Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
£4 24*- országos ölés április 11 J88Ualapról lévén szó, tartózzák az bármely hitfelekezethez, az államnak kötelessége és joga a felett ellenőrködni, hogy az az alap rendeltetésétől és nagy ezéljáíól el ne vonassák. A t. képviselő ur maga is megengedi, hogy lehetnek esetek, a midőn pl. a püspök túllépi hatáskörét; ilyen lehetőségek ellen ő semminemű előgondoskodást nem talál szükségesnek, pedig a felügyeleti jogot valakinek gyakorolni kell és azt hiszem, alkotmányos államban a felügyeleti jogot csak az állam gyakorolhatja czélszertíen és részrehailatlanul. Azt mondja a képviselő ur, hogy az uralkodó ezen felügyeleti joga, 800 vagy 1000 éves bullán alapszik. Én t. ház, nem ismerek oly bullát, a mely a törvények felett áll. De t. ház! akkor, midőn ara a bulla keletkezett, az alapítványi javak még nem is léteztek és igy a később keletkezett alap felett az nem is intézkedhetik. A t. képviselő ur meghízik az apostoli Felség főfelügyelet' jogában. Én ennek elébe teszem s,z alkotmányos főfelügyeleti jogot, mert a legjobb akarattal is egy ember, a ki felekezeti különben is, nem tudja e jogot kellően gyakorolni, ezt hatásosan csakis egy parlament gyakorolhatja, mely minden felekezet felett áll. E;j azt mondom a t. képviselő urnak, hogy ha ő annyira megbízik a fejedelem felügyeleti jogában, oiit mondana — hisz a világon minden változandó —- ha az a fejedelem esetleg protestáns találna lenni? Nem hiszem, hogy benne akkor is ily feltétlenül megbíznék. Ezekből kifolyólag, t. ház, lelki örömmel járulok tehát Latinovics figyelmeztetéséhez, valamint Helfy barátomnak Szederkényi által módosított és Irányinak a ház korábbi végzéseiből kifolyó határozati javaslataihoz is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Iván: T. ház: Boér Antal képviselő ur, volt t. korelnökünk felszólalása bir engem arra, hogy a t. ház figyelmét, habár csak rövid időre is igénybe vegyem. Engedjék meg, hogy ez alkalommal előre is bocsánatot kérve szónoklataim hiányaiért, röviden reflectálhassak arra is, a mit az igen t. ministerelnck ur Irányi Dániel t. képviselőtársamnak felelt. Alig van tér, melyben oly sokféle irányban külömbözők a nézetek, mint azon kérdést illetőleg, mily viszonyban álljon az állam, az u. n. világi hatalom az egyházzal szemben. Boér Antal t. képviselőtársam és urambátyám bizonyos erélylyel, a melyet a mai koriján mindenesetre tisztelnünk kell, kimondta leplezetlenül, hogy ő a kath. egyháznak lehető és teljes függetlenségét, úgynevezett autonómiáját követeli, sőt törvényeinkben alapítva látja. De tagadhatatlan, hogy más oldalról is, azon nézet uralkodik, hogy az egyházaknak, a mennyire csak lehet elválasztása az államtól, a leghelyesebb elv. Vannak sokan e házban, kik azon nézetben vannak, hogy t. képviselőtársam, Irányi Dániel indítványa, a vallás- és lelkiismereti szabadságot illetőleg törvénynyé válik, ugy ezen indítványnak nélkülözhetetlen kelléke az is, hogy a kath. egyház és állam közötti azon viszony, mely századokon át fejlődött, mely az egyházat az államhoz kötötte, vagy megszűnjék, vagy legalább lényegesen módosittassék. Ezen nézet, mely az ismert jelszóban: „legyen szabad egyház, szabad államban" nyer kifejezést és mely, mellesleg mondva, jelesen a kath. egyház részére szokott követeltetni, több izben kifejezést nyert a t. házban, visszatükröződik a kormánynak praxisában és befolyással van a jelenlegi alapítványok felett folytatott vitára. Engedje meg a t. ház, hogy a kath. egyháznak az államhoz való viszonyára szorítkozzam, engedje a t. ház, azon nézetemnek kifejezést adnom, hogy az egyes konkrét esetekben, mint p. o. az alapítványi kérdésben, könnyebben fogjak egymást megérteni, ha előbb egy pár fő kérdésre nézve tisztázzuk az eszméket. Először is legyen szabad kérdezni, hogy ki sürgeti a kath. egyház elválasztását az államtól. A | mennyiben ez az állam részéről és a liberális | táborból történik, annak oka abban rejlik, hogy i nálunk a legéletrevágóbb nézetekben, bocsánat | az erős kifejezésért az „üres dokirinárismus" és I „sablonszerűség" kezd uralkodni. A Tirotestáns és a zsidó egyház részéről I ezen kívánság nem merül fel, a mi igen iei uiészetes, hiszen ezen egyházak az állam által ignoI ráitattak és üldöztettek és ezen ignorálásnak j meg volt azon jó oldala, hogy ügyeiket fiiggetle< mii rendezték és rendezik ma is. A mi nem katholikus részről felhozatott Polit t. képviselőtársam és barátom által, erre röviden csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy általa felhozott indokok inkább fogják a ház akaratát azon irány felé terelni, hogy bizony az egy kis | állami felügyelet jobb, mint a teljes autonómia. De azt mondják, hogy a katholikus egyház1 nak lehetetlen megtagadni azt, a mit éppen a ] lelkiismeret és vallásszabadság sürgetése által [ nemcsak minden egyháznak, de minden hitnek j és minden új egyháznak megadni akarnok. Engedje a tisztelt ház, hogy éppen ezen pontra nézve tegyem megjegyzésemet. (Ralijuk!) '• Pór Antal t. képviselőtársam a múlt évi budget tárgyalása alkalmával kimondotta, hogy a jelen ' állapotot tűrhetőnek tartja; hiszen le is pingálták érte az élczlapok. Én részemről roeg vagyok győződve Pór Antal tiszt, képviselőtársamnak alkotmányos érzületéről, tehát felteszem, hogy 8 nem az itt-ott előtérbe nyomuló gyakorlatot, ha r
