Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-262

206 282. «r?zágos ülés májas 14. 1880. ügyekben s ennélfogva megtörténhetik, hogy a pótbiró referádájának alapján, a kir. tábla helytelen ítéletet hoz. Hogy ez meg ne történhetnék, arról szó sincs; de legnagyobb hibának tartom, ha bíróságaink egy ily tekintélyes testülete irányában, itt a törvényhozás kebelében tápláljuk és fejlesztjük a legindokolatlanabb bizalmatlanságot. A kir. táblák Budapesten és Marosvásárhelyt, alkotmányos korszakunk kezdetétől a mai napig oly haladást tanúsítottak a judicatura egysége, alapossága és minden irányban kielégítő volta tekintetében, hogy legnagyobb tévedésnek tartom e testületeket itt alaptalanul kisebbíteni és tekintélyök rovására megjegyzéseket tenni. Egyébiránt, ha netalán a kir. tábla 10 tanácsa esetleg hozott, vagy hozhatott egymástól eltérő határozatokat, ez a tábla ellen mit sem bizonyít, mert ebbe a hibába, mint a t. ház igen jól tudja, a legfőbb Ítélőszék is beleesett és beleesik a világ legkitűnőbb bírósága is, a mely különböző tanácsokban ítél. (Felkiáltások: Maga a ház is nem egyszer különbözően határozott már!) Arról nem is akarok szólni, a mit épp most hallok itt említtetni, hogy eltérő nézeteket nyilvánított már még a t. ház is. Ennélfogva az egymástól eltérő elvi határozatok a bíróságok tekintélyének rovására nem szolgálnak, hanem igenis szolgálhatnak indokul arra, hogy admiuistrationális, vagy törvényhozási utón igyekezzünk odahatni, hogy eltérő határozatok esetében, ugyanazon bíróság kebelében a jövőre szabályul követendő elvi döntvények keletkezzenek. Ily elvi döntvények épp oly hatálylyal hozathatnak kihágási ügyekben a kir. tábláknál, mint a végső fórumnál, a mint hogy szükséges lesz döntvények megállapítása a legfőbb itélőszéknél az ott elintézendő ügyekben. A jogegység létesítésének érdekében tehát a fellebbezés megengedését egyáltalán nem tartom indokoltnak. Most, t. ház, még csak egy rövid megjegyzést óhajtok tenni. A t. igazságügyminister ur állal beterjesztett statistikai kimutatás adatai szerint, az országban felmerült a kir. járásbíróságoknál 1877-ben— ha emlékezetem nem csal — 133,000 kihágási ügy. Ebből fellebbeztetett, ismét átlagos számokban beszélve, ha emlékem nem csal, 14,000 kihágási ügy. A statistikai kimutatásokban nem találtam adatot arra, hogy a legfőbb ítélőszékhez a 14,000 kihágási ügy közül hány fellebbeztetett, mert a legfőbb ítélőszék kimutatásaiban a bűnügyek nincsenek elválasztva a büntettek és kihágások szerint. Azonban magán utón nyert értesülésem az, hogy a kihágási esetek évenkint 4—5 ezerre mennek. Most már méltóztassanak tekintetbe venni, hogy tegnapelőtt — és magam is ma, mindig olyan kihágásokról beszéltünk, melyeknek büntetési maximumait említettük fel. Ha azonban ítéletünket félrevezetni nem akarjuk, a büntetési minimumokat is figyelembe kell vennünk. A kihágásokra kiszabható elzárási büntetés legkisebb mértéke 3 óra, a pénzbüntetés legkisebb mértéke 50 kr. Ha a kihágások hord erejét akarjuk tekintem, akkor nemcsak a maximumot, hanem a minimumot is. figyelembe kell venni. Méltóztassanak a statistikai adatok alapján az átlagos büntetést venni é* akkor azt fogják tapasztalni, hogy a kihágásokról beszélve, nemcsak nem lehet két-három hónapi elzárást felvenni, hanem az átlagot képezni fogja 3 órától 8 napig és 50 krtól 50 frtig, Ily átlag csekély ügyeket felvinni a legfőbb törvényszékhez és annak egész apparátusát ezek miatt mozgásba hozni, helytelen eljárás. Ez nem a személyes szabadság garautiája, nem a jogegység létesítésének biztosítéka, hanem ez határozottan odavezet, hogy a legfőbb itéiőgzéket lehetetlenné tegyük, oda vezet, hogy lehetetlenné tegyük a legfontosabb s a valódi bírói garantiákat igénylőügyekben a helyes ítéletet, mert a bírák tulhalmozottsága lehetetlenné teszi az ügyek alapos elbírálását. (Helyeslés.) Ezek azok, a mik a jogügyi bizottságot arra indították, hogy fenntartsa eddigi véleményét és a kir. itélő tábla ítélete ellen kihágási ügyeknél ne adjon helyt további fellebbezésnek és ennek alapján kérem a t. házat, méltóztassék Hosztinszky t. képviselő ur módosítványa ellenében a jogügyi bizottság szövegezését elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Chorin Ferencz: Előttem szólott igen t. barátom igen csinos beszédet tartott a t háznak tegnapelőtt hozott azon határozata ellen, melylyel a rendőri kihágások nagy részét a közigazgatási hatóságokhoz utasította, minden bírói ellenőrzés nélkül. Kimutatta, hogy mily veszélyes ezen határozat, hogy mily jelentékeny hatáskört ruháztunk a közigazgatási hatóságokra és azt mondja, hogy a következetesség szempontjából helytelen eljárás volna az, hogy a rendőri kihágások azon része, melyek a bíróságoknál megmaradtak, felebbeztessenek egész a legfőbb ítélőszékhez, míg a közigazgatási hatóság két egyenlőhatározata ellen, jogorvoslatnak helye nincsen. Ha már nagyon sajátságosnak tartom azt, hogy hozandó törvényhozási intézkedés támogatására egy előbb hozott, helytelen és a személyes szabadságra veszélyes határozatra történjék hivatkozás és habára törvényjavaslat— Bokros által. érvül idézett — intézkedése ellen szóltam és ellenindítványt terjesztettem be, — melynél fogva a rendőri közegeknek ítéletei birói control alá lettek volna helyezendok, — mégis meg kell vallanom, hogy mindazon esetek, melyekben a bíráskodás a közigazgatási közegekre ruháztatott, sem fontosság, sem a büntetés tételének, sem a pénz-