Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
24 L országa* Illés április 14. 1880. 77 tulajdonítani, hogy az ő javára fogja számlába írni, hanem az, a ki utána gondol, azon körülményeknek fogja tulajdonítani, a melyek nemcsak az alapítványi birtokokra nézve, hanem az ország minden részében, minden más birtoknál előállottak. {Helyeslés a baloldalon.) Azután nagyon bajos, t. ház, részletekbe bocsátkozni; a minister ur kimutat egy ilyen jövedelmet s az ember még azt sem tudja, hogy minő jövedelem az, bele van-e foglalva az adó, vagy kívül esik. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister (közbeszól): Természetesen benne van! Glüner Gyula: A minister ur azt mondja, hogy természetesen benne van. Hiszen, ha benne van, akkor fele sincs meg talán az 5% emelkedésnek, akkor nem tudom, hogy mennyit tehet, így vagyunk azután, hogy ha a minister urnak a mellette ülő képviselőtársunk fölébe súgott mondatai után vagyunk kénytelenek magunkat tájékozni. (Elénk derültség.) Bocsánatot kell kérnem t. ház, hogy hoszszabban veszem igénybe türelmét, (Halljuk! Halljuk!) de kénytelen vagyok még némelyeket •elmondani. (Halljuk.') A minister ur felemlíti, hogy e papírokkal segítette a földhitelintézetet és ez nem volt hibája és előmozdított egy fontos müveletet, a tiszai vasút megvételét s ezt ismét nem lehet hibájául róni fel. Igaz, elismerem, mindkét dologolyan, melyek egyike, a földbirtokosoknak adott hitel tekintetében fontos, a másik nagy horderejű az államra nézve; e vasút megszerzésének részleteibe nem kívánok ez alkalommal bocsátkozni, e vasút megszerzését országos érdek tette kívánatossá. Hiszen tehette volna is ezt a t. minister ur, de én attól félek és annak kijelentését nem találom a minister ur nyilatkozatában, hogy az egyszerű véletlen, a mit az állam szorult helyzete hozott magával, hogy ez intézkedés a eultusminister közvetítésével történjék ; hanem azt látom, hogy közvetítve azon *ok előleget, ezen csere-berét, majd az adóhivatalokkal, majd a tanulmányi alapokkal, majd az állampénztárral, egyiket ide, másikat oda, ugy, hogy bennem azon benyomást idézte elő, hogy a t. minister ur a helyett, hogy a eultusminister szerepét játszta volna, ugy látszik, beállott az alapítványok bankárjának, (Ugy van! Ugy van! & baloldalon) a ki egyik lapról átírja a másikra, •egyszer számít kamatot, másszor nem számít, ugy, "hogy a dolgot tisztába hozni nem lehet. Mir-ci-ebből a kezelés schlendriánságá tűnik ki annyira, hogy ahhoz foghatót még hivatalos okiratban nem láttam. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Végre belátván a minister ur is annak szükségét, a mit hangsúlyozott a 9-es bizottság 1 , javaslatba hoz &gy új bízottságot, mint consulíativ testületet; de azt mondja — kérem a t 4 ház figyelmét, (Halljuk!) mert lehet, hogy én szenvedek azon gyöngeségben, hogy azon vékony külömbséget, melyet a minister ur háromszor is hangsúlyozott beszédében, nem birom meglelni, — hogy a bizottság nem a ministert, hanem csak a kezelést ellenőrizné. Ilyen joggal elmondhatnák mi is t. ház, hogy nekünk sincs a minister úrral semmi dolgunk, mi csak a kezelést bántjuk, csak azon politikát, csak azon rendszert, azon administratiót ítéljük meg, melyet ő reze'. Személyéhez nincs semmi közünk, azért, mert kizártnak tekintjük azt, hogy a t. minister ur személye ezen kezeléssel' összeforrt és ugyanazocos volna. Ezt nem tesszük és éppen azért, csak annyit teszünk, hogy ha a minister ur, ugy állítja fel a kérdést, hogy nem a ministert, hanem csak a kezelést ellenőrzi a bizottság, — minthogy a ki a kezelést ellenőrzi, az nem tesz egyebet, mint a minister politikáját, administratióját, működését ellenőrzi, — bocsánatot kérek, nem bírom másképpen magyarázni, minthogy a minister ur lapms linguaebe esett, vagy szójátékot csinált, de a külömbséget felfogni nem birom! Azután a t. minister ur azon vallomást teszi, hogy ő az alapítványok ügyét tarthatatlannak tartja, de annak rendezését nem lehet a ház határozatával, hanem csak törvény által provocálni; ő sem akarja a dolgot elodázni, hanem szükségesnek taríja egy bizottság kiküldését, hogy ily törvény hozathassák s végül azt mondja, hogy soha sem akadályozta, hogy ezen ügy tisztába hozathassák. Itt megint küíömbség lehet a felfogásban. Ha én azt mondom valamely ügyre, hogy annak állapota szerintem tarthatatlan, magam isTóhajtom annak gyors megoldását s hozzá teszem, hogy nem akarom azt akadályozni, akkor nem ugy járok el, mint a t. minister ur ez ügyben eljárt. 1873 óta, talán nem csalódom, ha azt állítom, hogy egy évet kivéve, mindig volt a háznak egy kommissiója, mely ez ügyben kiküldve volt. Legutóbb ki volt küldve 1878-ban. De már határozottan emlékezem, tavaly a költségvetés tárgyalásánál egész más történt. A t. minister ur aguít adott a háznak egy 15-ös bizottság kiküldésére ; mely ez alapok jogi természetét megvizsgálja. Én voltam ázott szerenesés, vagy szerencsétlen — nem tudom, mert felültetett a minister ur, — a ki oda mentem a minister úrhoz és azt mondottam, hogy ha beadok egy határozati javaslatot, mely szerint választana a ház egy 15 tagú bízottságot az alapok és alapítványok jogi természetinek megvizsgálására, méltóztatnék elfogadni ? Nagyon szívesen, volt a t. minister ur válasza. Én másnap beadtam, a
