Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-256

256. országos ülés májns 4. 1880. 101 Fiúméval. Ha az előbbi meghatározás áll fenn, akkor elégséges e társulatnak kimutatni azt, hogy egy, vagy más kis kikötőben, pl. Buccari, vagy Zenggben magasabb díjak fizettetnek, mint Triestben s igy mindig kijátszhatja, ha akarja, a felügyeletet s magasabb fuvardíjakat állapíthat meg, mint melyek épp Triestbeu tettleg fizettetnek; tehát nem a „kikötőkről" de a triesti kikötőről s nem fuvardíjakról kell szólani, de a tettleg fizetett fuvar mérvéről. A 8. §-ban kiköti magának a társulat, hogy a közbennső kikötőket is érinthesse; értvén ez alatt főkép Triestet, habár ez az egyenes arjából való kitérést jelenti. Ez ellen ugyan elvileg semmi kifogást nem lehet tenni, az esetre t. i., ha Fiúméban nem akadna elég árú a rakomány teljessé tételére. Határozottan ki kell azonban fejezni, hogy Fiúméból fuvardíj nem lehet nagyobb, mint az, mely a triesti rakomány után fizettetni fog. De mindenekfölött nagyon fontosnak tartom mindazon észrevételeket, melyeket Wahrmann tisztelt képviselőtársam felhozott az iránt, hogy a kötendő szerződésben az öt év multával a társulatnak optió előre ne biztosittassék; teljesen osztom nézetét, hogy ott, hol kimondva van, miszerint hasonló föltételek mellett valakit elsőbbség illet meg, ott szabad verseny ki van zárva. Elégedjék meg a vállalkozó-társulat a dolog természetében levő azon előnynyel, melyet egy, már régebben meggyökerezett s az állam-subventió által fölsegített és megizmosított társulat másokkal szemben bírhat. De ne téveszszük szem elől azon czélt sem, melyet én legfontosabbnak tartok. Az „Osztrákmagyar Lloyddal" a szerződés 9 és fél évre köttetett, melyből már 3 év lejárt, igyekeznünk kell tehát ezen szerződés végleges lejárta előtt, —- tehát a legközelebbi 7 év alatt — a fiumei kikötőben egy székelő g a fiumei forgalomnak szolgáló, minden tekintetben életképes kereskedői hajórajt nevelnünk, ha máskép nem lehet, államsubventióval, a végből, hogy midőn majd ezen szerződés lejártához közeledik, mindazon tengeri szolgálatot, mit Magyarország érdekei megkövetelnek, magyar, hazai erőkkel alkotott s fenntartott társulat vehesse át s önállóan és egyedül érdekeinknek szolgálva kezelhesse. Megfelel-e ezen javaslat az említettem, bár nem közel fekvő, de mindenesetre nagyfontosságú végczélnak? s nem lehetett volna-e más, tán helyesebb módot választani? a fölött, a viszonyokat nem ismervén, Ítéletet nem mondhatok. De — egész általánosságban tekintve a dolgot, — nézetem szerint oda kell törekedni, hogy egy tekintélyes tőkével rendelkező vállalat alakuljon, mely fokról fokra haladva, jó, saját hajóival, melyek magyar lobogó alatt, a magyar tengerpart érdekeit szivökön viselő magyar honpolgárok által vezettetnek ,hogy mikor a Lloyd szerződése lejár, egy teljesen fölszerelt magyar hajóraj, egy egy életképes kereskedelmi flotta, álljon rendelkezésre, valószínűleg kevesebb áldozattal, mint a mennyit ma a Lloydnak fizetünk, feleljen meg azon fontos érdekeknek, melyeket az ország külkereskedési érdekei követelnek. (IIelyeslés.) Miután én ezen czélt óhajtanám elérve látni, még pedig időhaladék nélkül s a leghelyesebb módon; s mert azt hiszem, hogy ahhoz ezen szerződés becikkelyezése nem fog vezetni: én azt óhajtom, hogy tárgyaljuk a minister által kívánt meghatalmazást, szabjuk meg annak korlátait s állapítsuk meg a czélt, melyet elérni kívánunk, a szabad versenyt ki nem zárva s a kötésnél oly föltételt szabva, mely annak minden körülmények közötti teljesítését biztosítja, — s a Fiúmén keresztül történő szállítás javára határozott kedvezményeket biztosít. Miután mindezen, általam említett s a dolog természetéből fejlődő körülményeket ez alkalommal a vita közben megállapítani nehézségekkel járna: én azt óhajtanám, hogy utasítsa a t. ház a minister számára adandó meghatalmazás fogalmazását a közgazdasági bizottsághoz mielőbbi tárgyalás végett, terjeszszen be a miuister meghallgatásával oly javaslatot, mely biztosítsa azt, hogy a ministernek módjában legyen a szóban levő szerződést mielőbb s minden körülményeket tekintetbe véve, a ezél teljes biztosításával, a saját felelősségére a szerződést megkötni. En igyekeztem a fontos ügyről lehetőleg röviden s tárgyilagosan előadni nézeteimet, — én a kérdést éppen nem tekintem pártkérdésnek s általában azt óhajtom, hogy minden közgazdasági kérdésben nem párítekintetek legyenek irányadók: de mindabban, mi által hazánk javát, erősbödését s a jelen hanyatló állapotból felemelkedését várhatjuk, pártkülönbség nélkül egyesült erővel mozdítsuk el. Azon óhajtásom fejezem ki ezen tárgynál is, óhajtom, hogy a t. minister ur és a bizottság tegye meg mindazt, mit az ország érdekei, a tengeri kereskedés bizonsága s különösen a jövő fejleményei követelnek. (Helyeslés) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a közgazdasági bizottság előadóját és esetleg a minister urat. B. Kemény Gábor, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: Méltóztassanak megengedni nekem, hogy pár szóval reflectáljak azokra, a melyek részben a múlt, részben a mostani ülés folyamában, ezen mindenesetre nagy fontosságú tárgyra nézve elmondattak. Eötvös Károly t. képviselő ur felfogása Wahrmann képviselő úrétól lényegesen különbözik.