Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
60 •241. orazá,~o» fiiéi április 14. 1889. Erdélyben is birtokaink, minők a kolozs-raonosíori domínium. Ezek felett az igazgatótanács rendelkezik; az igazgatótanácsot ellenőrzi a közgyűlés s a közgyűlést ki ellenőrzi ? Tn íme fiuali a corona, Én ennél fogva el nem fogadhatom i-em Helfy, sem Molnár Aladár, sem pedig .Szederkényi képviselőtársaim nézeteit, sőt sajnálkozva kell kinyilatkoztatnom, hogy nem érthetek egyet a t. cultusminister úrral abban, hogy ő elvben a Molnár Aladárét fogadja el. Én azt hiszem, hogy alig két-három, a mostanihoz hasonló vitába fog kerülni és a katholikus egyházi testület meg fog győződni és nem fogja elmérgesedni hagyni és meg fogja tenni a maga teendőit, liogy Lonovies érsek eszméje szerint az uralkodó fedél alól, mely őket a vihar napjaiban védelmezte, be fognak vonulni az ő hallgatóinak fedele alá, hogy ez védje őket, mely talán még erősebb lesz. mint volt az előbbi. Mindamellett azonban, hogy nem érthetek egyet a miuister úrral, a költségvetést, minthogy nem arról szól, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el fogadó m. Orbán Balázs: T. ház! Alig van állami költségvetésünknek íbntosabb része a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésénél; nemcsak azért, mert — a mint elnevezése is jelzi — az emberiség két legnagyobb érdekét, a lelkiismeret szabadságának, a tudomány és művelődés általi neniesiilés és nagygyá léteinek elemeit karolja fel; hanem nálunk főleg azért is, mert e tárcza a legmostohább gyermeke az államnak. Itt, t. ház! nem hogy kifogásolnám a közművelődési czélokra előirányzott tételeket, hanem a felett kell sajnálatomat és fájdalmamat kifejeznem, hogy oly szégyenletesen kevés van előirányozva legdrágább kincseink ápolására. Mert t. ház! ott, hol a népnevelés ügye annyira el van hanyagolva, hogy egy megyének egyetlen járásában 62 községben nincsen semmiféle iskola; a midőn köznevelési statistikánk azon megbélyegző adatot tárja a mi és a tudomány mérlegével biráló és ítélő Európa elébe, hogy 2 —3000 községünkben egészen hiányoznak a népiskolák s más 2—3000 községben olyanok, hogy iskolának nem nevezhetők: akkor a tulajdonképi népiskolákra 595,000 irtot, a felsőbb népiskolák és polgári iskolákká! együtt csak 840,000 frtot irá,nyozni elő, valóban nem egyéb, az éhezőnek nyújtott alamizsnánál. Ennél a hadsereg gombjainak megváltoztatására, vagy kautsuk-krézlijeire is többet adunk ki. Azok, a kik szépíteni szeretnék közoktatásügyünk elhanyagoltságát s enyhíteni annak lesújtó hatását, azt szokták mentségül felhozni, hogy annak szégyene nem a magyart bélyegzi, mert annak népaevelése virágzó állapotban van, hanem sújtja a más namzetiségüeket. Tudom jól, hogy a magyar nép, főleg annak protestáns része ön erején, önmaga által egybegyűjtött fillérekből a népnevelés ügyét előre vitte; de ez csak ösztön lehat az államra, hogy a más nemzetiségűek hátramaradott népnevelésügyét még nagyobb hévvel karolja fel s arra minden szükségelt áldozatokat meghozzon a végett, hogy azok nevelésügye is a magyarságéval egyenlő színvonalra emeltessék. Hisz a segély ott alkalmazandó, a hol a szükséglet a legnagyobb s ha más nemzetiségű testvéreink szegénységük, vagy más okból nevelésügyüknek nem tudják a kellő áldozatot meghozni, az álamnak kell támogatólag és ösztönzőleg föllépni, mert elvégre is a honpolgárok azért fizetik a terhes adókat, hogy az államot arra képesítsék, hogy a nép szellemi és anyagi jólétének eszközeit megszerezze. Tessék tehát a népnevelésre oly összeget előirányozni, hogy ha nem is rögtön, de 4—5 év alatt elmondhassuk, miszerint Magyarország minden községének megvan az igényeknek megfelelő népiskolája. A pénzhiány itt nem lehet akadály, mert ha Boszniára költhettek kölcsönpénzből 40—50 milliót; akkor kell, hogy népnevelésünk égető szükségleteire is meglegyen az arra évente igén) T e!t pár millió forint. (Igaz! a szélső baloldalon.) A vallás- és közoktatási ministerium költségvetésének még sok más tételével kellene i foglalkoznom, ha csak érinteni akarnám mind] azon mulasztásokat és hibákat, a melyek e | szakma minden fejezetében oly szembeötlők^' j kínálkoznak a bírálatra. Könnyen kizsákmányolható tér kínálkozik i e tekintetben a vallás- és alapítványi javak kezelése körül, főleg most, a midőn a t. ház kilenczes bizottságának jelentése előttünk fekszik, a mely e roppant vagyonnal való könnyelmű gazdálkodásnak oly szomorú tüneteit tárja fel, miszerint valóban fellázad a képviselői köteles ségérzet, hogy alkotmányos országban felelős minister ily üzelmeket folytathatott s most a | korona tekintélye alá búvá, igyekezik a felelősségre vonás alól kimenekülni. Fájdalom, a bevégzett tények egy oly hal11 előttünk, a melyeket jóvá tenni nincsen hatalmunkban, mert az esetleges vád alá helyezés, erkölcsi elégtételt nyújtana ugyan, de a szenvedett nagy veszteségeket kárpótolni nem fogná. De ha a múltra nincs orvoslás, gondoskodnunk kell, hogy legalább a jövőre nézve e roppant vagyon kezelése alkotmányos ellenőrzés alá helyeztessék s ez okon csatlakozom Helfy barátom Szederkényi által kiegészített határozati javaslatához. Tüzetesebb indokolást feleslegesnek
