Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
241. ország-os ülés április 14. 1880. Dl tartok Molnár Aladár t. barátom tegnapelőtti alapos és kimerítő jeles beszéde után ; ha szükséges lesz, majd hivaíottabbak fognak azzal foglalkozni, én most az Irányi t. barátom által fölvetett vallásszabadság és polgári házasságra fogok néhány rövid észrevételt tenni. T. ház! E kérdés most nem először van a t. ház előtt, megvannak annak a jelenre kötelezőleg kiható előzményei; elmélkedjünk tehát azokról s lássuk a törvényhozás állásfoglalását és határozatait e fontos kérdéssel szemben. 1873-ban a csalatkozhatlanság dogmája hozta e kérdést a t. ház elébe, vagy legalább az szolgáltatott alkalmat oly fontos nyilatkozatok kimondására, a melyek kell, hogy irányadók legyenek előttünk, a melyek kell, hogy minket parancsolólag kötelezzenek ezen államéletüakbe oly mélyen beható, polgári és vallási szabadságunkat oly közelről érdeklő e kérdésnek nemcsak szellőztetésére, hanem a kor kívánalmával ösz"hangzó megoldására. Az ezt gátló akadályok legfőbbikével kelletvén előzetesen foglalkoznom, a vallás- és közoktatási minister úrra bukkanok s igy mindenekelőtt érintenem kell a tisztelt minister urnak az 1873. jnn. 28-ki országos ülésen tartott azon beszédét, a mely vallás-politikájának programraját képezé. Ezen emlékezetes beszédében a vallásügyi teendőkre nézve nyilatkozván, azokat pontozatokba foglalta s elodázhatlanokként hangsúlyozta ; 1-ször. A vallásszabadság, vagy a miként magát kifejezte, a vallások szabiid gyakorlatának törvény általi szabályozását és biztosítását. 2-szor. A polgári házasság behozatalát, mint államszükségletet és a vallásfelekezetek egyenjogúságának corolláriumát. 3-s?or. A katholikus alapok szabályozását -és jogi természetének meghatározását. 4-szer. A katholikus autonómia kérdésének a korszellem igénye szerinti rendezését. 5-ször. A placetum jognak törvényes és al kotmányos helyettesítését s végre egy országgyűlési bizottság kiküldését indítványozta, mely az egyház és állam köztti viszony rendezésére terjesszen elő javaslatot. Ugyanezen emlékezetes gyűlésen, a melyen minister ur ezen sokat felölelő és oly sokat Ígérő pontozatokat előadta és indokolta; tartá boldogult Deák Ferencz is, azon nagy horderejű beszédéi, melyet politikai végrendeletének nevezhetünk, a melyben a minister ur által megállapított pontozatokra nézve, szabad szellemben nyilatkozott, mikor a vallásszabadság ügyében az amerikai rendszert jelölte követendőnek s mely beszédében a többek köztt a polgári házasaágra vonatkozólag ezen emlékezetes szavakat monda: (Halljuk!') „Előttünk van és reményiem, nem hosszú idő múlva a ház asztalára kerül a polgári házasság kérdése. A polgári házasság nézetem szerint nem vallási, hanem tisztán, polgári kérdés. A két mód közül, melyet eddig követtek, az egyik az engedélyezett polgári házasság, a másik a kötelező. Nem tehetek róla, én az elsőt, a faeultativ polgári házasságot nem tartom logikai alapon nyugvónak, nem tartom helyesnek s magára az egyházi rendre nézve is sértőbbnek tartom, mint a kötelezőt. Mert ha nyersebb nyelven mondanók ki a faeultativ polgári házasságról szóló törvényt ; ez annyit tenne, hogy az állam azt mondja alattvalóinak: „Fiam, ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak ők össze benneteket; de ha össze nem ád titeket, akkor jöjjetek hozzám, majd összeadlak én. Ellenbea a kötelező polgári házasság egészen más. Ott az állam azt mondja, hogy a házasság nemcsak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés és pedig a legfontosabb, mely^ alapja a legitimitásnak, a suecessiónak stb. Én tehát, mint állam megkívánom, hogy ezen polgári szerződés előttem köttessék; annak egyházi részét aztán végezzétek el a magatok papjánál. Ebben sem sértő, sem absurd, sem helytelen nincs." Akkor Tisza Kálmán, a balközép vezére nem nyilatkozott azért, mert a balközépben kimondatott, hogy csak katholikus képviselői nyilatkozzanak a pártnak; de nyilatkozott vezértársa (Hryczy Kálmán s magáévá tette a Deák Ferenez által hangoztatott elveket; mi több, Huszár Imre a párt nevében, a minkster indítványához toldalékul ezen egyhangalag elfogadott pótlást indítváuj r ozta: „Utasításul adatván ezen bizottságnak,, hogy javaslatában azon irányelveket szigorúan tartsa szem előtt, melyeket Deák Ferencz t. képviselő ur jun. 28-iki beszédében kifejtett." Az ezen toldalék fölvételét melegen pártoló vezértárs Ghyczy Kálmán felkiáltott: „T. ház ! Én nem szeretném elérni azon időt, a midőn azokra nézve, a miket Deák Ferencz t. képviselőtársam tegnapelőtt itt mondott, valaha e háznak, vagy az országnak közvéleménye megváltoznék." O nem érié meg, legalább itt e házban nem, mert idejekorán visszavonult, az elvek és nézetek homlokegyenest való elfacsarásáuak szomorú lealázó jelenségétől; de mi, fájdalom megértük, hogy ugyanazon Tisza Kálmánt látják azon Trefort Ágoston retrográd és papias iránya mellett buzgólkodni, a melyet akkor vezértársa és elvbarátjai s más alkalmakkor ő maga is, oly hevesen ostromolt. Fájdalommal látjuk, hogy azon fontos életbevágó, államiságunk főattributiimát alkotó kérdések megoldását — melyet akkor oly erélyesen szorgalmazott —- most 6 év eltelte után is „Ne bántsd virágnak" tekinti, mert
