Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-252

6 252. országos ülés április 28. 1^80, teendőknek két harmadát elintézni, a mely teendőket eddig a törvényszékek intéztek el. Csak néhány napja, hogy az igazságügyi költségvetés itt e házban letárgyaItatott, de biztosítom a t. igazságügyminister urat, hogy ha e törvényjavaslat ugy, a hogy most van, életbeléptettetik, pár hét, pár hónap alatt az igazságügyminister meg fog győződni arról, hogy az igazságügyi költségvetésnek az egyes bíróságokra vonatkozó része puszta hazugság, abból egy szó sem lesz igaz, mert a mi egyes bíróságaink azon feladatnak, melyet e törvényjavaslat rajok ró, azon igazságügyi költségvetés keretében megfelelni képtelenek lesznek; képtelenek lesznek, ha felteszszük is, hogy a lehető legnagyobb jóakarat, hogy a lehető legnagyobb szakképzettség van a mi egyes bíróságainkban. Nincs okom, nincs jogom a mi birói karunkról roszat mondani; nincs okom, nincs jogom rosszabbnak tartani azt a birói kart. mint a minő, sőt elismeréssel kijelenthetem közvetlen tapasztalataim alapján, hogy a mi birói karunkban, még egyesbiróságaink körében is kitűnő birok, még pedig feles számmal léteznek. De e mellett lehetetlen nem tudni éppen a t. igazságügyminister urnak azt, a mit az egész ország igen jól tud, igen sajnosán érez, hogy kivált egyes bíróságaink körében vannak fiatal, képzetlen, gyakorlatlan emberek, kik az igazságszolgáltatás feladatának komolysága által még teljességgel nincsenek áthatva, a kik előtt még a magánjogi igazságszolgáltatás is, mely pedig a személyes jogokat, a személyes szabadságot oly közelről nem érdekli, nem áll kellő komolvsággal, hogy egyes bíróságaink ezen tagjaira most akkora birói hatáskört ruházzunk, mely előtt a komoly lelkiismeret megdöbben, hogy egyes bíróságainkra ruházzuk azt a hatáskört, hogy egy esztendeig terjedő fogházbüntetést szabjanak ki, hogy ezer frtig terjedhető pénzbüntetést szabjanak ki, ezt birói karunk mai kezdetleges állapotában, midőn az a generatió, mely megkezdette a bíráskodást, ugyanaz van még most is meg és a birói szellemet önmagába még teljesen nem vehette fel, hanem azt tanulja és most kezd még belóokulni; és teszi ezt szomorú és gyászos tévedések köztt, mint máskép nem is lehet, — midőn birói karunk, társas bíróságaink is ilyenek, hogy egyes biráinkat ily rendkívüli hatáskörrel ruházzunk fel Magyarországon, azt én lehetetlennek tartom. (Helyeslés a szélső balon.) Az egyes bíróságok rendszerét e törvényjavaslat, ha életbe léptettetik, egészen felforgatja. Nem szólok arról, hogy azon 300 és egynehány járásbíróság — meg fog róla győződni az igazságügyminister ur —• csakhamar igen kevésnek fog bizonyulni. Nem szólok arról sem, hogy azon egyes bíróságaink, mint — éppen itt fejtetett ki s az igazságügyminister maga beismerte, a szabadelvű párt részéről felszólalt minden szónok beismerte, — ma is túl vannak terhelve igazságszolgáltatási és belső administratioaális teendőkkel. Ha tehát már most is túl vannak terhelve, mi történik az egj^es bíróságokkal, melyek elé most azon teendők utasíttatnak, melyek eddigi összes teendőik nagyságának megfelelnek? Hogyan fog már most az igazság kiszolgáltattam!, erre nincs felelet. Hanem engedje meg az igen t. igazságügyminister ur és engedje meg a bizottság t. előadója, — rá nézve különben előlegesen meg kell jegyeznem, hogy én azt hiszem, hogy azon rövid indokolás, melylyel az igen t. képviselő ur ezt a törvényjavaslatot itt bevezette, ezen törvényjavaslathoz ás az e törvényjavaslatban tárgyalt kérdésekhez egyáltalában nem méltó és azon jogászi hírnévhez sem, melyet az igen t. előadó ur eddig megszerezni, becsülettel megszerezni szerencsés volt, — hogy őket arra figyelmeztessem, hogy bűnvádi eljárásunk törvénynyel megállapítva nincs, voltaképp semmi sincs. Van igenis gyakorlat, az a gyakorlat pedig annyiféle, a hány bíróságunk vau. Az a gyakorlat némileg egyöntetűvé válik ügyekben, melyek a legmagasabb bírósághoz feljutnak; de azon ügyek, az elintézett ügyek kisebb számát képezik. Az egyes bíró egyúttal vizsgáló biró is lesz ezen ügyekben és egyszersmind itélő biró is. Ismétlem és sokszor fogom ismételni, ezen ügyek, az elintézendő ügyeknek óriási részét képezik. Ha méltóztatnak nézni a statistikai kimutatásokat, látni fogják, hogy ezen ügyek, több mint felét képezik az elintézendő ügyeknek. Az egyes bíró lesz vizsgáló biró és egyúttal itélő biró. En a t. igazságügyminister urat régi és modern tudoraányos jogásznak tartom s felteszem róla, hogy tudja azt, minő viszony fejlődik ki a vizsgáló biró és a vádlott köztt igen gyakran; mert ott nem ideák állnak egymással szemben, nem a bírónak és a vádlottnak ideálja, hanem egy személy, a ki bírónak neveztetik és egy másik személy, a ki vádlottnak neveztetik, állnak egymással szemközti. A tisztelt minister ur tudja azt, hogy a* vizsgáló biró és a vádlott köztt gyakran ellenségeskedés származik azon oknál fogva, mert a vádlott, a minden embernél meglevő s jogosult önvédelemnél fogva, a bírónak minden fegyverét kiparirozni igyekszik, melylyel rá bizonyos tényeket bebizonyítani, bizonyos tényekre a bizonyítékokat összehalmozni törekszik. S midőn a vizsgáló biró az ő ügyes, kötelességszerű lépéseit gyakran félrehárítva, a vizsgálat irányát félrevezetve látja: akkor a vizsgáló biró és vádlott köztt ellenséges viszony fejlődik ki. (Igaz! a baloldalon.)