Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

180 261 országos ülés május 12. ÍSSt). rontják s súlyos kártérítést vonnak maguk után, a törvényszékekhez utaljuk? De hallottam sokszor — s a jogügyi bizottságban is — egy kifogást, melylyel jó lesz szembe nézni azt, hogy eddig is a járásbíróságok azon bizonyos oszt'-ák eljárás szerint, igy jártak el, azon eljárás szerint, mely nem tudom, hogyan esempészte be magát hazai jogi életünkbe. A t. képviselőház figyelmét arra kérem ki, hogy az úgynevezett egyes birói competenfcia, mely állítólag jelenleg létezik, semminemű törvényen, semminemű jogérvényes rendeleten, vagy intézkedésen nem alapszik. Az országbírói értekezlet minden bűntényre nézve helyreállította a régi magyar praxist, mely szerint csak collegialis biróság Ítélhet bűntényekben és vétségekben. Megengedem, hogy az ország némely részében azon visszaélés harapódzott el, hogy az osztrák rendszer alatt kihágásnak minősített cselekmények, a járásbiróságok elé utaltatnak és döntetnek el. —• Azt azonban kétségbe merem vonni, hogy 20 napi munkaképtelenséggel kapcsolatos súlyos testi sértések, a járásbíróság által döntetnek el. De ha igy volna, t. képviselőház ; ha az osztrák eljárás csakugyan ezt tartaná : vájjon helyes-e, hogy mi 1880 ban oda evezzünk vissza, honnan 1860-ban kiszabadultunk? [Élénk helyeslés a baloldalon.) Vájjon 1860-ban azért forgattuk föl az osztrák rendszert, hogy lassankint, törvényenkint, rendeleteukint ismét oda visszamenjünk? Ez esetben kár volt 1860-ban felforgatni az osztrák törvényeket, melyek legalább az eljárásra nézve azon biztosítékokat nyújtották, a melyeket majd csak a kibocsátandó igaz ságügy miuisteri rendelet fog nyújtani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Különben is, t. ház, én arról vagyok meggyőződve, hogy ha most egy új osztrák büntető törvénykönyv fog keletkezni, a mint a javaslatképen Glaser volt igazságügyminister ur által elő'térj esztett munkálat is mutatta, az osztrákok közül nem fog eszébe jutni senkinek, hogy a súlyos testi sértések vétséget a járásbíróságokhoz utalja. Ha tehát a Bach-korszak, melyet a személyes szabadság és az egyéni jogok iránti biztosítékok érzülete egyáltalában nem jellemzett, helytelen intézményt hozott be hazánkba, mely gyakorlatból, vagy visszaélésből állítólag jelenleg is fenntartatik: vájjon szolgálhat-e ez a magyar törvényhozásnak arra, hogy 1880-ban a büntető törvénykönyv életbeléptetése alkalmával ezt törvénykönyvébe iktassa ? Ezen indokoknál fogva arra kérem a t. házat, méltóztassék Veszter Imre t. barátom módosítványát elfogadni. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Zsiros Lajos: T. ház! A ki Chorin igen t. képviselőtársamnak több mint egy évtizeddel ezelőtt feltűnt első irodalmi szárnypróbálgatásait figyelemmel kisérte, nem csekély elismeréssel olvashatta a „Törvényszéki Csarnok" hasábjain, hogy az ifjú, de azért már kitűnő theoreticus jogtudós, mily nemes hévvel küzdött azon eszmék megvalósítása mellett, melyek a bűnügyi igazságszolgáltatás terén, a személyes szabadság megvédésére szolgálnak. És én most is dicsérendőnek tartom, hogy a t. képviselő ur, ifjúkori eszméjének maiglan hű bajnoka maradt; de megvallom, azt véltem, hogy a gyakorlati élet tapasztalainak hiányaival indokolható akkori túlzásaiból, most hosszú tiz év leforgása után, többet fog engedni. És mert e feltevésemben csalatkoztam: kénytelen-kelletlen abba a hiedelembe kell esnem, hogy a t. képviselő ur, a mi büntető igazságszolgáltatásunk gyakorlati nyilvánulásait kellő figyelmére nem méltatta. (Halljuk!) Kénytelen-kelletlen bele zavar e hiedelembe a t. képviselő urnak azon állítása, hogy a szőnyegen levő javaslat 40. §-a szerint, a járásbírói competentiának olyatén kitágítása czéloztatik, mely a büntető igazságszolgáltatásnak Magyarországon eddig érvényben volt összes szervezetét felforgatja, mely — úgymond — oly hatalmi körrel akarja az egyes bírákat felruházni, hogy azok vétségekre egész egy évig terjedhető szabadságvesztés - büntetést mérhessenek ki, a mi pedig szerinte ellenkezik ugy eddigi eljárásunkkal, mint a jó és alapos igazságszolgáltatással, ellenkezik az egyéni szabadsággal, ellenkezik az állam érdekeivel. Mert ha a t. képviselő ur csakugyan figyelemmel kisérte büntető igazságszolgáltatásunk gyakorlati nyilvánulásait, akkor lehetetlen lenne nem tudnia, hogy a járásbiróságok eddig is szakadatlan birtokában és gyakorlatában voltak azon hatalmi körnek, melynél fogva ugy élet- és testi-, valamint vagyonbiztonság elleni — közcsend és rend és közerkölcsiség elleni kihágási ügyekben egy egész évig terjedhető szabadságvesztés-büntetést csakugyan alkalmaztak és alkalmaznak. Chorin Ferencz: Mely törvény alapján? Zsiros Lajos: A tényt constatáíom. A t. képviselő ur azt mondja, hogy őt lekötelezte Emmer t. képviselőtársam az által, hogy neki alkalmat nyújtott kimutatni, hogy a járásbiróságok eompetentiája ellen eddig is tömérdek panaszok merültek fel s szemére veti, hogy olvashatta volna részben a kimutatásokat. Ha a t. képviselő ur olyan nagyon szorgalmasan tanulmányozta a kimutatásokat, csodálkoznom kell a felett, hogyan mert fellépni itt e ház előtt olyan valótlan állítással, hogy a járásbiróságok competentiájának kitágítása szándékoltatik, hiszen a járásbíróságoktól a kir. főügyész útján, 1872-től fogva szakadatlanul az igazság-