Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-241

62 241. országos ülés április 14 ii>í>Ő. osztozni látszik eircumspeetus collegája azon félelmében, hogy vagy egy pap meg találna ne­heztelni s a választásoknál árthatna. De hisz Trefort ministernek beszédem ele­jén említett határozati javaslata is el lett akkor Huszár toldalékával fogadva, a bizottság is ki­küldve, a mely bizottság e nagy kérdésekben a Deák Ferencz által hangoztatott elvek alapján javaslatát a ház elébe lesz vala terjesztendő: a képviselőház záros határidőt tűzött ki. De a bi­zottsági munkálat s Deák elvei az ő sírjánál, ugy látszik, el lettek temetve; nem gondolnak ma a haza jogaival, az alkotmány, a korszellem követelményeivel; csak a hatalom megtarthaíásá­nak önös érdekeivel. De mi, kik nem egyeseket, hanem a hazát támogatni vagyunk itt, soha egy perezig sem feledkeztünk s nem fogunk megfeledkezni arról, a mivel állásunk követelményeinek és hazánk­nak tartozunk. Mi mélyen véstük be szíveinkbe Deák ez utolsó végrendeletének szavait s ezt tekintve, az ő valódi emlékkövének tiszteletünket minden alkalommal az által kívánjuk kifejezni, hogy fölelevenítjük végrendeletének intézkedései! mindaddig, mig foganatosítva nem lesznek. De, t. ház, az akadály itt nem másban, ha­nem csakis a kormányban van, mert nem hiszem, hogy lehetnének a XIX. század ez utófelében, itt Európa közepén, oly emberek, a kik a köte­lező polgári házasság behozatalát ellenezni tud­nák ; nem értem még a papok részéről sem az az iránti ellenszenvet; mert hiszen a mi törvény­hozásunk se fogná ellenezni, a mint nem elle­nezte egy törvényhozás sem, hogy az állami hatóságok előtti jelentkezés után, a vallás szol­gái előtt is megjelenjenek és az 8k áldását ki­kérjék. Biztosok lehetnek, hogy híveik, kik az ál­taluk hirdetett igében hisznek, kik az 8 tanítá­saik szerint a házasságot nem a közös érzelem és közmegegyezés alapján keletkező szövetség­nek, hanem szentségnek tartják; azok bizonynyal a hatóságtól egyenesen ő hozzájuk fognak menni, hogy vallási meggyőződésüknek eleget tegye­nek. Nincs tehát mit félteniük, mert mig azon anyagi haszon is megmaradaud számukra, a mi az áldásadás járulékát szokta képezni. T. ház! Itt az ellenhatást az erélytelenség idézte elő. Ugy van a kormány e kérdéssel, mint a rósz lovas megbokrosodott paripájával, melylyel a futam lendületével könnyen átugrat­hatta volna az útjába eső árkot, de mert a lo­vas maga is megijedt s megállva, azt méregetni és kerülgetni kezdte, a midőn végre más átszál­lási mód az árugrásnál fenn nem maradt s pari­páját átugrásra nógatta: az többé ugrani nem akart; a félénk, lovasra ekként rásötétedett s folytonos ideges rettegés köztt volt kénytelen az éjei künntöltve dermedezni, mig esökönös lova­kedvtelve legelészett a baja növényzetben. Merjen a minister ur a látszólagos akadá­lyokkal bátran szembeszállni s én biztosítom,. hogy nem csak könnyen áihatoland azokon; de még, legalább ez egyben, szép emlékezetet is vívand ki magának. Mert én nem hiszem, hogy hazafias papsá­gunk a korszellemmel akarna harezot provocálni^ melynek feltartóztathatlan mozdonya ez esetben átgázolna fölöttük; nem hiszem, hogy lenne egy második, a ki azt merné nyilvánítani, mit egy­kor e kérdéssel szemben egyik lelkész képviselő, Pór Antal ur mondott, hogy az ő és paptársai­nek katholikus lelkiismerete nem engedné meg, hogy egy ily törvénynek engedelmeskedjenek. Mert ez oly elmélet lenne, a mely, ha meg­állhatna, akkor én s azt hiszem ití; mindnyájan örömmel üdvözölnek, mert akkor egy csapásra véget lehetne vetni a hazánkat lenyűgöző és kizsákmáiryló közös ügyeknek s a mi eszmény­képünk, hazánk függetlensége és államisága egy­szerre el lenne érve. Mert mi azonnal kimonda­nók, hogy a mi függetlenségi párti lelkiismere­I tünk nem engedi meg, hogy az 1867-ki közös­| ügyes alkut decretálű törvényeket, a bank- és ! vám szerződést elismerjük s azoknak engedelmes­kedjünk ; azt hiszem, hogy vonakodás nélkül utánunk mondaná az ország lakosságának óriási nagy többsége, minek következtében azonnal fel­állítanók a vámsoiompokat, megalapítanók az önálló magyar bankot, Ausztriának egy fillért | se adnánk többet s a neki most évente közös­í ügyekre, államadósságokra, vasúti kamat garan­tiákra, subventiókra stb. kiadott 150 millió frtot benntartva, az országot rövid időn felvirágoztat­nék és boldoggá tennők s még arra is kötelez ­nők magunkat, hogy Pór Antalnak egy nagy­szerű emlékszobrot állítunk az esztergomi hegy­fokra, honmentő nagvszeru" találtnánváért. Azonban alig hiszem, hogy a kormány és­a — különben papoknak hódoló — vallásügyi mi­nister ur. ez alkalommal egyetértsen önteremtette kanonokjának logieájáva! s azt fennebb vázol­tam következményeivel együtt elfogadja. S igy nem marad más, mint hogy 6 év előtt tett és az országgyűlés végzése által szentesített Ígére­tének beváltására sarkaljuk s azt erélyesen köve­teljük tőle. Ezt teszem, a midőn az Irányi Dániel barátom által beadott határozati javaslathoz já­rulok. Én, t. ház, e határozati javaslat égető szük­ségességéről ministerelnök ur tegnapelőtti feí­szóllalása által győzettem meg leginkább ; melyben ministerelnök ur Irányi azon vádja ellen, hogy szavát nem tartotta meg s igéretét megszegte, azzal védekezett, hogy a kormány foglalkozott a polgári házasság és a nazarenus-kérdéssel, de

Next

/
Thumbnails
Contents