Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

252. országos ülés április 28. 1880. 15 akarja. [Egy hang a baloldalon'. Hol van az mondva f) A járásbíróságnál nincsenek kizárva a jogorvoslatok, a melyekkel az illető élhet. A járásbíróságok nincsenek kivéve a kir. ügyész ellenőrzése alól és igy, habár a törvényszékeknél, éppen az esetek súlyánál fogva több és nagyobb formaszerűséggel intéztetnek el az ügyek, a járásbíróságról sem lehet mondani, hogy az eljárásnak minden garamiája hiányzik ugy, hogy azokra az ügyeket bizni nem lehetne. Eddig is a gyakorlat szerint jártak el a kihágásokban és sok esetben, melyek most más név alatt a bűncselekmények osztálya alá soroztattak. A mi a közigazgatási tisztviselőket illeti, a közigazgatási tisztviselőkre a javaslat csakis a rendőri kihágások eseteit bizza és pedig a kihágások oly eseteit, melyek eddig is oda tartoztak, azon különbséggel: hogy mig most a törvény meghatározza azon fogalmat, azok büntethetőségét, meghatározza a ministeri rendeletekben és hatósági szabályrendeletekben a kimérhető büntetések fokát, maximumát, ez eddig nem volt. így tehát felfogásom szerint, a közhatósági tisztviselők hatásköre nem tágul, hanem éppen szorosabb határok közé szorittatik az által, hogy az általuk megfenyítendő kihágások, most a törvényben körül irva vaunak, a mennyiben pedig ministeri szabályrendelet által állapittatnak meg, azok büntetései is sokkal szűkebb körre szorítva, törvény által meg van határozva. Hivatkozás történt arra, hogy az, a ki a vendégkönyvbe be nem írja vendége nevét — természetesen ott, hol ilyen szabályok léteznek. mint a fővárosban, — vagy a ki a kivilágítás körüli szabályokat meg nem tartja, megfenyíttetik rendőrileg. Igaz, de ezt a törvénykönyv határozza meg, ez nem képezi most e javaslat tárgyát. E javaslatban nem mondatik egyéb, mint hogy azon közigazgatási hatóságok , melyek a közrend fenntartásával meg vannak bízva, a rendőrségi esetek megfenyítését is gyakorolhatják, ugy mint eddig, csakhogy most a törvényben meghatározott korlátok mellett. Én tehát a polgári szabadságnak e tekintetben semminemű megszorítását nem látom, nagyobb megszorítását nem, mint eddigelé volt, sőt inkább annak biztosítását az arbitrium ellen. A mi a felebbezésnek rendjét illeti, az iránt kellend intézkedéseket tenni. De jelenleg, midőn egy törvény életbeléptetéséről van szó, az összes eljárési rendszerre kiterjeszkedni, azt szabályozni nem lehetett feladata az arra vonatkozó javaslatnak. Feladata volt azon intézkedéseket megállapítani, melyek a büntető törvénykönyv akadálytalan életbeléptetését lehetségessé teszik. Ezt iparkodtunk elérni, ezt tűztük ki a törvényjavaslat czéljáuí. Ha az egyes vétségek, vagy rendőri kihágásokra nézve a tárgyalás folyama alatt egy, vagy más részről indítvány törtéuik, hogy az vagy a járásbíróságoktól elvétessék és soroltassék a törvényszékekhez, vagy a közigazgatási hatóságoktól elvétessék és a járásbíróság elé utasittassék, ezek nem vonatkoznak a törvény lényegére, hanem az egyes intézkedésekre s ennélfogva a részletes tárgyalásnak képezik anyagát. Mert, hogy e javaslat azon részeiben, melyekben azt javítani lehet, javíttassák, ez azt gondolom, mindnyájunk czérja, óhaja és kívánsága. Végre engedje meg a t. ház, hogy figyelmeztessem azokra, mik a büntető törvénykönyv körül történtek. Közel egy százada annak, hogy az első büntető javaslat 1791-ben elkészült. Félszázada annak, hogy a második javaslat napvilágot látott. 30 évnél hosszabb ideje, hogy a harmadik javaslat 1843-bau, úgyszólván Európa tapsai köztt elkészült. És most, 1880-ban még nincs büntető törvénykönyvünk. Az előbbi javaslatok életbeléptetését a viszonyok hatalma gátolta. És midőn én e büntető törvénykönyv előadása alkalmával éppen ezen történtekre figyelmeztetvén a házat, azt mondtam, hogy most is ott vagyunk, hol száznegyven év előtt Szegedi állítása szerint volt az ország, hogy várjuk a büntető törvénykönyvet, akkor minden oldalról az hangzott: megalkotjuk. Megalkotta a t. ház, helybenhagyta a főrendiház és szentesitette a korona a törvényt. De megalkotta eddigelé csak annak a betűjét. Adjanak a betűnek, melyet közel egy század óta várunk, testet, léptessék azt életbe. Adják módját annak, hogy Magyarország e tekintetben is az európai többi statutus oknak, melyek mind rendszeres büntető törvénykönyvekkel bírnak, — kivévén Angliát, mely most készít ilyet, — a többi európai statusok családjában az őt megillető helyet elfoglalja. Méltóztassék e javaslatot általánosságban elfogadni. [Helyeslés jobbfelöl) Szilágyi Dezső: T. ház! Aki az igazságügyminister urnak utolsó, csaknem szivreható felszólítását hallotta, arra nézve, hogy mennyire szükséges az, hogy az anyagi büntető törvénykönyv annyi sikertelen kísérlet után mielőbb életbe lépjen és ezen felszólítást, a mint keli, komolyan veszi: az egy kérdésre bajosan tudna felelni. Ez a kérdés, t. ház, az, [Halljuk! Halljuk!) hogy ha a t. igazságügyminister ur ily melegen átérzi a minél hamarább való életbeléptetés szükségét: mért nem gondoskodott azon intézkedésekről, a melyeknek kellő időben való megtétele ezen büntető törvénykönyvnek életbeléptetését megkönnyítette volna s ennek hasznát, mondhatnám, egyedül biztosítaná az országra nézve.