Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-256
256. országos ülés május 4. 1880. 99 A másik a közgazdasági bizottság javaslata, mely már nem meghatalmazást kiváu adni a ministernek, de egy egészen kész és pontozott, a minister által javaslatba hozott szerződésnek •A törvényczikkbe való beiktatását kívánja. Én a magam részéről helyesebbnek tartom az első módot, me]y szerint t. i. egy czélszerűen körvonalzott meghatalmazás adassék a ministeriumnak. Egy számos tagból álló törvényhozó testület ritkán képes egy ily szerződésnek nyugodt megvitatására s minden részeiben való megbirálására. A törvényhozás az irányt, melyet helyesel, röviden megjelölheti, de azt, hogy a kitűzött czélnak minő gyakorlati módon lehet leginkább megfelelni; azt a ministerium az összes adott körülmények gondos figyelembevételével biztosabba!! s nagyobb körültekintéssel képes meghatározni. Általában sokkal helyesebb a gyakorlati kivitelnél irányadóul szolgálandó elveknek megállapítása. Ezért a felelősséget a törvényhozás elvállalhatja, ellenben egy szerződésnek minden pontjáért s netán a figyelmet elkerülhetett minden hiányaiért, a felelősséget elvállalni nehezebb feladat. De még egy más előnye is van az adandó meghatalmazásnak: az t. i.,ho!ry az által e fontos ügynek sikere biztosítva van; holott, ha a t. képviselőtársam Wahrmann indítványa fogadtatik el s bizonyos neheztelt — és méltán neheztelt — pontok miatt a szerződés újabb formulázása, egy parlamentáris bizottságra bizatik: ezen bizottsági tárgyalás által még nem lesz az ügy befejezve, mert a vállalkozókkal tudatni kell elébb a kívánt módosításokat s meg kell kérdezni őket, vájjon, ráállnak-e, vagy nem? Általában nem tartom helyesnek, hogy az, mi a felelős kormánynak feladatai közé tartozik, t. i. egy már megkötött szerződésnek a vállalkozókkal folytatott értekezés alapján való módosítása, a felelős kormány hatásköréből elvonassék. Legyen a kormány minden cselekményeiért felelős s ne hárítsa a felelősséget mi reánk, a törvényhozó testületre. Miután ezen, a közgazdasági bizottság által ajánlott szerződés előttünk fekszik s mert annak egyes intézkedései iránt többen nyilatkoztak s Wahrmann t. képviselőtársam igen alapos és ugy hiszem mindnyájunk által osztott aggodalmainak adott kifejezést s elősorolta azon nevezetes módosításokat, melyeket az ügy és az állam érdekében szükségesnek tart, szabad legyen nekem is elmondanom, mit kívánok mindenekelőtt egy ilyen, az állam nevében kötendő szerződéstől. Ezek leginkább a következők: hogy egy ily szerződés a teljes biztosságnak minden feltételeit határozottan magában foglalja; kimutatva legyen az, hogy a kitűzött czélért az adózókra nem több rovatik, mint mennyi kívántatik a czél biztos elérésére; a szerződés szükség nélkül meg ne kösse a jövőt s a kormánynak és törvényhozásnak szabad kezet hagyjon, a változott viszonyoknak és igényeknek megfelelőieg, & szükséghez képest intézkedhetni. Lássuk tehát: ezen három főbb feltételnek megfelel-e s mennyiben az előttünk fekvő szerződés. Megvan-e ezen szerződésben azon biztosság, mely a czélnak minden körülmények közötti elérését kétségtelenné teszi? E kérdésre én határozott tagadó választ adok. Azok, kik a szerződés beczikkelyezése és így elfogadása mellett vannak, bizalommal viseltetnek a vállalkozók iránt. Azt hallottam rólok mondani, hogy igen becsületes és szakértő emberek, kik már eddig is megmutatták, hogy tudnak hozzá, mint kell ily vállalatot jól kezelni. Nem vonom kétségbe egyik állítást fsem, de azt egy résztől sem haliám említeni, hogy a nagy czélnak megfelelő anyagi eszközök felett is rendelkezzenek. De föltéve, hogy a vállalkozók milliókkai bírjanak is: annyit határozottan állíthatok, hogy ezen milliókból vajmi keveset szándékoznak ezen vállalatba fektetni s ezen szerződés értelme szerint éppen nem hajlandók a szerződés pontos teljesítésének biztosítása czéljából ezen millióknak csak csekély részét is lekötni. Ezt a szerződés egész tartalma világosan bizonyítja. Mindjárt az 1. pont szól ugyan saját gőzösökről, de az első két évre azoknak sem számát, sem tonnatartalmát meg nem nevezi, de határozottan kiköti, hogy bérelt hajókkal is fogja a hajózást folytatni, csak is annyi mondatik, hogy két év múlva, t. i. 1881. végével társulattá alakul s ezen társulat s az első évben, tehát 1882-ben összesen öt, saját tulajdonában levő gőzöst tartozik használatba bocsátani s minden további évben legalább egy-egy újabb gőzöst tartozik beszerezni. Miután pedig egy — nem 800, de 1000 tonnás gőzös 200,000 frton kiállítható; ennélfogva a szerződés szerint a társulat fennállásának haimadik évéig, körülbelül 1 millió értéket fog hajókba befektetni. Annak világos bizonyítékául, hogy ezen társulat kevés készpénztőkével, vagy hitellel rendelkezik, -— mi már e házban is több oldalról kiemeltetett — szolgál, hogy a 11. §. szerint a társulat csak 30,000 frt biztosítékot hajlandó és köteles letenni, vállalt kötelezettségeinek biztosítása végett, sőt ha annak bizonyos része elveszett, azt kiegészíteni sem tartozik, tehát távolról sem nyújt vállalt kötelezettségeinek teljesítésére arányban álló biztosítékot. Megvallom azonban, hogy reám nézve legmeglepőbb s mondhatom leginkább nyugtalanító 13*