Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
211. oriZiiuros ttles ápriiis 1S. IS'ii). 03 mindeddig nem sikerült minden irányban kielégítő gyakorlati megoldást találni. Továbbá ministerelnök ur kijelenté, hogy ha talán törvényeink hiányosak is, de a lelkiismeret- és vallásszabadság tényleg megvan Magyarországon, a miből azon következtetést vonta ki, hogy az Irányi által szorgalmazott törvények beterjesztését szükségesnek nem tartja s határozati javaslatát elvettetni kéri. Ugy e t. ház! itt nem arról van szó, hogy a nálunk levő vallásszabadság mérve kielégíti-e ministerelnök urat, hanem arról, hogy a képviselőháznak, egy már többszörösen megújított határozata teljesittessék-e, vagy nem? Az, hogy ministerelnök urnak nem sikerült íh^en, vagy amolyan megoldási módot találni, mi reánk nem lehet irányadó, hisz akkor a kormányoknak mindig módjukban lenne a törvényhozás végzéseit és határozatait kijátszani, mert elvégre olyan törvényeket alkotni, a melyek mindenkinek tessenek, alig lehet, ily elmélet mellett a kormány alkudoznék s foglalkozna évtizedeken át s kormányozna önkényüleg. Aztán, t. ház! ha elfogadom is azt, hogy a vallásszabadság tényleg nálunk megvan ; de törvényileg csak a bevett vallásokra nézve létezik, már pedig vannak nazarénusok s más felekezetbeliek is, a kikre nézve a vallásszabadságnak törvényesítése a létezhetés alapját képezi. Aztán eltürhető-e az, hogy a világ bármely szabad és polgárosodott államában törvényesnek tekintett házasság, nálunk semmisnek tekintessék s az ily szülők, gyermekeikre nevükéi, vagyonukat át ne ruházhassák ? Megengedhető-e azon abnormis helyzet, hogy egy csomó vegyes házasság azért ne leg} r en megköthető, mert a férfi, vagy nő ilyen, vagy olyan vallású; hanem az ilyenek legyenek kénytelenek Bécsbe vándorolni házasságkötésre, vagy expatriälni magukat és számos más ész- és emberjogellenes esetek történjenek, a melyeket Mandel Pál tegnapi jeles beszédében kifejtett. Mindezek, t. ház, nagyon is szorgalmazzák azt, hogy Irányi Dániel határozati javaslata értelmében a kormány, a t. ház határozatának — Deák Ferencz kinyilatkoztatása értelmében — mihamarabb eleget tegyen. Ministerelnök ur tegnapelőtt öntudatára látszott jönni annak, hogy minő terhelő az, a midőn valakit, szószegéssel, ígérete be nem váltásával vádolnak s bizonyos mesével akarta tudtunkra adni, hogy inkább szeret képtelennek, mint szószegőnek tartatni. En tudnék t. ház e mesére, más találós me sét találni; de nem szükség a mese világába ereszkednünk, mert elég találós és fájdalmas példák kínálkoznak a való világban is arra, hogy * mi kormányunk feledékeny ígéretei beváltásáj ban s aztán a szószegésnél az elvszegés, a programmszegés nagyobb bün, annak pedig egy egész tárházával bővelkedik a fnsio aerája. Még csak Latinovics Grábor képviselő ur beszédért', akarok egy örvendetes észrevételt tenni, beszéde azon részére, a mely a romániai Csángó testvérekre hívja fel a közoktatásügyi mhdster ur figvelmét. Üdvözlöm ezen első szót, ezen első gondoskodást, a melyet egyházi férfi hallat veszendőbe indult Csángó testvéreink ügyében. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én, t. ház! már niás alkalmakkal füzetesebben foglalkoztam e kérdéssel s most feleslegesnek tartom a szomorú tényállást megvilágító történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem azt határozottan kijelentem, hogy minden nép jogosan kívánhatja azt meg, hogy saját édes anyanyelvén imádhassa istenét. Ez meg volt Csángó testvéreinknél ősidőktől fogva, egészen a jelen század elejéig, ott volt előbb Milkoviábaa, később Bakóban, egy, az esztergomi érsekség egyházmegyéjébe beosztott magyar püspökség, a mely alá a Csángók s egy ideig a Székelyföld eg} r része is tartozott. A püspöki székhelynek a török általi feldulatása után, a Csángók püspöke egy darabig Erdélyben székelt s onnan administrálta híveit ; később egyenesen a kalocsai érsekséghez csatol tatoít s onnan küldettek ki magyar papok a Csángókh-z e század elejéig, a midőn a jaszii missio püspökének egyházmegyéjébe osztatott be, a mióta olasz papok administrálják, a minek az a szomorú következménye van, hogy a még e század elején 250,000 lelket meghaladó Csángók létszáma, ma már 30,000-re olvadott le s ha továbbra is az olasz papokra bízzuk, egy-két embernyom alatt ugy eltűnnek, hogy csak emlékük marad fenn. T. ház! Én azt tartom, hogy sertkinek joga nem volt, egy magyarországi pii.-pökségnek területét elajándékozni. Ezen, az ország és törvényhozása, hozzájárulása nélkül végrehajtott elkebelezés érvénynyel nem bírhat s Magyarország vallásügyi ministerének csak akarnia kell s főpapságunkkal egyetértve, könnyen kieszközölheti azt Rómában, hogy Csángó testvéreink ismét magyar pöspökség egyházmegyéjéből kapjanak magyar papokat; hisz az egyháznak és Rómának is érdekében van, hogy az ottani, már ugy is hatodrészre leolvadott katholikus híveket a gyors elenyeszestől megóvják. T. ház! Még csak néhány szót kívánok az előttem szólott Boér képviselő ar beszédére mondani. (Halljuk!) T.ház! A mit beszéde elején a képviselő ur elmondott, az valóban a szabad kéz elméletét hangsúlyozza, mert az az ellenőrködő* kizárása. Már pedig, részben legalább, nevelési
