Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-257

122 257. országos ülés május 5. 1880. nek mindenesetre tekintélyt kell tulajdonítanom, kiemeltetik, hogy csak az élő szarvasmarha az, melynél a ragály behurezolásától nagyobb mérvben félni lehet; de a szarvasmarha terményei nem annyira ragályosak. Ezt kiemelte és ki is mondta, hogy az ezen terményekkel való határszéli kereskedésnek nem áll útjában annyi akadály, mint az élő szarvasmarhával való kereskedésnek. Bátor vagyok erre utalni és méltóztassék abból a~kellő consequentiát is kivonni. Ha áll az, hogy nem valószínű, hogy a szarvasmarhából származó terményekkel a ragály behurezoltatik, akkor ezekkel szemben mindenesetre sokkal enyhébb és kedvezőbb beviteli feltételeket kell ezekre szabni, mint az élő marhával szemben. Pedig t. ház, hogyan állanak jelenleg a viszonvok? Vegyük előbb az egyik beviteli és iparczikket, a nyers bőrt Jelenleg a keleti és délkeleti tartományokból csak ugy lehet Magyarországba behozni nyers bőrt, ha az vesztegintézetbe helyeztetik és ott egy sósviz-féle oldatba belemerittetik és bizonyos ideig ezen vizben tartatik. Tehát sósvizbe bemártatik és csakis isy engedik behozni az országba. Ez nagy bajjal és nehézséggel jár, mert olyan nedves bőrt csakis a legközelebbi gyárakba lehet és szabad bevinni, holett az ország távolabb eső részeibe nem lehet. Azon vidékről beszélek, melyen ismerős vagyok, a tömösi határról a messzebb vidékekre, pl. Udvarhelyre és KézdiVásárbelyre nem lehet vinni ezen bőröket, ugy hogy Brassóban még lehet hasznát venni az intézkedésnek, de a kezdi-vásárhelyi és udvarhelyi tímárok már nem vehetik hasznát. Egyáltalában a bőr csakis a határszélen levő gyártásnak tárgyává tétetett; de a kereskedelem tárgyává nem. Az ilyen vizbemártott és meg nem szárítható bőrrel nem lehet kereskedelmet űzni, tehát a feldolgozásából ki van zárva az egész Székelyföld. Hozzájárul még egy baj. Vizbe mártani a bőröket csakis akkor lehet, ha a viz nem fagy meg. De köztudomásúlag Erdélyben igen erős és tartós tél szokott lenni. Tehát az évnek 4—5 hónapján keresztül ezen procedúra keresztülvitele lehetetlen, tehát az esztendő felében pang a bevitel, pang az ipar. Mutatkoznak is következményei. Ha ezeket ismerné a kereskedelmi minister ur, talán nem fogná őket anynyira kicsinyelni. Mi volt a következmény ? Azon roppaut sok nyersbőr-anyag, mely Romániában és Moldvában előállittatik, bennt marad, a helyett, hogy mint eddig, Erdélybe vitetett volna. Moldvában, Jassyban, már három bőrgyár, Oláhországban, Plojestben szintén egy nagy bőrgyár állíttatott fel, mely feldolgozza a bőröket, melyeket eddig Magyarországban dolgoztak fel. A kereskedelmi minister ur tehát, nagy látkörű kereskedelmi politikájával száműzi az ipari a külföldre. A külföldön az ő intézkedései által négy hatalmas gyárat állított fel a mi t. miuisterünk és megfosztotta az életanyagtól a mi zsenge iparunkat; azt hiszem, hogy ebben nem igen helyesen fogta fel feladatát. De, t. ház, nemcsak a bőrre nézve, hanem a gyapjúra nézve is egész ferde viszonyok és intézkedések léteznek nálunk. Méltóztassék csak megfontolni, hogyan lehet keleti és délkeleti gyapjúra szert tenni. Azon juhnyájak , melyek gyapja Erdélyben és Magyarországban is feldolgoztatik, jelenleg Bessarabiában legeltetnek; a vállalkozónak tehát oda kell menni és rendesen előleget adni arra a gyapjúra, melyet a következő évben talán kapui fog; tehát ugy is már koczkázattal jár a dolog. Ha a juhok megnyirattak és a gyapjú megvan, hol van a/ '? Bessarabiában, tehát orosz hatóság alatt és igy ki van téve a vállalkozó e^yréi-zt azon koczkízatnak, melyet már kiemeltem, másrészt azon koczkázatnak, hogy esetleg nem is bocsátják ki Oroszországból mindenféle ürügy alatt és hogy Románián keresztül esetleg szintén nem bocsátják. És utoljára, ha szerencsésen megérkezett az osztrák-magyar határhoz, az rendesen elzárattk előle. Es ha post tot discrimina rerum végre valahára szeptember vége után — mert időbe kerül az egész eljárás — az ország határainál van, ezek elzárattak tőle és azt mondják, hogy a gyapjú-bevitel csak júniustól szeptemberig engedtetik meg. Akkor a szerencsétlen magyar állampolgárnak vissza kell menni Bessarabiába.vagy isten tudja hova és ki van téve annak, hogy a tél alatt egész gyapjú-készlete elromlik, elraboltatik, vagy máskép elpusztul — s ezt nevezzük mi kereskedelmünk és iparunk előmozdításának és gyámolításának ?! Az ily gyámolítást köszönöm. De végre-valahára, ha az ország határaira jutott, hogy engedik be a gyapjút júniustól— szeptemberig? Csak úgy, ha elzárt zsákokban közvetlenül egy gyári mosodába szállíttatnak. T. ház! A ki csak kissé tájékozva van & gyapjú-gyártás technikájáról, a mint én kénytelen voltam magamat ezen másként tőlem távol eső tárgy iránt tájékozni, tudni fogja, hogy ha a gyapjú gyárilag van mosva, sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett lehet azt festeni és feldolgozni. Ha nincs gyárilag mosva, sokkal inkább fogékony a festék iránt, úgy hogy a másképeui festőanyag felénél kevesebbet kell reá fordítani. Az által tehát, hogy az illető kénytelen a gyapjút előbb gyárilag mosatni, kiteszi magát annak, hogy sokkal több festéket kell reá fordítani és idegen embernek kell fizetni a nem épp csekély mosási díjat. De ez, t. ház, még csekélység §volna azzal szemben, ha saját árúját idegen embereknek kelj