Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-262
204 262. országos ülés miijus 14. 1850. melyet védeni lehet s a melyre utóbb reflexióimat megteszem. Hosztinszky t. képviselő ur módosítványa ezen elvi álláspontot merőben nélkülözi. Ugyanis föllebbezést akar engedni kettőt, egyet azon esetre, ha a kir. tábla és a járásbíróság különbözően ítéltek a cselekvény fölött, tehát először fellebbezést a tény kérdésében; és fellebbezést akar engedni másfelől a jog kérdésében, ugy, mint a kormány javasolta a 45. §. második pontjában. Ily szövegezésben a módosítványnak elvi álláspontja hiányzik és ennélfogva én jelenleg nem is magához a szövegezéshez kívánok tüzetesen hozzászólani, mert még azon esetben is, ha a t. ház helyét látná annak, hogy a kir. tábla ítélete ellen kihágási ügyekben egyáltalában fellebbezés engedtessék, akkor is arra fognám kérni a t. házat, hogy ezen elvi álláspont megjelölésével, a szövegezést méltóztassék a jogügyi bizottsághoz visszautasítani. Azonban megjegyzéseimmel kisérni akarom Hosztinszky indítványozó urnak és az őt pártoló Vesztei- Imre t. képviselőtársamnak indokolását, mint a mely indokok felölelik mindazt, a mit a kérdésre lényegileg megjegyezni lehet. (Halljuk!) A büntető törvénykönyv végrehajtásának birói garantiái három szempontból bírálhatók meg. Az első szempont a birói garautiák felállításánál az, hogy az államérdeknek tétessék elég, vagyis, hogy a büntető törvényekben kimondott büutetések biztosan és minden esetben végrehajtassanak. A másik érdek az egyéni személyes szabadság védelme. Ezen két érdek garantiája képezi a birói szervezetben és a jogorvoslatokban megadandó garantiáknak legfontosabb részét. A harmadik szempont, melyből a kérdést még vizsgálni lehet, a jogegység szempontja, mely abból áll, hogy az ország egész területén a büntető jogi elvek mindig, mindenütt és minden időben azonosan Ítéltessenek me<r. Ezen három szempont közül a legelsőre, az állani érdeke, vagyis a büntető jog pontos végrehajtásának érdekére nézve, Hosztinszky képviselő ur módosítványa ugyan egy részében foglal magában bizonyos indítványt, azonban sem ő, sem az őt támagó Veszter képviselő ur indokolásukban arra súlyt nem fektettek. Ennélfogva nem tárták fel képét, nem adták elő rendszerét annak, hogy az állam érdekét az első és másod bíróságok ítéletei ellenében, mi módon kívánják érvényesíttetni? Ugyanis t. ház, az állam érdeke abban áll, hogy nagyobb büntetendő cselekmények ne minősíttessenek kihágásoknak, hanem hagyassanak fenn, mint vétségek, vagy bűntettek a rendes bűnvádi eljárásra és a rendes bíróság elbírálására. Most már, ha ezen kérdésben a kir. tábla ítélete ellenében fellebbezési jogot engedünk, meg kellett volna az indítványozó és az indítványt védelmező uraknak azt is jelölni, hogy ezen fellebbezési jog kit illet meg. Mostani büntető eljárási gyakorlatunk még a sértett fél fellebbezésének joga tekintetében is ingadozó, annál kevésbbé lehet benne a jog-egység és az állam-érdek szempontjából használandó fellebbezésnek nyomát is feltalálni. E részben egyetlen garantiát képez maga a bíróság s én ezt teljesen kielégítőnek is találom. Ennélfogva ezen fő szempont tekintetében a táblai ítélet elleni fellebbezés indokolva egyáltalában nem volt. A második indok a személyes szabadság biztosításának kérdése. E tekintetben az indítványozó és az indítványt védő t. képviselőtársaim paralhlt vonnak a polgári törvénykezési eljárás és a polgári jogorvosiatok és az ezen törvényjavaslatban contemplált kihágási jogorvoslatok között és illogikusnak tartják azt, hogy midőn 50 frton felüli polgári ügyekben a fellebbezés korlátlanul felmehet a legfőbb itélőszékhez: a kihágási ügyekben, a melyeknek büntetési maximumát két hónapi elzárás és 300 frt pénzbüntetés képezi, a fellebbezés kizárassék. Én elismerem, hogy ebben bizonyos törvényhozási ellenmondás foglaltatik, azonban a consequeutia, a mely ebből levonható, nem mellettök, nem az indítvány mellett szól. Annyi kétségtelen, hogy az 1868. évi perrendtartás és az azóta keletkezett törvényalkotásaink egészen a legközelebbi időig, minden birói garantiát a polgári és bűnvádi ügyekben abban keresték, hogy az ország legfőbb bíróságához engedték fellebbvinni a legcsekélyebb ügyeket is. Ennek megvolt bizonyos jogosultsága akkor, mikor még birói szervezetünk megállapodva nem volt; azonban megszűnt jogosultsága azonnal, mihelyt a birói szervezet megizmosodott, mihelyt institutióink és gyakorlatunk a birói szervezetet napról napra jobbá, a jogrend biztosítékának nagyobb őrévé tették. Maga a t. ház, azzal tanúsította ezen felfogást, midőn a községi bíráskodás hatáskörét kiterjesztette, midőn bagatell ügyekben a jogorvoslatokat korlátozta s ezzel azon irányt jelezte, melyben haladni kell, ha legfőbb bíróságainkat nem akarjuk bagatell ügyekkel ugy elhalmozni, hogy e túlhalmozódottságnk következtében megszűnjék annak minden garantiája, hogy a legnagyobb ügyek is helyesen intéztessenek el. (Helyeslés.) Ennélfogva a polgári ügyekben létező és jelenleg a kihágási ügyekben contemplált jogorvoslatok közötti eltérés nem azt indokolja, hogy engedjük meg a jogorvoslatokat a kihágásoknál, hanem indokul szolgálhat arra, hogy a polgári perrendtartás legközelebbi revisiójánál szorittassék meg a jogorvoslat a polgári ügyekben is. (Helyeslés több oldalról.) Egyébiránt t. ház, Veszter t. képviselő.ur
