Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

2SÍ. országos ülós május ü 1880. 197 •ölésre méltóztatnának áttermi, miután már fél 2 az éra és két ízben elmaradt interpellátió előterjesztése, valamint több interpellátióra adandó válasz vau még mára kitűzve. {Helyeslés.) '

% Helfy Ignácz: T. ház! Mielőtt a bejelentett interpellátió tárgyát előadnám, kötelességemnek tartom előre bocsátani, hogy az ügyről, a melyben interpellálni szándékozom, nekem közveden tudomásom nincs. Én erről az ügyről igaz, hogy teljesen hitelt érdemlő forrásból kaptam értesülést Temesvárról, de éppen azért, mert arról közvetlen tudomással nem birok, én ezúttal tartózkodni fogok a bővebb részletekbe való bocsátkozástól, valamint neveket sem fogok felemlíteni, teljes szabadságot tartván, fenn magamnak, mindkét tekintetben akkorára, mikor szerencsés leszek a t. belügyminister válaszára. 1877- vége felé meghalt Temesvárott egy Scharmann Sámuel nevezetű bankár, a ki igen nagy, egy millió frt értéket felül haladó örökséget hagyott hátra, annak igen nagy részét jótékony czélokra szánván. Ezen jótékony ezélok közit van egy alapítvány iskolai czélokra. A végrendeletben az elhunyt másra nevezte ki a gondnokokat, ezeket azonban Temesvár városának tanácsa felügyelet aláhelyezte. Azóta harmadfél év folyt le, azon közczélokra, melyekre az örökhagyó az illető összegeket hagyta, eddigelé semmi sem fordíttatott, az ü^y niég le nem tárgyaltatott-, de ez nem akadályozta a gondnokokat abban, hogy a hátramaradt vagyonnak egy részét elárusítsák, még pedig az én informátióm szerint, oly körülmények köztt és oly feltételek mellett, a melyek szerint bízvást állíthatni, hogy a vagyon tetemes csorbát szenvedett. Egyebek köztt az elhunyt hátrahagyott, mintegy 350 ezer frtnyi követelési legnagyobb részben Temesvár városában és környékén. A bankárok rendesen igen óvatosan szoktak eljárni és az illető végrendeletében intézkedvén e követelésekről, bizonyára igen jól tudta^ melyekre lehet számítani és melyek kétesek. És mégis megtörtént az, hogy ezen követelések összege, mely körülbelül negyedfél százezer frtra rug, árverés utján adatott el Temesvárott. Véletlenül erre az árverésre igen kevés ember jött és megint véletlenül el lett adva egy pénzintézetnek, a melynek igazgatója éppen az egyik gondnok és eladatott az egész 350 ezer frtos követelés 10 ezer és egy írtért! En ezt az egy részletet azért voltam bátor kiemelni, mert ezen részletre nézve nem csak a magam forrásából merítettem, hanem a temesvári hírlapokban is olvastam, mint tényt, hogy ez az árverés ilyen utou és módon megtörtént. Hallottam, hogy a gondnokok megvizsgálván ezeu követeléseket, megállapították, hogy melyek a behajthatók és melyek nem. De volt alkalmam saját szemeimmel meggyőződni az elembe terjesztett listákból arról, hogy például behajthatatlannak declaráltak egy 400 frtnyi követelést egy városi főispántól. Már bocsánatot kérek, azt nem lehet feltenni, hogy egy főispán képtelen legyen 400 frtot fizetni; de annyira téves volt ez a felfogás —• s ennek megemlítése által azon főispánnak igazságot kívánok szolgáltatni — hogy a mint neki ez tudomására jutott, ellene tiltakozott. Azt hiszem t. képviselőház, minthogy itt nagy összegről van szó, közczélokra szánt összegekről és minthogy ezen ügy vezetése egy városi hatóság felügyelete alá helyeztetett, a mely város felett megint törvény szerint a belügyministert illeti a felügyeleti jog: nem szabad tűrni, hogy bármily módon akár alaposan, akár alaptalanul ilyen hirek terjesztethessenek, hanem ezen ügyet mentől előbb fel kell deríteni. Ezek alapján bátor vagyok az igen tisztelt belügyminister úrhoz a következő interpellátiót intézni; „Interpellátió a t. belügyminister úrhoz: Azon értesülésem alapján, hogy az 1877-ben Temesvárott elhalt Scharmann Sámuel, több mint egy millió forint értékű hagyatékának ügye, mai napig sincs rendezve ; s tekintve azt, hogy e hagyatéknak nagy része végrendeletileg jótékony czélokra hagyatott és Temesvár sz. kir. város felügyelete alá helyeztetett; végre tekintve azt, hogy a hagyatéknak ez idő szerinti kezelése, által, értesülésem szerint, a hagyatéki alap csökkenést szenved: kérdem a t. belügyminister urat, van-e tudomása, ezen temesvári Scharmannféle hagyatéki ügy miként állásáról? és ha nincs, hajlandó-e, törvényadta felügyeleti iogánál fogva, ezen ügyet tüzetesen megvizsgálni ? * Kérem méltóztassék ezt a t. belügyminister úrral közölni. Tisza Kálmán ministerelnök: Egyelőre csak egy pár szót kívánok a tárgyhoz szólani. A legelső az, hogy itt hagyatékról van szó. Igen könnyen meglehet tehát; — mert én még eddig ezen ügyről értesülve nem vagyok — hogy még a bíróságok előtt van az ügy tárgyalás alatt. De másfelől már most meg kell jegyeznem azt, hogy ha városi hatóságra van a dolog bizva, akkor az a városi hatóság van hivatva első sorban intézkedni; mert a belügyminister a városi hatóság teendőit nem teljesííheti, hanem felügyeleti jogánál fogva, ha a város intézkedései ellen panasz, vagy fellebbezés adatik be, akkor igenis joga és kötelessége eljárni. Én pedig arról, hogy ilyes valami történt volna, hogy