Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

84 242 ország-os ülé és községi kölcsönről van szó. az elnök a névszerinti szavazást elrendelni mindig köteles." Ez el nem rendeltetett. 7-szer. Ellenkeznek még ezen törvényjavaslatok az 1839. évi XXII. t.-ez. rendeleteivel is, a melyek a 30 évnél hosszabb lejáratú közkö lesönöket tiltják s a mely törvények jótékony hatása ez esetben világos lévén, egy oldalú megváltoztatásukat ezen kölcsön alkalmából el nem fogadhatom. Mindezeknél fogva ajánlom a t. háznak a következő ellenindítványomat: A pénzügyminister által 386., 387., 388. és 389. sz. a. benyújtott törvéayjavaslatokkal szemben a képviselőház elhatározza: 1. A pénzügyminister utasiítatik, hogy szabad verseny utján a Tisza szabályozási társulatok részére 25 millió, Szeged város közönsége és lakosai részére egy külön 15 milliónyi törlesztési kölcsönt kössön, melyeknek lejárata 30 évnél több nem lehet. 2. A mig ezen kölcsön létre jön, addig a közlekedési minister oda utasittatik, hogy a már készen fekvő folyamszabályozási jelentéssel egyidejűleg, a külföldi szakértők munkáját a képviselőház elé terjesztvén, az elitélt merev gátrendszer . megváltoztatására a Szeged város belterületének aránylagos feltöltésére nézve lehető gyors, véleményes jelentést adjon a képviselőház elé, 3. Hogy addig is a szegedi munkálatok fennakadást ne szenvedjenek, a belügyminister oda utasittatik: hogy a királyi biztossággal egy értelemben, a terek, ntezák, háztömbök és házhelyek kijelölését, valamint a telek-kisajátításokat, államilag utalványozandó előlegből, a kölcsön terhére folytassa. 4. Ezen határozatok gyors és sürgős végrehajtásával a pénzügy-, közlekedési- és belügyministerek oly meghagyással bízatnak meg, hogy a képviselőház a feniiebbi értelemben teendő jelentésüket mentől előbb elvárja." Hegedűs Sándor előadó: Szeged reconstructiójára vonatkozó és az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatok oly szoros összefüggésben vannak és annyira kiegészítik egymást, hogy azt hiszem, megengedi a t. ház, hogy a négy javaslatra általánosságban egyszerre tegyem meg észrevételeimet, illetőleg egyszerre indokoljam azokat. Annyival inkább indokoltnak tartom ezt, mert ez a javaslatok ellen beadott ellenvélemény is egyszerre teszi meg észrevételeit és indítványait a 4 törvényjavaslatra vonatkozólag. Ha a t. ház ebbe beleegyezni méltóztatik, röviden a pénzügyi bizottság nevében a javaslatokat általánosságban elfogadásra ajánlom és pedig azért, mert azt hiszem, hogy mindnyájunk éber emlékezetében van az a rettenetes kataszs április 15. 1880. trófa, a mely a nagy magyar várost ezelőtt 13 hónappal elpusztította és azon általános részvét, a mely nemzetünknél és a külföldön egyaránt mutatkozott. Ezek hatása, valamint a város és nemzet részéről eddig tett erőmegfeszítés, azt hiszem, mintegy morális kötelezettséget ró ránk a tekintetbe!), ho,í>,T a mennyiben a méltányosság és az országns tekintetek határai igénybe veszik az állam erőit, az állam tovább is közreműködjék és folytassa tovább mindazt, a mit eddig a város megmentésére és biztosítására tett, a város építésére is, hogy Szegeden a nemzetnek egy erős kulturális és forgalmi központja legyen. Ezen általános szempontok vezették a kormányt a Szegedre vonatkozó 4 törvényjavaslat készítésében és benyújtásában és ezen általános szempontok birták a pénzügyi bizoítságot e java-latok elfogadására. Igen természetes, hogy ezeknek kapcsában különböző feladatok és különböző terhek káromolnak ugy a városra, mint az államra. S ezeknél, azt hiszem, hogy irányadó tekintet csak az lehet, hogy egyfelől a város tegye meg mindazt, a mit most erejéhez képest megtehet, másfelől az állam csak ott hasson közre, közvetett, vagy közvetlen áldozattal csak ott járuljon a város építőséhez, illetőleg biztosításához, a hol országos érdek s magának a városnak erején túl elkeiülheíetlea biztosítási, valamint építkezési szempontok ezt szükségessé teszik. Azt hiszem, hogy ezen szempontok eléggé figyelembe vannak véve és a kellő korlátok közé vannak szorítva azon javaslatokban, melyekről itt szó van. Részben állami közvetlen teherré változik két nagy mű: a tiszai rakpart és az állandó hid, melyet nemcsak a város erejének úgyszólván hiánya utal az országra, de egyszersmind azon országos szempont is, melyet a forgalomnak két ily tényezője azon vidékre úgyszólván élőnkbe szab. Másfelől azt lehet minden túlzás és részrehajlás nélkül mondani, hogy ha azt akarjuk, hogy Szeged városa valóban nemcsak régi helyzetét elfoglalhassa a magyar cultura és forgalom, valamint politikai életben, de egyszersmind lehetővé tétessék neki, hogy az újabb igényeknek megfelelőleg, minden tekintetben erős és virágzó várossá fejlődjék, akkor a nagy catastropha, valamint a múltból származó terhekkel nem kell magát már most annyira túlterhelni, hogy jövő feladatainak ne legyen képes megfelelni. S ezen szempontok vezérelték a kormányt azon törvényjavaslatoknál, melyekben részben az 1879-ben nagy állami költekezéseket, illetőleg előlegeket a városnak elengedni, részben pedig a város közvetlen biztosítására elkerülhetlenül szükséges nagyobb építkezéseket, minő pl. a sövényházi ideiglenes töltés, valamint a körtöltés felépítését az állam magára veszi.