Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-262
262. országos ülés május 14. 1SS0 2.5 Európa több államainak példáira hivatkozott, Belgiumot és Francziaországot ugy tünteíte fel, mint a hol felháborodás támadna, ha kihágási ügyekben a fellebbezési meg akarnák szorítani. Már t. ház, én ezekre a paralleliákra nem hivatkozom, hanem azt hiszem, hogy nekünk legelső kötelességünk ezen törvény keretében következetesen eljárni, ezen következetességnek pedig legszembetűnőbb megsértése volna Hosztinszky képviselő ur indítványának elfogadása. Méltóztassék a t. ház, tekintetbe venni, hogy már a múlt alkalommal letárgyalt s ennélfogva a ház határozatát képező megállapodás szerint, a kihágási ügyeknek legnagyobb része a közigazgatási hatóságok körébe utaltatott. Mindnyájan tudjuk, hiszen törvény állapítja meg, hogy a közigazgatási hatóságok előtt tárgyalt büntető ügyekben két egybehangzó ítélet ellen, további fellebbezésnek rendszerint helye nincs; egyedül semmiségi joga van a ministernek rendkívüli esetekben főispáni fölebbezés folytán, vagy saját hatáskörében revisió rendelése által. Hogyha már most a számadatokat vesszük tekintetbe, azt látjuk, hogy a kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyvben van összesen 107 kihalási eset. Ebből a 107 kihágási esetből a t. ház, ezen törvény 41. §-a szerint a közigazgatási hatósághoz utalt 60 kihágási esetet. Marad tehát felénél jóval kevesebb, vagyis 47 eset a járásbíróság hatáskörében. Már most méltóztassék azon álláspontot is figyelembe venni, melyet a közigazgatási hatóságok bíráskodásával szemben Chorin Ferencz t. képviselő ur elfoglalt és melyhez Veszter Imre képviselő ur szavazatával hozzájárult. Legmeszszebb menő indítványa az volt, hogy a közigazgatási hatóságok első folyamoclási ítélete ellen kihágási ügyekben egy fellebbezés engedtessék meg és nem is a királyi táblához, a melynek ítéletében én most megnyugszom, hanem az első folyamodásu kir. törvényszékhez és onnan minden további jogorvoslat zárassék ki. Már most bátor vagyok még egy számadatra hivatkozni, hogy abból azután az én felfogásom szerint, a eonsequentiát levonhassuk. E számadat összehasonlítása azon büntetések maximumainak, melyek a közigazgatási hatóságokhoz vannak utasítva. A hatvan kihágási eset közül, melyek a közigazgatási hatóságokhoz vannak utasítva, van két kihágási eset, melyekben a büntetés a kihágási büntetések maximumát, két hónapi elzárást foglal magában. Van 10 eset, a melyekben az kizárás egy hónapig terjedhet; van 6 eset, melyekben a pénzbüntetés 300 írtig terjed és van hét eset, a melyekben a pénzbüntetés 200 frtig terjed. Ennélfogva a közigazgatási hatóságokhoz utalt hatvan kihágási eset közül van 25 eset olyan, mely 200 frt, vagy azon felül pénzbüntetést és egy hónapig, vagy azon felül terjedhető elzárást foglal magában. Ha a t. háznak bölcsessége és hazai viszonyaink alapos ismerete azt eredménvezték, hogy a személyes szabadságnak mindnyájunk által egyenlően védett érdekei kellő védelmének tekintetett az, hogy hatvan kihágási eset, melvből 25 a legsúlyosabb büntetéssel sújtatik, a politikai hatóságokhoz utasíttassanak, a melyeknél két egybehangzó s nem is teljes bírói garantiát képező hatósági ítélet ellen fellebbezés nincsen : akkor engedje a t. ház kérdeznem, mi indíthatna bennünket arra, hogy a fennmaradó 47 kihágási esetben, a melyek közül csak 10-ben van két hóig terjedhető elzárás maximumként megállapítva, mondom, hogy e 47 esetben ne elégedjünk meg az első bírónak bírói garantiájával, de ne elégedjünk meg még a királyi tábla teljesen megnyugtató Ítéletével sem ? {Helyeslés.) Ennélfogva, ha logikát keresünk, ne keressük azt az 1868-iki polgári perrendtartásnak és a mostani kihágási eljárásnak összehasonlításában, hanem keressük ezen törvény rendszerében, melylyel szemben a legkövetkezetlenebb eljárás volna az, ha mi a nagyobb bírói garantiát nyújtó királyi táblától fellebbezést engednénk. mig hasonló cselekvényekre nézve a közigazgatási hatóság előtt megindított eljárásban semminemű birói garantiát nem nyújtunk és ugyancsak két folyamodása Ítélettel megelégszünk. En a t. ház logikai érzékében bizva, remélem, hogy egy törvényben két egymásután következő szakaszban, ilyen logikai elleumondást bizonyára behozni nem fog. A harmadik szempont, t. ház, a jogegység, melyet itt figyelembe kell venni. A kormányjavaslat 45. §-ában a táblai Ítéletek elleni fellebbezés, kizárólag csak a jogegység szempontjából volt contemplálva. E tekintetben vannak igenis nyomós elvi argumentumok. Óhajtandó, hogy a jogegység egy új büntető törvénynél a lehető legteljesebb mértékben létesíttessék a judicatura egysége által. De malmost azt kérdem : lehet-e ezen törvény keretében a kihágásokról szóló egész törvénykönyv jogegységéről beszélni akkor, mikor 60 esetet politikai hatóságokhoz utasítottunk, mikor csak 47 eset maradt meg a bíróságok hatáskörében ? S vájjon, ha ezen 47 esetben óhajtunk jogegységet: van-e okunk a jogegység létesítését megtagadni a királyi táblák jövendő működésétől és ezen jogegységet a kihágási ügyekben kizárólag a kir. curiánál találni fel? Azt hiszem, hogy ezt alaposan egyáltalán nem lehet. Sajnos, de divatba jött a legutóbbi időkben, hogy a királyi táblák tekintélye ellen igen sok és meggyőződésem szerint teljesen alap talán megtámadás történt. Veszter t. képviselőtársam tegnapelőtt igen élénken illustrálta, hogy a királyi táblánál gyakran csak egy pótbiró az, a ki referál és csak három biró itél a kihágási
