Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-262

210 262. országos ülés májas 14 1880. méltóztassék az igazságügyi bizottság szövegezését elfogadni és megtartani. (Helyeslések.) Elnök: Szólásra senki sem lévén többé feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját. Teleszky István előadó: Midőn, t. ház, ezen megszavazás sorrendjén a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatok utolsó §-a fölött döntünk, kívánatos dolog, hogy legyünk tisztában azzal, hog)

7 tulajdonképen miről van szó; mert mig egy részről az mondatott, hogy minő nagy horderejű ügyek azok, melyeknek competentiája itt megállapíttatik, addig másfelől — és én azt hiszem, hogy jogosultabb azon álláspont, a melyet szakavatott beszédében Bokros t. képviselőtársam elfoglalt, midőn kimutatta, hogy itt tulaj donképen nem olyan nagy horderejű ügyekről van szó, miként némelyek állítják. Hosztinszky t. képviselőtársam kiszámította, hogy 11 eset van olyan, melyre két hónapig terjedhető büntetést szab a törvény. Ezen kiszámításban azon tévedés rectificálandó, hogy az általa idézett §-ok közül a 68. olyan, me]y a járásbíróságok competentiája alól ki van véve és a közigazgatási hatóságok eompetentiájához van utalva. En ezen 10 eset közül némelyeket egyenként fel fogok sorolni, hogy Chorin t. barátom ellenében rámutassak, hogy még ezek sem oly nagy horderejű dolgok, a minőknek ő előtüntetni kívánta. Én ezen 10 eset ellenében rá mutatok ugyanazon büntető törvénykönyvnek 35., 39., 46., 52., 54., 59., 88., 92., 93., 94., 97., 130., 132., 133. §-aira, hol 15 esetben a járásbíróságok competentiájához oly ügyek soroltatnak, melyeknek büntetése csakis pénzbírság és semmi esetben sem elzárás. Ha már most az előbbi 10 esetet az utóbbi 15 esettel viszonyítjuk, akkor látni fogjuk, hogy azon 10 eset sem olyan, melynél különösen a jogkérdés szempontjának megbirálása fontosnak lenne tekintendő. Chorin t. barátom hivatkozott arra, hogy ezek között vannak az állam biztonsága elleni, a hatóságok elleni kihágások, a vallás szabad gyakorlatának zavarása, vagy megakadályozása, pénzhamisítási kihágások, a család elleni kihágások stb. No jó, hát nézzük először az állam biztonsága ellenieket, hogy tulajdonképen mik azok. Azt mondja a E0. §., hogy a ki valamely várat, vagy erőd, vagy tábor fekvését, vagy erődítés tervét az illetékes hatóság engedelme nélkül lerajzolja, vagy közzé teszi, 2 hónapig terjedhető elzárással és 300 frtig menő pénzbirsággal büntettetik. Háború esetében ez igen fontos, megengedem, hanem akkor nem kihágást képez, akkor másként fog minősíttetni. De különben sem tudom, hogy ezek oly esetek volnának, melyek gyakran fordulnának elő; sőt egy ily eset előfordulásáról is alig hallottam még. Itt van a politikai j'elentőségtíek köztt az ország, a társországok és a monarchia zászlajának bemocskolása, vagy leszakítása. Megengedem, hogy ez nagyon fontos kihágás, de nagyon ritkán fordul elő és ha előfordul, azt hiszem, megtorlására a kir. tábla mindenkor eléggé alkalmas lesz. Pénzhamisítás kihágása itt nincsen, hanem van hamis pénzkészítés passióból, nem forgalombahozatal czéljából. Hogy ez valami nagyon veszélyeztetné a közérdeket és hogy ily eset gyakran fordulna elő, azt nem lehet állítani. Végig lehetne menni mindezen eseteken, hanem hát nem tartom szükségesnek. En ezek ellenében odaállítom t. barátomnak a másik csoportot, a melyben a büntetés csupán pénzbírság. Ezek köztt van, a melyre ő is súlyt fektetett, t. i. a vallás szabad gyakorlatának megakadályozására vonatkozó, melyről ezt olvassuk, például az 52. igen fontos §-ban ;" a ki az 1868. évi LIII. t. ez. 19. §-ának az ünnep- és vasárnapokra vonatkozó intézkedéseit megszegi, 100 forintig terjedő pénzbirsággal büntettetik. Kérdem, ilyen esetekben, melyben a tényleg kiszabandó büntetés, ha előfordul, nem is 100 frt, hanem rendesen 5 frt lesz, ilyen esetekben az ország legfőbb biróságához való felebbviteí indokoltnak tekinthető-e? Ott van a 42. §., mely azt rendeli, hogy csoportosulás esetében, ha valaki a hatóságnak nem engedelmeskedik, 8 napig terjedő elzárásra Ítélhető. Ha ilyen eset előfordul s ez már gyakrabban történhetik, de a jogegység szempontjából ez bizonyára nem fontos; valamint merem állítani, hogy egyáltalában nagyon kevés szakasz vau, a kihágásokról szóló büntető törvénykönyvben, a melyben a jogi kérdésnek fontossága lenne, —ha mondom, ilyen kihágás fordul elő, a büntetés a concret esetekben, három órai elzáratás szokott rendszerint lenni. Ezt sem tartom olyan fontosnak, hogy országunk legfelsőbb bírósága ezzel foglalkozzék. De a t. képviselő ur, Bokros Elek t. képviselő ur ellen azt mondja, hogy helytelenül hivatkozott ä tegnapelőtti határozatra, hogy ő azon határozatot is helytelenítette. En megengedem, de méltóztatott elfelejteni, hogy a 41. §. szerint a közigazgatási hatósághoz utalt kihágások közül, a melyek sokkal több esetet képeznek, mint a melyek a járásbíróságokhoz vannak utalva s ezek között szintén vannak olyanok, a melyekben a büntetés maximuma két hónapi elzáratás, halmazat esetében pedig, nem mint t. barátom tévesen mondotta, három, hanem két és fél havi elzáratással büntethető és t. képviselőtársam még is nem indítványozta ezeknek kivételét, hanem csak azt, a mit igen hetesen említett Bokros Elek tisz-