Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-240
240. országos ülés április 13. 1880. 45 beszédemet, hogy az oly ok, mely minden későbbi okozat fejleményével, minden következményeivel egyetemben, a polgári kormányzatra hat zsibbasztólag, azt bénítja meg egészséges működésében ; az oly ok, mely mostani kiindulási helyén örökké átkossá fajulhat az ország polgáraira ; az oly ok, melyet egy ős kényszer tett le a hitfelekezetek kezébe, de az új idők szelleme határozottan a polgári kormányzat kezei közzé utal: egy ily ok, egy ily jog maradhat-e tovább is ott, a hol van? Elfogadom Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslatát. (Élénk helyeslés bal- és a szélső halról.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A vallás és közoktatási ministerium budgetjének tárgyalása alkalmával ismételve felmerült Ji-Polgári házasság kérdése. (Halljuk!) Én ugyan azfnFémeszeíSneT fogva, inkább az igazságügyi tárcza keretébe tartozónak vélem, de miután itt szóba hozatott, nem akarok válasz nélkül hagyni némely állításokat,melyek itt e tárgyban történtek. Különösen Irányi Dániel t. képviselőtársam tegnap, utalva a ház határozatára, melylyel tavaly kimondatott, hogy a polgári házasság iránti törvényjavaslat mielőbb terjesztessék be, utalva mondom a Láz azon határozatára, engem különösen, mint az igazságügyi tárcza kezelőjét azzal vádolt, hogy ezen határozatnak eleget nem téve, kötelességet sértettem volna. T. ház! A határozat által kimondta a ház ezen törvényjavaslat beadását. De midőn az semmi időhöz kötve nem lett, méltán számíthatók a ház minden tagjának méltányosságára és arra, hogy ezen törvény körül létező nehézségeket kellő tekintetbe fogja venni. Nem oly törvény az, mint azok voltak talán, melyeket, mint gúnyosan Irányi képviselő ur felemlítette, beadtam, ámbár azek is nagyrészt igen sürgős természetűek, de rövidebb idő alatt voltak befej ezhetők. Nem oly természetű törvény ez, mint azok, mert a polgári házasság iránti törvény, tehát a házassági jognak szabályozása, egyike a legfontosabb, egyike a legnehezebb kérdéseknek, a melyek a nemzetnek családi életével és a nemzetnek úgyszólván legszentebb, legvitálisabb érdekével a legszorosabb kapcsolatban állnak. {Helyeslés jobbfelöl.) Nincs arról szó, hogy az mondassék ki csupán, hogy ki előtt köttessék a házasság. Már más alkalommal volt szerencsém megérinteni, hogy nálunk a materiális házassági jog, azaz az akadályok, a felbontás, az elválás okai, a vallások különféleségéhez képest különbözők. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, mint a lajtántáli osztrák törvényhozás, a mely egy, a polgári törvénykönyvben foglalt általános házassági törvényre hivatkozik, hanem a midőn mi a polgári házasságot szabályozni akarnók, akármily formában legyen az, akár a legszűkebb keretben is, mindezekre nézve^ törvényes intézkedést kell tenni. Meg kell határozni nem esupán csak a megesketésnek, az összadásnak, a házasság kötésének módját, nemcsak a kihirdetésnek hol és mikép történendő szabályozását, hanem miután nincs törvényhozás, a mely mindenki között megengedje a házasságot miután vannak okok, a melyek erkölcsi, jogi, sőt fiziológiai alapjuknál fogva, a házasság akadályául szolgáhatnak, ezeket az akadályokat meg kell határozni: a rokonság, sógorság stb. viszonyaira nézve. Veszter Imre {közbeszól): Mikor? Pauler Tivadar igazságügyi minister: Akkor, hogy ha a házassági törvényjavaslat behozatik s előbb mintsem behozatik. Azonfelül ezzel még nincs megmondva minden, ha azt mondjuk, hogy ennek szabad s annak nem szabad; hanem felmerül egy nagy fontosságú kérdés: mely esetben lehet házasságot felbontani, mely okoknál fogva lehet az elválasztásnak helyt adui? Hisz talán senki sincs közttünk, a ki ne tudná, hogy Francziaországban a kötelező polgári házasság, a múlt század utolsó évtizede óta általában el van fogadva és mégis mindenki tudja, hogy 60 év óta e házasság felbonthatlan, ugy a mint nálunk a katholikusokra, ott minden vallásfelekezetre nézve. S csak most történik az iránt indítvány, hogy az felbonthatóvá tétessék. Nagyon hibás nézet tehát, hogy a polgári házasság a felbontást, az elválást nagyon könnyűvé teszi. Francziaországban ez egyáltalában lehetetlen s a mint a katholikusok dogmája, úgy az 1816-ikí franczia törvényhozás is, a polgári házasságot felbonthatlaimak nyilvánította. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez a kérdés is tehát a legnagyobb fontossággal bir. S ha elfogadja a törvényhozás a felbonthatóságot, mely okoknál fogva ? Mert, hogy a családi életnek alapját, a házasságnak kötelékét annyira lazítsuk, hogy a legkisebb oknál fogva szétbontani lehessen, hogy ez által mindazon eredményeket idézzük elő, melyeket oly élénken ecseteltek az előttem szólott képviselő urak, a gyermekek, a családi életre nézve: arra úgy hiszem, a törvényhozás nem egy könnyen fogja magát ráadni; legalább én ezt indítványba hozni, soha lelkiismereti kötelességemmel összeegyeztethetőnek nem tartom. (HeIgeelés jobbról.) T. ház! Ha tehát a házassági jog oly intézmény, mely minden szálában úgyszólván egybe van fűzve a családi, a nemzeti, az egyházi élettel; ha még megfontoljuk, hogy hozzájárul az anyakönyvek kérdése, melyet, ha a
