Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-256

102 256. országos ülés május 4. 18SÖ. Eötvös Károly képviselő ur akkor volna hajlandó a subventiót nyújtani ezen export-társaságnak, ha biztosítva lenne a felől, hogy az már most közvetlenül magyar lesz, magyar direetióval, magj'-ar pénzzel alkotva, Fiúméban netaláni üzletigazgatóságával, Budapesten igazgatóságával; ha ilykép egybeállítva volna, ha első izétől äz utolsó porczikájáig magyar volna, akkor már most megadná a képviselő ur a sabventiót. Wahrmann képviselő urnák nem ez a kifogása van. 0 előtte, a mint én előttem is, nem az a főkérdés, hogy a pénz, melylyel a társaság mfíködik, magyar-e, vagy nem. Későbbre kétségkívül ő is ugy, mint én, igen kívánatosnak tartja, hogy a társaság magyarrá alakuljon, de most az angol pénz ellen nincs kifogása. Neki a szerződés pár intézkedése ellen van kifogása. Egyike a tarifa. Másika vonatkozik arra, hogy az optio 5 év múlva megadassék-e ugyanazon társaságnak, vagy ne? Bátor vagyok ezen két pontra nézve, melyeket gr. Lónyai t. barátom is méltóztatott kiemelni, némelyeket megjegyezni. Kifogás tétetik az ellen, hogy miért nincs pontosabban megállapítva, hogy a tarifa minő Fiumébe és Fiuméből. Magam is igen jól tudom, hogy az exportnak és az importnak előnyei számunkra csak ugy vannak biztosít fzállítási tételek Fiumébe és Fiuméből nem nagyok. Lehet a társaság bármily jó, de ha a tarifa olyan, mely a viszonyoknak meg nem felel, egészen haszontalan lesz az országra nézve. Kérdem, mit lehet e tekintetben tenni ? Megvallom sokat törtem magamat. És ha valami biztosabbat tudtam volna találni, mindenesetre megtettem volna. Lehetne talán ugy, mint a vasutaknál, a hol meg van határozva bizonyos maximum. Biztosíték-e ez? Nem. Pedig a vasutaknál az a könnyüség is van, hogy ott figált tarifatételek vannak, melyek hónapról hónapra nem változhatnak. A eoncessióban meg van határozva, hogy a tarifatételeket nem lehet mindennap, minden héten változtatni, hanem csak bizonyos időközökben; mert a változtatás bizonytalansága legveszedelmesebb dolog a kereskedésre nézve, melynek éltető eleme éppen a biztosság. E tekintetben sem nagy, sem kis tételt nem lehet megállapítani, mert az mindennap változhatik. Véletlenségből a világnak különböző részeiben egy, vagy más jelentékeny kikötőben megjelenik néhány hajó, a miről előre a különböző társulatoknak és hajótulajdonosoknak semmi tudomásuk nincs és a következés az, hogy sokkal több a szállítási eszköz, mint a rendelkezésre álló teher és így megtörténik, hogy némelykor majdnem, mint Ballast vitetik egy, vagy más oly tárgy, melyért máskor meglehetős árt fizetnek. Nem tudok más módot, pedig kérdezősködtem s a pénzügyi bizottságban kérdést intéztem Wahrmann Mór képviselő úrhoz, hogy mit gondol, mit lehetne egyebet tenni, mint a tarifákat aequiparálni. Mást tenui nézetem szerint nem volna tanácsos, mert az esetben, ha meg vannak állapítva a járatok, — pedig ezeknek a kereskedelmi biztosság szempontjából meg kell lenniük — ugyanazon napon mesterséges fogásokkal —• hisz a kereskedelmi és pénzvilágban nem ismeretlen a mesterséges fegyver — megtörténhetik, hogy azon napra, vagy azon egy pár napra, irányadó, ha Triestre volna megállapítva a tarifatétel, azt fölemelhetnék. És nem tennénk szolgálatot a kereskedelemnek, hanem kárt okoznánk. Hogy Buccari és Porto-Ré, vagy más kisebb kikötőről lehetne hasonlót mondani, alig hiszem. És elégségesnek tartom, ha az mondatik: „a fuvardíjak Fiuméből vagy Fiumébe nem lehetnek nagyobbak, mint azok a díjak, a melyek más észak-adriai kikötőkből, vagy kikötőkbe az illető iránvban ugyanazon időben általában érvényesek", mert hiszen a kis kikötőkből nem szoktak bajok indulni s még ha véletlenül egyszer ez meg is történnék, ez a megállapított tarifatételre irányadó nem volna. S tudatik-e, mi a tarifatétel egy, vagy más időpontra? Igenis, épp ugy, mintha itt a bőrsére megyek és kérdem, mi egy papírnak coursusa; rögtön kiabálva tudatják, hogy ennyi; éppúgy, ha tudakozódom bármily tengeri kikötőben az iránt, hogy mi a vitelbér New-Yorkba, Liverpoolba és Hamburgba rögtön megmondják, hogy tonnánként ennyi. Mondom, nem volt egyéb czél, mint aequiparálni a díjtételeket más kikötők tarifa-tételeivel. Miként történik ez? Ninesen-e e tekintetben a szerződésben gondoskodás, hogy visszaélés ne történhessék? Igenis van. A 14. §. azt mondja: „A társaság ezen szerződésnek pontos megtartására nézve a tengeri m. kir. hatóság közvetlen felügyelete alatt áll. A fiumei m. kir. tengerészeti hatóság tudja napról napra mindazon ingadozásokat, melyek a tarifa-tételre nézve fennáilanak, tudja ezt a triestiekre nézve is és tudják azt egyesek is, a kik érdekelve vannak. Ha valaki az „Adria" export-társasághoz folyamodik az iránt, hogy egy, vagy más tárgyat, küldeményt egyik, vagy másik kikötőhöz elszállíttasson, a mint ez a tarifa-tételt megállapítja, ha panasza van, rögtön folyamodhatik a tengerészeti hatósághoz és ez figyelmeztetheti az Adriának igazgatóságát. Méltóztatnak azt is látni a szerződésből, hogy a vállalat legközvetlenebb, felügyelete alatt áll magának a minist eriumnak, a melynek joga van szerződésszegés esetében és általában mindenkor, ha a társaság a szerződésszerűéi) elvállalt kötelezettségeit nem teljesítené, hogy az az ezen szerződésben biztosított kötelezettségek alól