Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-252
252. országos ülés április 28. 1880. 11 íme, t. ház, az igazságügyi kormányzat első kijelentése óta 4 1 / 2 év, második kijelentése óta 27 2 év telt el és a t. igazságügyminister ur ma sincs azon helyzetben, hogy a t. házat biztosíthatná az iránt, hogy a büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslat, ezen országgyűlés végéig okvetlenül előterjesztetik. Ez annyival meglepőbb, mert egy jó büntető perrendtartás megalkotása, vélekedésem szerint éppen agy nem tartozik a megoldhatlan feladatok közé. a mint nem tartozott azok közé az anyagi büntető törvénykönyv megalkotása, mert az európai jogtudomány és az európai törvényhozás, mindkét irányban, igen jelentékeny és figyelmet érdemlő alkotásokat mutathat fel. {ügy van! a széhH balon.) Ismétlem, t. ház, hogy én, t. barátom Eötvös Károly ellenvetésének jogosultságát elismerem és azon bajoknak, •— melyeket oly túléléokséggel ecsetelt, nagyságát nem tagadom; {Helyeslés a szélső balon) mindamellett előterjesztett határozati javaslatához nem járulhatok, mert ellenvetését, azon érvelését, mely szorosan a törvényjavaslatra vonatkozik, nem tartom oly súlyosnak, oly döntőnek, hogy fa törvényjavaslat elvetésére szavazzak és a létező bajoknak egy pár évig, vagy bizonytalan időre való megörökítéséhez hozzájáruljak. Álláspontomnak, melyet e törvényjavaslattal szemben elfoglalok, igazolására nem kívánom hosszas indokolással igénybe^ venni a ház türelmét. {Halljuk! Halljuk!) Én meggyőződésem indokait az adott viszonyokból merítem, melyet vélekedésem szerint a törvényhozásnak ignorálni nem lehet és nem szabad. Hogy állanak jelenben büntető igazságszolgáltatási viszonyaink ? Igazságszolgáltatásunk mai állapota többször, legközelebb az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával, tüzetesen elemeztetett; és tartalmaz e tekintetben több rendbeli vonatkozást a törvényjavaslat indokolása is, a melyre Eötvös Károly t. képviselő ur is rámutatott. Érintenem kell nekem is pár szóval a létező bajokat, mert azok közé tartozom, a kik adandó szavazatuk indokát a létező viszonyokban keresik és találják fel. Bűnügyeinkben jelenleg az ország erdélyi részeiben és Fiumében az 1852. évi osztrák büntető törvénykönyv szerint, a polgárosított határőrvidéken az 1862. évi osztrák katonai törvények szerint, a szoros értelemben vett Magyarországban pedig a corpus jurisban szórványosan feltalálható egyes törvények, a törvénykezési gyakorlat, az analógia és a prudens judicis arbitrium szerint járnak el a birák. Ezen állapot megszégyenítő és tarthatatlan, nem lehet azt tűrni, hogy ugyanazon államnak a polgárai, azonos esetekben különböző elbánásban részesüljenek ; nem lehet azt tűrni, hogy az ország különböző vidékein más jogelvek, más büntetési szabályok szerint szolgáltassuk ki az igazságot. Nem lehet tűrni, hogy az ország egy nagy részében a prudens judicis arbitrium, vagyis, mint t. barátom Eötvös Károly kifejezte, a bíín fogalmát, a büntetés nemét és mértékét, legtöbb esetben a biró, az analógia alapján, tetszés szerint állapíthassa meg. (Elénk helyeslés balfelöl.) A határozati javaslat elfogadása —• vélekedésem szerint — e baj fenntartását eredményezné, sőt tovább megyek, ezt hiszem, hogy a határozati javaslat a létező bajokat még fokozná, a zűrzavart még nevelné. Ugyanis az ország polgárai és birái az érvényben lévő büntető törvénykönyvek és a bűnvádi gyakorlat megállapodásai mellett, szembe fogják találni magukat a két új büntető törvénykönyvvel, melyeket megalkottunk, melyek szentesítve vannak, de a melyek életbe léptetve nincsenek. E büntető törvénykönyveknek egyes intézkedései és elvei lényegesen eltérnek mind a gyakorlat megállapításaitól, mind a két büntető törvénykönyv elveitől és intézkedéseitől. E büntető törvénykönyvekben sok cselekvény, büntetendő cselekvénynek van minősítve, mely eddig bíínvádiiag eljárás tárgyát egyáltalában nem képezte; viszont számtalan esetben vétség lesz az, a mi eddig bűntett volt és ismét sok kihágás vétségnek cjualificáltatik. Ezen fölül sok cselekvény, vagy mulasztás kihágásnak minősíttetik, a mely eddig vagy nem büntettetett, vagy közigazgatási utón, vagy rendőrileg intéztetett el. Hozzá teszem még azt, hogy a kihágásokról szóló törvénykönyv szorosan körülírja a közigazgatási közegek hatáskörét és korlátozza a ministeri, a törvényhatósági és városi szabály alkotási jogát, az ezek alapján eddig csaknem korlátlanul alkalmazott szabadságvesztés és pénzbüntetést lényegesen leszállítván. Már most a bíróság mit fog cselekedni, szemben ezen állapottal? Noha ezen két törvénykönyvben Magyarország törvényhozói hatalmának akarata van ünnepélyesen manifestálva; noha ezen két büntető törvénykönyvben a jogtudomány újabb vívmányai kifejezésre jutottak és intézkedései a jogtudomány mai színvonalán állanak: a biró azokat alkalmazásba nem veheti, mer? életbeléptetve nincsenek. És a közönség? A közönség még kevésbé fog eligazodhatni azon zűrzavarban, melyet t. barátom Eötvös Károly oly tálélénkséggel ecsetelt. Mi lesz tehát voltaképen a bűn, a vétség, a kihágás Magyarországon a legközelebbi időkben? e részben különböző normativumokat szolgáltatnak a különböző törvénykönyvek, melyek közül némelyek továbbra is érvényben maradnak, némelyek csak ezután 2*
