Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-256

258. országos ülés május 4. 18S0. 105 nem kivan, a szó Eötvös Károly képviselő urat illeti meg. Eötvös Károly: A t. ház kegyes türelmét igénybe véve, bátor leszek némely észrevételeket tenni azokra, a miket a minister ur és Cseruátonyi Lajos képviselőtársam előadtak. Mindenek előtt a t. minister urnák figyelmébe ajánlom azt a körülményt, hogy voltaképen én nem akartam ennek a szerződésnek érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, hanem, hogy elvtársaim nevében azt indítványoztam, hogy halasztassék el ezen szerződés tárgyalása akkorra, a mikorra a szerződésben érintett idegen személyek megbízhatósága iránt a minister és az alakulandó magyar társaság kérvénye iránt az illetékes bizottság jelentését megteendi. Indítványom, t. ház, sem gróf Lónyay Menyhért, sem pedig Wahrmann Mór indítványával nincs ellentétben. Ha ellentét van, akkor a kifejtett nézetek sokkal nagyobb oppositiót képeznek e szerződéssel szemközti, mint indítványom. A minister ur az általam kért halasztás ellen, vagy mellett felhozható indokok bírálatába ugyan nem bocsátkozott, hanem belebocsátkozott abba, hogy az e szerződésben foglalt stipulatiókat érdemileg megvédeni törekedjék. A minister urnák ezen eljárásával szemben constatálom azt, hogy eljárásával aggodalmaimat meggyengíteni, vagy e szerződésnek gyenge stipulatiót erőseknek feltüntetni neki nem sikerült. És habár nem is sikerült neki ez, én mind e mellett arra a térre, a melyre Csernátony képviselő ur ment — t. i. a gyanúsítások terére — nem megyek át. Én állásom kötelességéhez híven, most is hangsúlyozom, hogy az igen t. minister nr még másodszori felszólalása után is, nemcsak az én általam kifejezett, hanem többek által, mint Eáth, Lónyay és Wahrmann képviselőtársaim által kifejezett aggodalmakra és egyáltalában, semmi megnyugtatást sem nekünk, sem a t. háznak, sem az országnak nem adott arra nézve, hogy teljesen objective megbízható kezekbe adatott a szerződés és az ezen szerződés értelmében, az állam terhére öt éven át kirovandó évenkinti 150,000 forint. A t. minister ur, ha szabad azt mondanom, meglehetős vidám kedélylyel jelölte ki azon garantiákat, a melyeket ezen urak, a kik itt a szerződés 1—2. §-ban megvannak nevezve, nyújtani képesek. Vidám kedélylyel, egyébnek nem mondhatom. Azt mondta ugyanis a t. minister ur, hogy ezek nagy garantiát nyújtanak, még pedig háromfélét. Az első garantia szerinte az, hogy a szerződő felek nemcsak solid firmák — mint ő megjegyezte — hanem jelentékeny vagyonnak birtokosai is és hozzá tette a t. minister ur, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIII. KÖTET. mind magán értesüléséből ugy tudja, mind minisíeri értesüléseiből. Engedje meg a t. minister megjegyeznem, hogy itt e helyütt és e kérdésben az ő magánértesülésére ne fektessek semmi súlyt, hanem igenis fektessek ministeri értesülésére, de a melynek még documentumait nem láttam. Ha az igen t. minister ur azon helyzetben volna, hogy elmondhatná, hogy ezek igy meg igy, ennyi meg ennyi üzleti tőkével, tartaléktőkével, vagyonnal rendelkező firmák és ha ministeri értesülés alapján mondhatná ezt, az illető consulfítnsok jelentéseiből, akkor igenis azt a garantiát, egy más, majd később megindítandó garantia kapcsában, igenis elfogadnám én is garantia nak; de ugy puszta magán értesülés után, általános frázissal azt mondja, hogy „szolid firmák" és hogy jelentékeny vagyon birtokosai, de a t. minister ur maga sem tudja, hogy mit jelent ez a szó „jelentékeny" — ezt, bocsánatot kérek, garantiáuak el nem fogadhatom. De azt mondja a t. minister ur, hogy garantiát talál ő másodszor abban, hogy ezen szerződő felek igen coulans emberek, leleményes férfiak, ügyes üzletemberek és igen szolgálatkész férfiak. En felteszem róluk, sőt ezen szerződós bizonyítja, hogyha a t. minister ur ezen elismeréssel nem is volna irányukban, hogy nagyon leleményesek, hanem ugyanazt a leleményességet én az igen t. kormányra nézve elismeréssel nem említhetem fel. (Derültség balfelöl.) Gróf Lónyay is azt kérdezte a minister úrtól, egy példában, bogy szerződésszegés esetén mi a sanetió? Hogy mainap állam és egyes vállalkozók köztt szerződés köttethessék, a mely szerződésben az állam garantiát nyújtson, készpénzben és nem becsületével és kormányférfiainak tekintélyével, másrészről pedig a szerződő magánember semmi garantiát ne nyújtson: ehhez nagy ügyesség, leleményesség szükséges egyik részről, az igaz. De én azt az ügyességet és leleményességet, — melyet egyébiránt a minister ura részéről nem is annak nevezek, kanem a legszigorúbb kötelességnek, — keresem a másik szerződő fél, az állam részéről is, de nem találom. Azt mondja a minister ur, hogy megvan pedig, csak keressük jól, a szerződés §-aiban, majd megtaláljuk és megtalálta a minister ur hosszú keresés és érett megfontolás után a 15. §-ban, melyben az van mondva, hogyha peres kérdés támad, választott biróság Ítéljen. No már bocsánatot kérek: pénzen venni pert, nagy pernek lehetőségét, sem nem ügyesség, sem nem leleményesség. Az államnak kitenni magát és érdekeit egy pernek és kitenni akként, hogy ő megadja évenkint a 150,000 frt subventiót, de cserébe viszont biztosítékot, készpénzben objek14