Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-241

24 i. országos ülésr április 14. 1880. 79 szete, végsorsa bárminő, legyen azokíiak végsorsa az, hogy azok teljes mértékben a katholikus statust, hitfelekezetet illetik és legyen a vég­megoldás akár az autonómia keretén belül, akár máskép, igy, vagy amúgy eldöntve, —mondom, legyen azon alapok természete akármino', én úgyis, mint képviselő — most már harmadszor •mondom — ugy is, mint katholikus egyén csak egy olyan ellenőrzésben látok garaníiát és meg­nyugvást, a mely ellenőrzés felül áll minden feltevésen, hogy hatalmával visszaélést akarna el­követni. Én t. ház, a parliamentet tartom legmaga­sabbnak, egy niveauban állónak, mint a nép souverainitásának kifejezése, a koronával, hiva­tottnak és kizárólag alkalmasnak arra, hogy az ily ügyeket ellenőrizze; és ha valaki attól fél, hogy a képviselőház esetleg az oly jogot fogná magához ragadni alkalomszerííieg, a mely jogot ma a ház megadni nem akar, akkor, t. ház, nem •ér az a 9-es bizottság semmit, akkor nem ér semmit, hogy a háznak szemei ma el vannak fedve, hogy világosan láthasson ezen ügyekben, mert ha a ház jövendőben, vagy bár mikor azon meggyőződésre fog jutni, hogy nem tudom mi­kép, de máskép akarja kezelni, higyje meg a t. miuister ur és a t. ház, annak a háznak lesz annyi erkölcsi bátorsága, hogy törvényt is alkos­son erről és törvény alapján hozza az alapokat és alapítványokat ide a házba. Ez aggodalom tehát senkit attól, hogy a kizárólag helyes és teljes mérvben gyakorolható ellenőrzés fóruma elé vigye az ügyet, el nem riaszthat. Én, t. ház, ismétlem, csak a ház ellenőrzésében látok teljes biztosítékot, látok teljes garaníiát. Én t. ház, merem állítani, nem merném koezkáztatni azon sértés föltevését a magyar parlamentről, hog} T egy ünnepélyes manifestatiót, mely szerint távol áll tőle azon szándék, hogy bánni tekintetben ezen alapok jogi természetének praejudieálni kívánna, sőt egyenesen megszabja magának a korlátot akkor, midőn azt mondja, hogy nem akar semmit többet, mint arra felügyelni és azt ellenőrizni, hogy azon alapok és, alapítványok, melyek a minister által kezeltetnek, jövőben ren­deltetésükhöz mérten, az alapító levelekben ki­jelölt czélokra fordíttassanak és csakis ezekre "használtassanak fel; nem akar többet, mint ellen­őrizni, hogy azok kezelése ne legyen olyan, mint a milyennek bizonyult és elő ne forduljon azon eset, hogy egészen más, rendeltetésüktől eltérő czélokra fordíttassanak; én mondom, t. ház, valójában megsérteném a t. házat, ha azon fel­tevésből indulnék ki, hogy lehet a jövőben Magyarországnak parlamentje, mely ezen ünne­pélyes mauifestatióval szemben mindaddig, mig a kérdés végleg megoldatnék, másként járna el, mint • szólana azon határozati javaslat, melyet ha á ház határozottá emel, a háznak határozata és kijelentett ünnepélyes manifestatiója lenne. Én, t. ház, ezekből kifolyólag csatlakozom Molnár Aladár t. képviselőtársam határozati javaslatához s ezen kivül, mert ennek kiegészítő részéül tekintem, a Szederkényi t. képviselőtár­sam határozati javaslatát is, azzal együtt elfoga­dom. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatási iűinister: Nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur annyira engedte magát elragadtatni s az ala­pítványok kezelésének hibáit, vagy fogyatkozásait öntudatos, szándékos cselekvések kifolyásának mondotta, hogy a t. képviselő úrban nincs az igazságnak, azon igazságnak, melyet a latin „veritásnak" nevez, annyi érzéke, hogy nem tudja méltányolni azon lépést, melyet akkor tettem, midőn saját jószántomból kértem a 9-es bizottság kinevezését, hogy tekintsen be az ala­pok kezelésébe és midőn ezen jelentést a t. ház­ban kiosztattam. Azt méltóztatott mondani, hogy éppen a rész­letes adatok hiányoznak. Szerencsére akkor, mi­dőn ez ügy szóba hozatott, Molnár Aladár kép­viselő ur előtt kijelentettem, hogy a második füzet nem sokára meg fog jelenni, magában foglalván az összes részletes adatokat s azt a házban ki fogom osztatni s ha méltóztatik kí­vánni, a maga idejében még egyszer lesz alkalma ezen dologhoz hozzászólani. En nem vagyok sem mindentudó, sem minden­ható és vannak akadályok, melyek a ministere­ket legjobb szándékukban hátráltatják, gátolják, én rögtönözni oly művet, melynek kinyomatása egy pár hétbe kerül, pár nap alatt nem vagyok képes. Miután a jelentés csakugyan kedvező momen­tumait is felemeli ezen kezelésnek, én azt mon­dom, hogy nem lehet oly rósz az a kezelés. Méltóztatott a javulást a viszonyoknak tu­lajdonítani. Hát a romlást nem a viszonyok idéz­ték elő? A tinójárásí üzletnél ki gondolta volna ak­kor, mikor ez megvétetett, hogy annak bérlete 25—-50%-kal apadni fog, E körül forgott a képviselő ur tendentiosus beszéde. Erre most rögtön nem válaszolhatok, de össze fogom állíttatni az adatokat s azokból meggyőződést meríthet a képviselő ur. Nem mondtam én azt képviselő ur, hogy nekem mindegy, akár igy, akár úgy, csak vége legyen a dolognak, hanem csak azt mondtam, hogy még ma nem mondhatom meg praecise, ini lesz az alapítványok ügyében hozandó új törvény tartalma. Ha e törvény meg fog hozatni, mely sze­rint eseti alapok ég alapítványok a' budgetbe fel­vétesseuek. — éa ugyan ue*& tartósa helyesnek;

Next

/
Thumbnails
Contents