Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-257

257. országos ülés május 6. ISSi). 121 és innen a bizottsághoz utasított kérvényt is. Ugyanis a második országos gazda congressus kérvényében különösen kiemeltetik, hogy igen ezélszerű volna a keleti marhavész elleni óvin­tézkedések szempontjából az 1874. évi XX. t. ez. 11. és 13. §-ait akként módosítni, hogy azon mértföldtávolság, mely az idézett törvény­ben a marhavész elleni óvintézkedések megtéte­lére vonatkozólag előfeltételül kiköttetik, mint a mely különben sem nyújt védvet, kihagyassék és ez által kimondassák, hogy tekintet nélkül a 8. mértföldre, a törvényes intézkedések azonnal fo­ganatosíttassanak, a mint valamely országban a marhavész kiüt és hazánkat is veszélyezteti. A bizottság fontolóra vévén ezen kérést, ugy ta­lálta, hogy már az eszmék és a tárgy ugyan­azonosságánál fogva is, e részben segítséget nyújthat magában e törvényjavaslatnak keretében és ennélfogva azt a javaslatot terjeszti a ház elé, hogy az 1874. évi XX. t. ez. 11. és 13. §-ából a védelmi intézkedések alkalmazását kor­látozó előbb említett szavak kihagyassanak és ez által mondassék ki az intézkedési kötelezett­ségnek minden előfeltétel nélkül való azonnali életbeléptetketése, a mint csak valamely ország­ban marhavész kiüt, a mely a mi állategészség­ügyünket nálunk is fenyegeti. E mellett bátor vagyok arra utalni, hogy a bizottság azért tartotta elégségesnek ezen intéz­kedés foganatosítására az általa választott ala­kot, mert utóvégre is, végeredményben az ügy főleg a kormány intézkedéseit provokálja és a kormány a törvény rendelkezéseit a hely színén maga is pótolhatja. Kötelességemnek tartom még felemlíteni, hogy a bizottság figyelembe vette azon felszóla­lásokat is, inetyek szerint ezen törvény életbe­léptetése által keleti határaink a helyi forgalom következtében élénk sérelmet fognak szenved­hetni. Azonban azon nézetből indult ki, hogy a közérdek általában föléje helyezendő a helyi ér­dek követelményeinek és azért a helyi érdekre vonatkozólag speciális intézkedéseket e törvény­javaslatba felvétetni nem óhajt. Nem óhajt azért sem, mert meg van győződve, hogy a kormány akkor, midőn e törvény életbeléptetéséről lesz szó, admiuistrativ utón is meg fogja tehetni a helyi érdekek megvédésére szükséges intézkedé­seket. Nem tartotta tehát szükségesnek a bízott­ság erre vonatkozólag a törvényhozás határoza­tát provocálni, hanem az ügyet a kormány figyel­mébe ajánlja, szorítkozván ezen érdekek rövid felemlítésére. Előadván röviden a törvényjavaslat tartal­mát, ajánlom a t. háznak elfogadásra. {Helyeslés.) Zay Adolf: A szőnyegen forgó törvény­javaslatnak a t. előadó ur által is kiemelt azon intentióját, hogy a marhavész ellen szükséges KÍPVH. KAPLÓ" 1878—81. XIII. KÖTET. óvintézkedések által óvassék meg a hazai marha­állomány és hazánk kivitele a külországokkal szemben, részemről is helyeslem. Szükségesnek tartom, hogy intézkedések tétessenek ez irányban s a mennyiben a jelen­leg fennálló 1874: XX. t. ez. azokat még nem tartalmazná a kellő mértékben, pótoltassanak ezen intézkedések, hoírv a hazai marhaállománv a keleti marhavész által ne veszélyeztessék. Elismerem, hogy közgazdasági életünk egyik fontos feladata a inarhatenyés^.tés, de bátor va­gyok utalni arra, hogy ez nem egyedüli feladata és ága a hazai közgazdászainak és éppen ezen gazdasági ág külföldi, különösen amerikai be­vitel által már most is fenyegettetik és nem­sokára még nagyobb mértékben fog fenyeget­tetni, ugy hogy közgazdaságunk ezen ágát már már veszélyeztetve látom. En azt hiszem, hogy már tiz, legfőlebb húsz év múlva az amerikai vágómarha, vagy húsbevi­tal által, a mi vágómarháink kivitele, ha nem is lesz egészen kizárva a nyugati és északi piaezok­ról, de mind szűkebb körre lesz szorítva. E':i tehát a marhatenyésztést közgazdásza­tünk múló feladatának tekintem. De van köz­gazdaságunknak egy másik igen fontos feladata, melyet a f. kereskedelmi minister ur, ugy látszik csak másod- és harmadsorban szokott figyelembe venni, pedig ennek nagy jövője van s ez azon iparunk és kereskedelmünk, mely állati nyers­terményekkel foglalkozik. Azt hiszem, a szőnye­gen levő törvényjavaslat s azon törvény, melyen az alapul, t. i. az 1874: XX. T. ez. által, köz­gazdászaíunk ezen feladata, t. i. a marha- s általában az állati terményekkel való kereskedés s az avval foglalkozó ipar veszélyeztetve és megbénítva van. Méltóztatnak tudni, hogy az ország déli- és délkeleti határain jelenleg igen élénk és életrevaló határszéli forgalom van, kü­lönösen nyers bőrrel, nyers gyapjúval, részben kenderrel és rongygyal. Ezzel a három beviteli czikkei szemben képes volt a mi gazdasági éle­tünk azon feladatát teljesíteni, melyet neki orszá­gunk térrajzi fekvése adott, t. i. közvetíteni a kelettel való árúforgalmat. Áthoztuk a nyers anyagot keletről, itt feldolgoztuk, részint félig, részint egészen és ily állapotban visszaadtuk a keletnek és az összes keresetet, mely ezen pro­cedúrával jár, benntartottuk az országban. Ez irányban tehát a keleti tartományok ránk nézve úgynevezett „Hinterland ££-ot képeztek kereske­delmünk számára és ezzel egészséges, természet­szerű, nemzetgazdászati feladatot teljesítettünk. Én ezt a feladatot veszélyeztetve látom a jelen törvényjavaslat által. Mielőtt ezt példával kimutatnám, engedje I meg a t. ház, arra utalnom, hogy maga a t. ke­reskedelmi minister ur előterjesztésében, mely­16

Next

/
Thumbnails
Contents