Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

14 252. orHätágos ülés április 28, 1880. érvényesíteni fogja, Az terraészesen máskép nem történhetik, mint az 1868: XXX. t. ez. intézkedésének teljes értelmében épségben tartásával. Ezek vonatkoznak a t. képviselőtársam által hozzám intézett kérdésekre, a miből kitűnik, hogy a határozatoknak részemről eleget tenni iparkodtam, eleget tettem. A mi már most a jelen törvényjavaslatra vonatkozó ellenvetéseket illeti, {Halljuk!) mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a büntető jog terén észlelhető hiányok és hézagok és mint mondva volt, a bírói önkény megszüntetésének egyik leghatalmasabb eszközeit éppen a büntető törvénykönyvben foglalt, határozott, minden önkényt kizáró intézkedéseknek az életbeléptetése képezi. A polgári szabadságnak egyik főgarantiája az, hogy meghatároztassék, mely cselekvényeket lehet büntetni és mily büntetéssel lehet azokat sújtani. A büntető törvénykönyv meghatározza mind az egyiknek, mind a másiknak a körét és igy megszünteti nagyrészben a polgári szabadságot veszélyeztető azon állapotot, a midőn — a mint tudva van —• határozott törvényeknek hiányában régi törvények, a gyakorlat, rendeletek, tehát források, a melyek részben, mint régibb törvényeink, a múlt századoknak szüleményei ezen kérdésekre nézve irányadóul szolgáltak. Nem tagadom én azt, hogy a bűnvádi eljárásnak törvény által szabályozása égető szükség. Nem tagadom azt, hogy mindenesetre sokkal tökéletesebb lesz büntető törvénykezésünknek egész menete, ha nem csak meg fog határoztatni, mit lehet büntetni, hanem egyszersmind annak módjai; de többször mondtam már, hogy sz egyiknek létesítése is, az én felfogásom szerint éppen a polgári szabadság érdekében jótétemény, az önkénynek, ha ugy szabad nevezni, vagy helyesebben a prudeus arbitriumnak és bizonytalanságnak véget vett: mellőzve azt, hogy területünkön több törvénykönyv létezik, a melyeknek valahára egy közös általános büntető törvénykönyv által való megszüntetése sok tekintetből igenis kívánatos. A bűnvádi eljárás, mint már többször mondtam, munkálatban van; sőt meggyőződtem arról, hogy annak textusa, szövege, kivévén a kihágásokról szóló fejezetet, tökéletesen elkészült, csak indokolása s egy-két fejezet van hátra. Ezen bűnvádi eljárás az újabb európai törvényhozások szellemében a vádrendszer, nyilvánosság, közvetlenség és szóbeliség elvein gyökerezik és ezen szellemben, garantiáit fogja nyújtani a polgári szabadságnak ez irányban is és igy kiegészíti az anyagi büntető törvénykönyvet. Addig várni ezen büntető törvénykönyvek életbeléptetésével, a mig a bűnvádi eljárás elkészül, lehetne ugyan, mert remélem, hogy beadhatom azt még ezen országgyűlés alatt, de várni addig, mig az a törvényhozás minden fasisán keresztül ment s igy megfosztani az országot egy rendszeres, határozott anyagi törvénykönyvnek jótéteményeitől több esztendőn át, igazoltnak egyáltalában nem tartom. Történjék a jóból, a mi megtörténhetik a nélkül, hogy akadályozza azt, hogy később még az is megrörténiék, a mi kiegészítésül megkívánható. De a büntető törvénykönyvet életbeléptetni nem lehet a nélkül, hogy a competentiákra nézve bizonyos szabályok ne alkottassanak. Egy egészen új neme a büntető cselekményeknek fordul elő a mi büntető törvénykönyvünkben, mely Magyarországon eddigelé ily értelemben nem volt: a vétségek. Mert, hogy a régi magyar törvények és törvényes gyakorlat a vétséget azon értelemben, a mint most van a büntető törvénykönyvben, nem ismerték, hogy az, a mit akkor vétségnek, delictumuak neveztek, nem bűnvádi, hanem az úgynevezett ügyészi kereset útjára tartozott, az nem szenved kétséget. Igaz, hogy az újabb időben, az osztrák büntető törvénykönyv befolyása alatt, a melynek elvei az éleiben sok tekintetben érvényt szereztek, éppen azért, mert rendszeres büntető törvénykönyv nem volt, hogy mondom, ennek befolyása alatt a mi törvényszékeink is meghonosították a vétségnek fogalmát oly cselekményekre, melyek az előtt a korábbi magyar felfogás szerint, a büntettek sorához tartoztak, vagy pedig nem a bűnvádi eljárás útjára tartoztak. De a vétségek Magyarországon a régi törvények szerint oly értelemben, a mint azt most veszszük, nem létezvén, az ausztriai büntető törvénykönyv fogalmai pedig csak itt-ott, némely törvényszék által fogadtatván el, a bűncselekményeknek úgyszólván egy új neme a büntethető cselekménynek fog a büntető törvénykönyv által életbeléptettetni. Már most melyik bíróság köréhez utasíttassanak ezek? A törvényszékekhez ? A törvényszékhez fognak-e utaltatni mind a becsületsértési esetek, melyek vétséget képeznek? Hiszen akkor ezek túlterheltetése elkerülhetetlen; de nem is olyanok ezek, hogy törvényszékek eljárásához szükséges formaságoknak, úgymint a vádhatározatnak és az elleni jogorvoslatnak már tárg}^át képezhetnék. Intézkedni kellett tehát az eljárás iránt; intézkedés történt pedig ugy, hogy a bűntetteket mind és a vétségekből a fontosabb eseteket a törvényszékeknek tartja fenn, a vétségeknek azon csekélyebb esetét, hol t. i. a tényálladék egyszerűbb és annak megállapítása nehézségekkel nem jár, a járásbírósághoz utasítja a javaslat. A járásbíróság nem tárgyal titkosan, legalább mindenki követelheti, hogy tárgyalása ez ügyekben nyilvános legyen, miután a törvény azt megengedi, a járásbíróságnál nincs kizárva a védelem, az illető használhat védőt, a mennyiben alkalmazni