Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-241
gg 241. országos ülés április 14. 1880. jöttek össze; akkor ezek viszont azt mondták, hogy mi kérdezzük, hogy miért hivott ide; azért ? —- feleié — hogy engem jelöltnek kiálltsanak ki. No, ha ezt tudtuk volna — mondák — akkor nem jöttünk volna ide. így van a kultusminister ur is ezen felekezeti viszálkodás folytonos emlegetésével, minden ;áron ki akarja kiáltatni ez ügyben a felekezeti viszályt, de azt hiszem, hogy ugy fog járni, mint az említettem képviselőjelölt, hogy e tárgyban magára fog hagyatni a kultusminister ur. De kérdem a kultusminister urat, hogy azon módozat, a melylyel ő tud és akar eljárni, talán a felekezetek megnyugtatására fog vezetni, a mely felekezetekről legalább, hogy valami nagy nyugtalanságban volnának, én mit sem tudok. Annyit tudok, hogy az országnak minden felekezete és minden pártja ma azon eljárással, azon kezeléssel, a melyet a t. kultusminister ur gyakorol ez ügyben, megelégedve nincsen. (Ugy van! szélső balon.) Es azt merem mondani, hogy meg azon módozattal is, melyet a t. kultusminister ur ajánl és azon eljárás által, melyet ezen zöld táblába fedett lapokon élőnkbe terjeszt, a felekezet ^kielégítve nincs, nem lehet. Én megengedem azt, hogy egyesek jó néven veszik, ha a katholikus felekezet kebeléből egyesek meghivatnak, hogy ezen ügyben véleményt mondjanak, tanácsot adjanak, de hogy ez a felekezeti érdekek biztos megmentése, vagy képviselete volna, azt tagadom. Érdemes férfiak minden tekintélyben részesülnek itt a házban is, a felekezetek előtt is, mindenütt, de azért érdemes férfiak nem vindikálhatják maguknak a jogot, hogy a felekezetet, megbízás nélkül képviseljék. És tekintsem is bármily érdemesnek azon férfiakat, a kik ez ügyben a felülvizsgálatra tanácsot adtak és javaslatot tettek a kormánynak, vagy ő Felségének, de hogy ők a katholikus érdekek hivatott representálói vagy meghívott kifejezői lettek volna, ezt, a mint nem állítják, nem is állíthatják. De az a javaslat a melyet a t. kultusminister ezen ügyek ideiglenes ellátására hoz, különösen még azon magyarázat után, melyet a t. kultusminister tett, valóban meglep. Azt javasolja, hogy addig is, míg ezen ügy véglegesen rendeztetni fog, katholikus férfiakból álló ideiglenes bizottság rendszeresítessék és gyakorolja ezen ügyekben az ellenőrzést. Én nem tudom, hogy vájjon a katholikus felekezettnek mi befolyása leszen — mert a tervezett rendszert nem ismerem, — ezen bizottság megalakítására. Ha csak annyi lesz az egész, hogy ő Felsége által, vagy a kormány által egyesek meghivatnak a bizottságba — ezen eljárás, megvallom, egy kissé emlékeztet arra, a mi a Bachés a provisoriális rendszer idejében uralkodott, midőn t. i. minden alkotmányos érzék megfojtva,, midőn minden alkotmányos rendszer megbénítva, megsemmisítve volt; de miután mégis voltak ügyek, a melyeknek kezelése nagy nehézségekkel járt és miutáu voltak ügyek, melyek elsimítására ugy a Bach-rendszer, mint a provisoriális rendszer mindent elkövetett, hogy azok tömkelegében saját rosszaságát eltemesse, ugy a Bachrendszer, mint a provisoriális rendszer az u. n. bizalmi férfiak tanácsát alakította meg. [Igazi Igaz! a baloldalon.) Ugy hiszem, hogy erről tudomása van mindenkinek, mert alig van hely, hol ilyen bizalmi férfiak tanácsa egyik, vagy másik ügyben nem alkottatott volna. Nem tudom, hogy innen tanulta-e a t. kultusminister ur ezer bizalmi férfiak bizottságának: rendszerét. Ha innen tanulta, akkor igaza vau Helfy t. képviselőtársamnak, ki parlamentaris érzék hiányával vádolja a minister urat; de ha nem innen tanulta, akkor azt jegyzem meg, hogy egész tanulmányát jobb lesz, ha az asztalfiókban hagyja, mert ez sem a katholikus felekezetek, sem a képviselőháznak, sem senkinek megnyugvását nem fogja előidézni. Hogy is idézné elő, hisz maga a minister úr azt állította, hisz az a bizottság semmi. No ha semmi, hogy akkor mire fog vezetni, vagy mi biztosítékot adhat bármily irányban, vagy bármely érdek megvédésére, felfogni képes nem vagyok. De e momentum egy nagy kérdést tói előtérbe, melyet bátor vagyok felemlíteni, egyszersmind azon férfiaknak, kik e házon kivül, különösen a katholikus felekezet érdekében működnek, figyelmét felhívni. (Halljuk a szélső baloldalon.) íme most alapok és alapítványok jogi természetének megoldásáról van szó. Felteszem, hogy ez megtörténik rövid idő alatt, felteszem, hogy ezen alapok és alapítványok oda fognak vezetni, hogy ezek tulaj donképen a katholikus felekezet által használandók, élvezendők. S itt merül fel a kérdés, hogy mi történik tehát most? Ellenőrzés nélkül fognak kezeltetni a minister által, vagy azon ideiglenes bizottság által, melyet a minister itt indítványoz? melyre nézve ismételve hangsúlyozom, hogy a katholikus felekezet érdekében azok működni hivatva nincsenek, mert megbizást a katholikus felekezet részéről nem nyertek. Mi történik tehát? S itt önkényszerüleg tolakodik előtérbe a katholikus autonómia nagy kérdése. Ha a t. ház ezen alapok jogi természetének kutatásába bocsátkozott, lehetetlen, hogy párhuzamosan fel ne idézze figyelmét a katho-