Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-256
100 256. országos ülés május 4. 1880. az, mi a 16. §-ban mondatik. Föltételezve van ezen §. 2. kikezdésében a szerződésszegés eshetősége, mely szerint ha a vállalkozók szerződésszerűen elvállalt kötelezettségeit nem teljesítenék: a koimánynak nincs egyéb joga, mint hogy a biztosított évi subventiót beszünteti s vállalt kötelezettségei alól magát fölmentettnek tekinti; a nélkül, hogy csak egy kis szóval is említve lenne; vájjon van-e joga az államnak kártérítést követelni a szerződés nem teljesítése által okozott károkért. Én megvallom, t, ház, hogy ezen az állam által 5 év alatt fizetendő 750,000 frtnyi készpénz terhéltetéssel szemben, mely pedig beczikkelyezve levén, tehát minden körülmények köztt• megfizetendő 30,000 frtot nemcsak csekélynek, de valójában méltónak sem tartom, tekintetbe vételre. Hasordít ezen szerződés s általában az egész vállalkozási eljárás ahhoz, mit a közéletben a birtokosoknak annyiszor tapasztalt kárával a merész, de tőke nélküli bérlők kötni szoktak. Ha az első egy-két e évben ily bérlőnek, ki elegendő cautiót nem tesz, ki ezen felül saját vagyonát le nem köti, ha első kezdetben jó termése van, akkor megfizeti a bért s az ezen évek alait szerzett pénzből, tán egy-két szűkebb évben is igyekezni fog vállalt kötelezettségeinek eleget tenni, kivált ha olcsó a bérlet. Ha azonban rósz termés van, ugy az első évben megkísértette a szerencsét, ha az nem ütött be, a bérlő tovább áll, otthagyva cautióját; s akkor a birtokosnak csakugyan nem marad más hátra, mint — a mi itt is a 13. §-ban ki van jelölve, — hogy a letett cautiót megtartván: akarva nem akarva, a bérlőt vállalt kötelezettségei alól fölmentse. Minden kezdet nehéz. A jelen esetben is bizonyára az első két évben fog a hajózás megindítása legtöbb nehézséget találni; s ha kezdetben a 150 menetelnek nem lesz kedvező eredménye, ugy biztosan lehet következtetni, hogy a 30,000 írt otthagyásával a vállalkozók megszüntetik az üzletet; annyival inkább, miután az ugy is próbaidő gyanánt tekintett első két év balsikere esetében, nincs az a hatalom, melynél fogva a vállalkozók ezen üzletre egy részvénytársaságot alakítani képesek legyenek s a kezdet balszerencséje, vagy csekély nyereség miatt elvész a drága idő s azután fog kelleni másokkal, más alapokon, újabb tárgyalásokba bocsátkozni s a beczikkelyezett szerződés holt betű marad. Én meg vagyok arról győződve, hogy ha előre kimondatik az állam részéről nyújtandó segély mérve: az esetben ezen társulat, ha szándéka az üzlet kivitelére komoly, a kellő biztosítékot meg is fogja adni, ha pedig sem ez, sem más társulat azt megadni nem lenne képes, akkor sokkal czélszerűbb mód, mely már eddig is sikeresnek bizon} 7 ult, az egyes járatokat teljesítőknek a díjakat kiszolgáltatni. A második feltétel, mit én ilv szerződésnél eltekinthetlen szükségesnek s megkivántatónak tartok, az, hogy kimutatva legyen, miszerint a kitűzött czél, az adózók mentől mérsékeltebb terheltetésével s bizton elérhető lesz. Megfelel-e az előttünk fekvő szerződés ezen föltételnek? Ugy hiszem, hogy ezt senki sem állíthatja határozottan, mert a czélnak megfelelni képes vállalkozók versenye mutatja csak meg. A jelen esetben versenyről szó sem volt, — a tárgyalás más vállalkozókkal meg sem kisértetett, sőt másokkal, — mint a nyert felvilágosításokból kitűnik, még a föltételek sem közöltettek, melyek mellett a czél elérése szándékoltatik. E mulasztást azonban jóvátenni még nem késő; tegye azt meg a kormány s hogy mindkét föltételnek elégtétessék, e végből a kormánynak adandó felhatalmazásban nézetem szerint kifejezendő lenne, hogy a minister felhatalmaztatik, a kellő tőkét felmutatni képes vállalkozók közül azzal szerződni, ki a vállalt kötelezettségek teljesítése iránt kellő biztosítékot nyújt s legkedvezőbb föltételeket ajánl. Áttérek már most azon harmadik föltételre, mely minden hasonló szerződésnél kell hogy irányadó legyen s mit következőleg fejeztem ki: Az állam szükségtelenül meg ne kösse a jövőt s a kormány és törvényhozás magának szabadkezet hagyjon, a változott viszonyoknak és igényeknek megfeíelőleg, a szükséghez képest később intézkedhetni. A kormány azon czélt kívánja elérni, hogy bizonyos időre megállapított számú járatokat biztosítson a fiumei tengeri hajózás javára. Ez nagyon helyes, a mai adott viszonyokhoz képest, de fogja-e ezt biztosan elérni? E tekintetben én igen fontosaknak tartom a szerződés némely pontjaira nézve Wahrmann Mór t. barátom által tett észrevételeket. A 7. és 8. §§-okban ugyanis nincsen semmiféle biztosítás az iránt, hogy a Fiúméból induló szállítmányok fuvardíjai, a dolog természetéhez képest, mérséke tebbek lesznek, mint a Triesztben feladott árúk után fizetendő díjak, melyeket a hajók minden subventió nélkül szállítanak. A 7. §. csak arról szól, hogy „a fuvardíjak nem lehetnek nagyobbak, mint azon fuvardíjak, melyek az észak-adriai kikötőkben ugyanakkor általában érvényesek." Ez a defiuitió semmiféle biztosságot nem nyújt, mert nem az a kérdés, hogy minő fuvardíjak érvényesek általán az észak-adriai kikötőkben, hanem igenis az: hogy mily díjak fizettetnek a határozottan megnevezendő trieszti kikötőben, mert ez versenyez
