Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-258

258, országos ülés máj: 8 7. 1850. 143 communisták Európa-szerte hirdetnek, minél veszélyesebbek a törekvések, a melyeket követnek: annál szükségesebb, annál tanácsosabb, hogy ugy a törvényhozás, mint a hatóságok és maga a társadalom minden eszközt megragadjon arra, hogy ezen tanokat, ezen törekvéseket ellensúlyozzák. Veszélyeseknek neveztem a tanokat és törekvéseket, nem azért, mert a socialisták és communisták, bármily nevet vegyenek is fel a különböző országokban, a létező kormányformákat másokkal felcserélni és a fennálló kiváltságokat mind eltörölni akarják, — én, t. ház, ott, a hol arra a talaj elő van készítve, ott, a hol a viszonyok azt megengedik, a köztársasági formát szabad emberekhez, érett nemzethez a legméltóbbnak tartom (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és a kiváltságokat egyáltalában nem pártolom, (Helyeslés a szélső balon) hanem azért neveztem veszélyeseknek, mert azon alapokat, a melyeken annyi ezer év óta nyugszik a társadalom: a tulajdont, az egyéni szabadságot, a vallást és a hazafiságot támadják meg — alapokat, melyek valamint a múltban, ugy megtisztítva a visszaélésektől a jövőben is hivatva vannak a társadalom alapjainak maradni. És e tanok, t. ház, fájdalom, hozzánk is áthatottak. Németországból és Svájezból hozták be azokat. S annál gyorsabban és könnyebben terjedtek pedig el, minél bizonyosabb, hogy a komoly, az ezen tanokkal ellenkező irányt követő napi lapok azokkal szemben nem teljesítették kötelességüket, vagy azért, mert egyáltalában nem méltatták figyelemre, vagy, mert ártatlanoknak tartották. Nem egy napilap szerkesztőjétől hallottam legközelebb is, hogy nálunk a socialismus és eommunismus egyáltalában nem talál háládatos talajra, minthogy a munkások csekély számmal vannak s a munkabér aránylag magas. De legyen bár ugy uraim, a tények ellenök bizonyítanak, a socialismus és eommunismus nálunk is el van terjedve. E bajt nézetem szerint orvosolni kell; orvosolnunk, mielőtt nagyobb mérveket öltene, — de nem erőszakkal, nem hatalmi eszközökkel, nem deportatióval, nem akasztófával. [Helyeslés a szélső balon.) Francziaország és Oroszország példája mutatja, hogy ezen eszközök mind hatálytalanok. Eszme ellen eszme, tévedés ellen csak igazság győzhet (Helyeslés) s a valódi sérelmet nem eltagadni, de orvosolni kell. (Helyeslés a szélső balon.) Én, t. ház, azt gondolom, hogy ha a sajtó a maga feladatát felfogva, munkás polgártársainkat felvilágosítani igyekszik, ha a törvényhozás a hatóságok és a társadalom a magok hatáskörében mindazt elkövetik, a mit munkás honfitársaink sorsának javítása igényel: akkor remélhető, hogy e tanok hova-tovább elveszni, hogy e törekvések hova-tovább megszűnni fognak. (Helyeslés szélső balfelöl.) Nem mondom, t. ház, hogy ez bizonyosan be fog következni, annyit azonban remélek, hogy a veszély, melyet ama tanok magukban rejtenek, mindenesetre kisebb arányokra fog leszállani. Én, t. ház, megengedem, hogy a törvény, melyet a bizottság idéz, a munkás-betegsegélyző egylet kérvényének ellenére van. De vegyük figyelembe t. ház egyfelől azt, hogy a munkásoknak sorsuk sanyarú; hogy ők nehezen keresik mindennapi kenyerüket, hogy maguk és családjuk jövőjéről alig képesek gondoskodni; s vegyük figyelembe másfelől azt, hogy az áldozat, mit az országos kincstár a munkások kérésének teljesítésével hozna, aránylag csekély, ellenben a haszon, melyet a munkások kiengesztelődése nyújtana, igen nagy, igen jelentékeny lenne és ha mindezt figyelembe vettük, akkor remélem, nem fogjuk elutasítani kérelmüket. Tagadhatatlan ugyanis uraim, hogy a munkásosztálynak vannak jogos követelései, hogy szén védéseik nagyok és ennélfogva sem a törvényhozásnak, sem a hatóságnak, sem pedig a társadalomnak nem szabad elzárkózniuk ezek láttára, hanem meg kell ragadniok az alkalmat, a mely kínálkozik arra, hogy az ellenszenvet, a mely a munkások egy részében, hála istennek, eddig csakis kis részében, a mai társadalom ellen nyilatkozik, legyőzzék, leküzdjék. Mindezeknek alapján nem fogadva el a bizottság jelentésében foglalt indítványt, azzal szemben kérem a t. házat, hogy a munkások betegsegélyző egyletének kérését teljesíteni méltóztassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Antal Gyula jegyző (olvassa Irányi Dániel ellenindítványát): „A képviselőház az általános munkás-betegsegélyző egyesületnek kérését teljesítendőnek tartván, a kérvényt ily czélból a pénzügyministerhez utasítja." Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Az első kérdés lesz: elfogadja-e a t. ház a pénzügyi bizottság jelentését, igen, vagy nem? Ha nem fogadtatik el, a kérdés az lesz, elfogadja-e a t. ház Irányi Dániel képviselő ur indítványát? (Helyeslése) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni „Az állandó pénzügyi bizottság jelentését, a „budapesti általános munkás-betegsegélyző- és rokkant-pénztár központi választmányának" a képviselőházhoz benyújtott kérvénye iránt: igen, vagy nem ?" Méltóztassanak azok, a kik elfogadják, felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Többség)! Kisebbség!) Miután a többséget kivenni nem tudom, kénytelen vagyok a képviselő urakat megszámoltatni. Meg fognak számoltatni.