Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
76 241. országos ülés április !4. 1880. midőn a t. minister ur csak azt mondja meg, a mi neki jónak látszik; akkor midőn a képviselő urak nem tudnak hova fordulni kellő tárgyilagos és kétségbevonhatlan adatok és felvilágosítás végett; akkor engedjen meg a t. minister ur, de én az ő kijelentéséf, hogy a felelősséget mindazért, a rni történt s a folytatott kezelésért elvállalja, komolyan érteni nem tudom s kénytelen vagyok sajnálattal bevallani, hogy a ház sincs azon helyzetben, hogy az ellenőrzés kötelességét, parlamenti komoly értelemben gyakorolhassa. (Zajos tetszés.) T. ház! Á t. minister ur ugy érti a felelősséget , hogy ezen ügynek egyrészét tárgyaljuk most, midőn a kultusbudget tárgyaltatik s majd azután ki fogja osztani a többit is a folyosón, midőu roár a tárgyaláson túl leszünk. Azután nem tudom, avval a bizottsággal félhivatalos, vagy egész hivatalos utón — mert igazán nincs tisztában az ember a minister ur eljárásával —- közöltette-'-? Nem tudom, mit vesz azután a minister ur abból magára, a mit félhivatalos utón a bizottsággal közölt? Azokra fogja-e esetleg hárítani azt, a mit a minister ur esetleg semmiféle uion nem akart közölni. így — bocsáson meg a t. minister ur, — minden tiszteletem daczára, a melylyel egyénisége és személye iránt viseltetem, kénytelen vagyok azon kijelentésemet koczkáztatni, hogy é;i a t. minister ur ezen felfogását, — pedig más nincs, más nem lehet, nem tartom a parlamentáris érzékkel összeegyeztethetőnek. És ebből következik azután, mint egyik lánczszcm a másikból a t. minister urnak mindazon állítása, a melyet ezen ügyre vonatkozólag tegnap és a mai napon elmondott. Ugyan kérdem, meggondolta-e a t. minister ur akkor, midőn azt mondotta, hogy 48-ban az ily viszonyokról elfeledkeztek, meggondolta-e, hogy mit mondott? Hiszen ha elfeledkeztek volna, nem tették volna bele a III. t. ez. 6. §-ba; hanem azt hitték, hogy elég az elvet kimondani, vagyis kimondani azt, hogy minden, a mit a helytartótanács, a kancellária és kamarák kezeltek, ha az ország elfogadta a parlamentáris kormányzatot, mindazon ügyek átmennek a minister kezelése alá. Azt hitték, elég az elvet kimondani és akkor nem lesz Magyarországon ember, a ki kétségbe vonná, hogy a magyar parlamentnek joga van felügyeletet gyakorolni mindazon alapokra, a mik a ministerium kezelése alatt állanak. Mondom, nem feledkeztek el, de nem tették fel, hogy 32 év múlva találkozzék Magyarországon minister, a ki azzal vádolja a 48. törvényhozást, hogy oly ignorantiával élt, hogy ezen igen fontos, mintegy 35 millióra menő alapok és alapítványok mikénti kezelése iránt teljes sötétségben, tájékozatlanságban akarja tartani az országot. (Helyeslés balfelol.) Azt is mondja a t. minister ur, hogy ha ez alapok és alapítványok jövedelmei a költségvetésben belevetetnének, a mit mellesleg mondva én sem akarok tenni, akkor ez izgalmat idézne elő. Én megengedem, hogy lehetnek, a kiknél ez izgalmat idézne elő; de hát az előbb említettem már, hogy én magam is azon vallásfelekezethez tartozom, a melyről állíttatik, hogy tulajdonosa ezen alapok és alapítványoknak és ne vegyék rósz néven azok, a kik szintén e vallásfelekezethez tartoznak, ha én kijelentem azt, nem tehetek róla, de valósággal ezen izgalmat rá erőltetett, reá disputált valaminek tartom. Igenis, én is izgatottságba jöttem akkor, mikor ezen előterjesztést olvastam, akár mint képviselő, akár mint katholikus ember. Midőn én Szederkényi Nándor képviselő ur indítványa értelmében azt kívánom, hogy meghatározott korlátok között itt az ország színe előtt, ő Felségén kivül egyedüli illetékes fórum gyakorolja az ellenőrzési jogot, én nemcsak izgatottságba esni nem tudok, hanem egyenesen, mint katholikus ember, örülni tudnék ezen. Miért? Mert felteszem a magyar parlamentről először azt, hogy ezen alapokat és alapítványokat soha, semmi körülmények között rendeltetésüktől eltérő más czélra fordíttatni nem engedi, még ha azt a minister akarná is és ekkor ily jelentés nem jönne a házba; s másodszor üdvözölném ezt azért, mert akkor azután tudom, hogy ezen ellenőrzésnek parlamentáris értelme volna és azon felelősségFiek, a melyet a t. minister ur el vállalt, csakugyan valóságos lényege is volua. A mint a t. minister felolvastatta velem az imént, arra különben is vissza akartam térni, hogy az ingatlanoknak jövedelme mennyivel szaporodott 3%-ról 5%-ra. Ennél nincs könnyebb t. ház. Foreirozták a bérleteknek fölemelését. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy a bérletek maguktól is felszöktek országszerte és ezekben meg van adva a felelet. Mutasson a t. minister ur — és én azon pillanatban megadom magamat — mutasson a t. minister ur az ország bármely zege-zugában oly eomplexmnot, melyért ma ugyanazon bér fizettetik, mint fizettetett 1855-ben, a honnan az összehasonlítást vette, mutasson nekem a minister ur ilyet és én visszavonom minden szavamat. A viszonyokban, a kereskedelem fejlődésében, aa úthálózat kiépítésében, szóval mind e factorok közreműködésében van oka az úgynevezett G-rund-Eente emelkedésének, a mit. a minister ur olyan fennen emleget jelentésében; ámde azt ne gondolja a t. minister ur,%ogy komoly ember az 8 kezelése jóságának fogja a külömbösietet
