Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-262

2ö2. országos iiléi májas 14. 1880. 2ü7 bírság nagysága szempontjából nem hasonlíthatók azon cselekményekhez, a melyekről jelenleg szó van, s melyekre nézve fenntartatott a kir. járásbíróságok hatásköre. Előttem szólott t. képviselőtársam, ezen kihágásokat bagatell dolgoknak nyilvánította. T. ház ! Midőn az állam biztonsága, a hatóság és közrend, a vallás szabad gyakorlata elleni kihágásokról, a pénz és értékpapírok hamisításáról és a családi állás ellen elkövetett kihágásokról van szó, ezen dolgokat, a melyek a társadalmi rendnek alapintézményeit érdeklik, bagatell eljárásnak tartani, valóban csekély érzéket tanúsít ugy az igazságszolgáltatás, mint az állami rend érdekei iránt. (Tetszés balfelöl.) Ezen cselekmények, majdnem kivétel nélkül, 1—2 hóig tartó elzárással vannak sújtva a törvényben és t. barátom, miután ezt nem tagadhatta, azon sajátságos érvhez nyúlt, hogy a t. ház ne a maximumot Tegye tekintetbe, hanem azon minimumot, melyet a bíró a törvény alapján az egyes fennforgó esetben kiszabhat. Ázt hiszem, í. ház, hogy helytelen tanácscsal szolgált t. barátom a háznak, mert a garantiák nem a büntető törvénykönyvben kiszabott egyes büntetési tételek miiűmuma, hanem annak maximuma szempontjából mérlegelendők. Az veendő mindig tekintetbe a garantia kérdésénél, mily büntetési hatalomkörrel ruháztatott fel a biró a törvény által, az egyes esetekben. Ha a t. ház tekintetbe veszi, hogy itt rendesen 1—2 hóig tartó elzárásról van szó, hogy bűnhalmazok ese tében 3 hóig terjedő elzárást szabhat a bíró büntetésül, akkor lehetetlen azon eseteket törvényhozási szempontból nem fontosaknak és nagyobb biztosítékot nem igénylőknek tekinteni. T. ház! Az indítvány ellen az is hozatott fel érvül, hogy hisz a közigazgatási hatóságoknál folyamatban levő rendőri kihágások eseteiben, a másodfokú határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincsen és igy inconsequentia volna a t. háztól, ezzel ellenkező határozatot hozni. En egy tévedésre vagyok bátor t. barátomat •figyelmeztetni. Először is a közigazgatásról szóló törvény értelmében, csak két egyenlő határozat esetében nincs további jogorvoslatnak helye. Másodszor két egyenlő határozat esetében is joga van a főispánnak mindannnyiszor, a hányszor az állam jogait sértve találja, rendkívüli jogorvoslattal élni a határozat ellen és harmadszor, az eddigi gyakorlat szerint, a minister még magánosok panasza következtében is felrendelteti magához az iratokat és igy legalább megvan annak lehetősége, hogy a két egyenlő határozatban foglalt jogsértés orvosoltassék. E tekintetben semmi analógia nincs azon javaslat között, a mely jelenleg a t. ház asztalán fekszik és a közigazgatási hatóságok előtti ügyekben dívó eljárás között. De különben, t. ház, oly lényeges eltérés van a közigazgatási hatóságokhoz utalt cselt-kmények bennső természete és a ma fennforgó cselekmények közti, hogy csakugyan ezek egy színvonalra nem helyezhetők; mertén figyelmeztetem a t. házat, hogy jelenleg politikai természetű kihágásokról is van szó, olyanokról, a melyek által az államérdek és az egyéni szabadság a legközvetlenebbül van érdekelve. Midőn egy új büntető törvénykönyvet, egy új rendőri törvénykönyvet léptetünk életbe, a melyre nézve semminemű birói megállapodás még nem létezik, mely. hogy mikép fog alkalmaztatni a gyakorlatban, arról semmi bizonyosat nem tudhatunk, helyes törvényhozási iutézkedés-o az, megvonni lehetőségét annak, hogy legalább a minősítés kérdésében jogorvoslat használtassék, ugy az állami közérdek, mint az egyéni szabadság érdekében Magyarország legfőbb itéiőszékéhez, azon bírósághoz, mely első sorban bír azon hivatással és kötelességgel, a törvények egyöntetű alkalmazásának őre lenni. De t. barátom azon érvvel is élt, hogy hiszen a budget-vita alkalmával felhozatott, hogy a legfelsőbb ítélőszék is, hasonló alapokon nyugvó ügyekben egymással ellenkező határozatokat hozott. Igaz, én voltam az, a ki felhívtam ezen anomáliára az igazságügyminäster ur figyelmét; de kérdem, tűrhető-e továbbra is ezen anomália? Én meg vagyok arról győződve, hogy az igazságügyminister ur kötelességének fogja ismerni, ugy, mint ez más államokban történt, akár törvényhozási, akár rendeleti utón arra törekedni, hogy a legfelsőbb ítélőszék birói határozatainak egyöntetűsége biztosittassék. Ez a legfőbb itélőszéknél lehetséges, de a kir. tábla határozatainál teljesen lehetetlen. Éppen a minap elismerte a t. ház és a t. igazságügyminister ur is, hogy a kir. tábla decentralisatiójának kérdése többé el nem odázható, hogy a kir. tábla jelen összpontosított helyzetében többé fenn nem tartható. Már most kérdem, hogy az ország 12 különböző helyén működő kir. tábla, hogyan fogja fenntartani a birói határozatok egyöntetűségét, hogyan lesz lehetséges, hogy az igy decentralisált kir. tábla, egy új rendőri törvénykönyvnek egyes esetekre való alkalmazásánál, egymással homlokegyenest ellenkező határozatokat ne hozzon. A kir. táblának nem is az a feladata, nem is az a rendeltetése, hogy a jog egyöntetű alkalmazásának legyen őre és mindenütt a világon, a hol a jogszolgáltatás helyes fogalma meg van honosítva, a legfelsőbb itélőszékekuek képezi ez hivatását. De t. barátom, az európai több államokra történt hivatkozással szemben kijelentette, hogy e téren egyáltalában nem akarja a külföldi törvényhozásokat competenseknek elismerni, mert a bíróságok szervezése dolgában azok útmutatóul