Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

12 252. országos älés április 28. 18S0. lépnek életbe. Mindez, t. ház, bizonyosan nem fogja növelni jogállapotaink értékét, sőt határozottan merem mondani, hogy a különbség, mely az új büntető törvénykönyvek és az érvényben levő törvények közft létezik, azt fogja eredményezni, hogy a közönségben a fogalomzavar még nagyobb legyen. Bizonyára nem fogja az, sem a törvényhozás, sem a bíróság iránti tiszteletet^ fokozni. Én tehát, t. ház, olyan határozati javaslatot, mely a bajokat csak fokozná, el nem fogadok, hanem elfogadom a részletes vita alapjául a benyújtott törvényjavaslatot, mert viszonyaink között ezt tartom hazánk érdekében a legüdvösebbnek. Ha a magyar büntető igazságszolgáltatás terén a bajok abban eulmináltak, hogy nem volt anyagi büntető törvénykönyvünk és nem volt büntető eljárásunk: meneküljünk legalább az egyik bajtól, meneküljünk az által, hogy fogadjuk el a beterjesztett törvényjavaslatot. Hisz az anyagi büntető törvénykönyv és az alaki büntető törvénykönyv között, az én véleményem szerint nincs is oly mérvű szerves összefüggés, hogy az anyagi büntető törvénykönyvei, az alaki büntető törvénykönyv előtt életbe léptetni ne lehessen. Megtörtént ez európaszerte több államban, megtörtént hazánkban is egy szomorú időszakban, melyre ez idő szerint hivatkozni vagyok kénytelen, t. i. 1852-ben az anyagi büntető törvénykönyv életbeléptettetett, holott a büntető perrendtartás csak egy évvel később, t. i. 1853-ban lépett hatályba. T. barátom Eötvös egy érvet említett fel, mely, megvallom, nyomatékkal bir, az t. i., hogy ezen törvényjavaslat megörökíti a létező bajt. Igenis, megörökíti addig, mig a büntető eljárás megalkottatik; igaz, hogy ma nincs teljesen megvédve a társadalom, igaz, hogy eljárásunknak vannak hibái, de azt hiszem, hogy azon a bűnvádi szabályok gyakorlatba vétele által, melyeket az igazságügyministerium az egyes bíróságoknak megküldött, ma már oly gyakorlat fejlődött ki, hogy ha nincsenek is teljesen megvédve a társadalom érdekei és az egyéni szabadság, egy-két évig, mig a büntető perrendtartás elkészül, valahogy megélhetünk. A mi már most a í. barátom által tett ellenvetéseket illeti, azokra ez alkalommal refiectálni nem kívánok; ezek a részletes vita tárgyait képezendik és ott tüzetesen megbeszélhetők, megvitathatok. Hiszem, hogy a mennyiben egyes módosítványokban, igazságszolgáltatásunkra nézve jó és üdvös foglaltatik és azok a törvényjavaslat helyes irányban való pótlását, vagy módosítását eszközlendik, azokhoz mind az igazságügyminister ur, mind a ház többsége szíves készséggel hozzá fog járulni. Azok, kik az igazságügyi bizottságban e törvényjavaslat tárgyalásában részt vettek, megtették, a mit emberileg tehettek. Ha hézag, fogyatkozás van a törvényjavaslat egyes intézkedéseiben, méltóztassanak azokat a részletes tárgyalásnál előadni, a javításhoz mi szíves örömest hozzájárulunk. Ebből a szempontból nem fogok Eötvös t. képviselőtársam egyes észrevételeire megjegyzéseket tenni. De mégis ki kell emelnem némelyeket, miket t. képviselőtársam kitűnő beszédében előadott. (Halljuk!) Azt mondta a többek között, hogy a járásbíróságok hatásköre szerfelett kitágittatik s azt mondta, hogy a járásbíróságok a mai szerényebb hatáskör betöltésére sem bírnak elegendő képességgel és személyzettel. Én az ellenvetésnek ez utóbbi, a személyzetre vonatkozó részét talán elfogadhatnám, mert nagyobb személyzet és több járásbíróság kellene; s hogy az nincs így, nem mindnyájunknak a hibája, a kik itt ülünk; de azt, hogy a törvényjavaslat által a járásbíróságok hatásköre tetemesen kitérjesztetik, nem fogadhatom el. Némely bűncselekmények, melyek eddig nem tartoztak a járásbíróságokhoz — igenis — oda utasíttatnak, de viszont mások onnan elvétetnek és a törvényszékekhez, x&gy a közigazgatási hatóságokhoz utasittatDak. Másik észrevétele t. képviselőtársamnak az, hogy oly állapot, mint a mai, mégis rettenetes, mert aljegyzők is aljárásbirói hatáskörrel ruháztatnak fel. Nem tudom, honnan merítette ezt t. képviselőtársam. Én ugy tudom, hogy sem az aljegyzők, sem a rendes jegyzők, bírói teendőket nem végeznek és nem is végezhetnek. Ok vezetik a jegyzőkönyveket, a törvényszéknél megejtik különös megbízás folytán a vizsgálatot, de nem ítélnek, bírói functiókat nem végeznek. Beszélt még a t. képviselő ur arról, hogy mily nagy hatáskör adatik a közigazgatási közegeknek, hogy különösen mindnyájunk felett ott fog állni a belügyminister, mint legfőbb büntető hatóság. Nem tudom, honnan merítette ezt a t. képviselő ur. Meg van mondva a kihágásokról szóló törvényben, hogy a szabályalkotás! hatáskörben, minő befolyása lesz jövőre a ministernek, a törvényhatóságoknak és a városoknak. Azt hiszem — a mint megjegyeztem beszédem elején—hogy ezen hatáskör nemhogy kiterjesztetett, de határozottan megszoriitatott. Hogy a rendőri kihágások bizonyos eseteiben a felebbezés a belügyministerhez jut el, nem tagadom. Erre nézve a törvény, gondolom az 1876 : V. törvényczikk intézkedik olykép, hogy egyes esetekben, melyek közé a rendőri kihágások is tartozhatnak, a belügyministerhez megy a felebbezés. A többi észrevételek tüzetes fejtegetésébe ezúttal bocsátkozni nem akarok; de ki kell