügyekben; annak idején pedig, legalább az én szavazatommal, gát fog vettetni a csekélyebb civilis ügyeknek is. Még csak azt akarom felemlítni, hogy azon indítvány, mely a bizottság javaslatával szemben áll, t. i. Hosztinszky t. képviselőtársam indítványa, a ministeri törvényjavaslattal egyáltalában nem azonosítható, mert Hosztinszky t. képviselőtársam indítványa, mint Bokros Elek t. képviselőtársam is kifejtette, a ministeri javaslattól eltérő álláspontot foglal el. S itt meg kell jegyeznem, hogy Hosztinszky t. képviselőtársam módosííványa egy nem éppen szerencsésen összeállított mixtuin compositum. Hosztinszky t. képviselőtársam a jogi kérdésben a garantiát ugy kívánja elérni, hogy megengedi a felebbezést azon esetben, ha az első bíróság Ítéletét a másodbiróság megváltoztatja. Hit ez egyszerűen a rendszertelenség következménye, mert ha egyszer a jogegységre fektetjük a fősúlyt, akkor tekintet nélkül arra, hogy helybenhagyó, vagy megváltoztató-e az ítélet, a jogi kérdésben a fellebbviteli mindenesetre meg keli engedni s ez volt az eredeti miuisteri javaslatnak helyes elvi álláspontja. De különben azért is helytelennek tartom a t. barátom módosítványát, mert annak szövegéből valóban azt sem tudom megérteni, hogy ezen kifejezés alatt: „kivéve azon esetet, midőn azon kérdésben, fönnforog-e kihágás esete vagy nem, a másodbiróság a kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatta; mondom, azt sem tudom -megérteni, hogy ez alatt mit ért t. barátom. a 27*