Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-241

66 241. országos ülés április 14. 1880. másik fél egész őszinteséggel bevallja, hogy ő a szerződést meg nem tartja. Bizonyos tekintetben tehát az oroszlánrész az egyházat illeti, mindazonáltal az elválasztás magára az elválasztásra nézve nem előnyös és pedig a szónak helyesebb és jobb értelmében. Mert azon szerencsés helyzetben van a kaíholikus lelkész, hogy ha elvégzi egyházi kötelességét, szabadon követheti politikai meggyőződését. Látunk ezen t. házban lelkészeket s pedig derék lelkészeket a baloldalon, jobboldalon s a szélső baloldalon ülni. Ez az úgynevezett szabad egyházban bizonyosan nem fog úgy leimig Éles Henrik (közbeszól): Miért? Simonyi Iván: Majd megérjük az autonómiát, vagy az egyháznak úgynevezett elválasztását, t. Éles képviselő ur meg fog győződni róla és hogy az egyház ily esetben izolálja magát az államtól, izolálja £r.agát az államnak legfőbb törekvései s érdekeitől. Az egyház identificálni fogja magát bizonyos politikai párttal, mint pl. Francziaországban a legitimismussal, a minek aztán az a következése, hogy népfelkelés alkalmával, a nép ellenszenve első sorban az egyház s annak vezetői ellen fordul. Nem hiszem, hogy Éles Henrik képviselő ur, vagy az itt levő leikész urak közül bárki is jónak találná ez azt állapotot az egyházra nézve. Németországban, a hol ez az elválasztás bár nincsen foganatosítva, de a hol a fejedelem és a caneellár nem katholikus és ezen elválasztást az egyház részéről sürgetik, az egyház azonosítja magát azon párttal, a mely a nemzeti egyesülésnek és megerősödésnek nem éppen barátja. Az is igaz, hogy az elválasztás után aligha fordulhat elő oly eset, hogy egy szerzetes civilruhában járjon, vagy körszakált viseljen, ha a regula meg nem engedi; mert a pap ez esetben feltétlen rabszolgája fellebbvalójának, ki őt éppen úgy, mint Belgiumban és Francziaországban a deservants-okkal szemben, minden vizsgálás nélkül, ex Informata conscencia, az egyik plébániából a másikba teheti át, elmozdíthatja, úgy, hogy a lelkész soha sem biztos arról, nem kénytelen-e másnap akár mint napszámos, akár mint kocsis mindennapi kenyerét keresni, mert az egyháznak lesz gondja arra, hogy mint tanár, vagy hivatalnok alkalmazást ne nyerjen. Ha az úgynevezett tökéletes autonómia megvalósul, harcz támad az egyház és állam között. Hogy pedig az ilyen harcz kívánatos legyen, két fontos intézmény közit, melyeknek hivatása az emberi tökéletesbülés előmozdítása, azt csak olyanok állíthatják, a kik olcsó docíriaákkal hiszik a világot boldogíthatni s kormányozhatni. Oka ily téves nézeteknek, ismétlem, az, hogy mi szeretünk mindent egy chablone kaptafájára húzni és hogy nem teszünk különbséget a katholikus egyház és a többi egyház emancipatiója köztt. Pedig e kettő köztt nagy különbség van. A kath. egyház államegyh többi nem az. A kath. vallás az állam protectióját élvezi. A többiek ignoráltatnak, ha az elválasztás általánosságban kimondatik, akkor a többi egyházak és az állam köztti viszonyban éppen semmi változás sem áll be, minden megmarad, mint eddig volt. De nincsen igy a kath. egyházra nézve, mert ezen egyház bizonyos tekintetben más szervezetet nyert, más alapon áll és más hatáskörrel bir. Én, t. uraim, nem habozom kimondani, hogy én az eddig historiailag fejlődött viszonyban — annak elismerve mostani modern alkotmányos fogalmak szerint való bizonyos módosításának szükségét — látom biztosítva azon függetlenséget, azon autonómiát, melyet minden egyház s igy természetesen ezen régi egyház joggal kívánhat. Csakis ezen viszony fenntartása mellett gondolom én, hogy az egyház megfelelhet általános magasztos hivatásának, de másrészt a lelkész hús lehet, a mi húsunkból és a mi vérünkből, azért az egyház lehet üdvös tényezőjévé a nemzeti és állami feladatoknak. A megoldásnak ezen módja, t. ház, olyan — legalább az én nézetem szerint — hogy valóban a szó teljes értelmében azt lehet róla mondani, hogy conservativ és liberális is. Conserval, mert fenntartja az évezredes történelem fejlődéseit; és higyjék el uraim, liberálisabb, mint az úgynevezett, „szabad egyház, szabad államban", melyet egyrészt csak a szélső rachealismus, másrészt csak, bocsánatot kérek, az üres doctrinarismus követel. Engedje a t. ház, hogy bevégezzem szavamat, hogy nincsen olyan feltétel összefüggés és lelkiismereti szabadság köztt, ezt bizonyítja modern alkotmányos kormányainknak praxisa.Nem merték a piacet jogot alkalmazni, vagy is alkalmazták oly módon, hogy — bocsánat a triviális hasonlatért — megmentessék a kecske is, a káposzta is. A szerzetesek irányban már éppen nem mertünk számos hazai törvényt alkalmazni, vagy más szóval anticipáltuk az úgynevezett szabad államban való doctrinát, mielőtt az törvényesíttetett volna, sőt anticipáltuk azt, holott korántsem mertük a lelkiismereti szabadságot kimondani, mi több, egy ezen javaslatokkal némi rokonságban álló indítványt a t. kormány nem mert a ház elé terjeszteni, t. i. az Irányi által benyújtott indítványt a polgári házasság tárgyában, daczára annak, hogy többséget -jyert. Nem szándékozom ezúttal a polgári házasság elő-