Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

28 239. országos ülés április 12. 1880. cialis törvény, melylyel ez alapok a kormányhoz utasíttatnak. Különben csak olyan jogérvényesen kezelték ezen vagyont, mint az ország egyéb vagyonát. Ugy, hogy a milyen joggal ma volna kinevezhető a minister ellenőrzésére egy bizottság az alapok dolgában, épp oly joggal volna kinevezhető a minister ellenőrzésére, az országgyűlés megkerülésével egy bizottság a honvédelmi kiadások, vagy az államjószágok ügyének ellenőrzésére. Ha e praecedenst megengedjük az alapokra nézve, meglesz a jogalap, melyen egyéb ügyekben is, az országgyűlés mellőzésével ellenőriztettethetnék az állam ministere. De kérdés és erre tartozom felelni, hogy csakugyan a kormány, ő Felsége, mint mondani szokták, privát megbízásából kezeli-e ez alapokat, vagy pedig, mint az állam kormánya, az állam törvényeinek alapján. (Halljuk!) Ezek az alapok ezelőtt a helytartótanács által kezeltettek. Az 1848: III. t. czikknek 6. §-a azt mondja, hogy: mindazt, a mit a helytartó-tanács, vagy az udvari kancellária, vagy pedig a királyi kamara kezelt, vagy ezeknek kellett volna kezelni, ezentúl ő Felségének felelős ministerei által kezeltetik; és pedig elő vannak számlálva a polgári, katonai és az egyházi ügyek is. Ezek az alapok tehát, még ha azokat valaki részben, vagy egészben egyháziaknak tartja is, az 1848 : III. t. ez. 6. §-a értelmében adattak a helytartótanácstól a ministeriumhoz. Ázt mondják azonban, hogy maga a helytartó-tanács is, mint valami különösséget, ő Felségének mintegy külön megbízásából kezelte ezen alapokat. Én, t. ház, Magyarországban csak egy koronás királyt ismerek és ezen alkotmányos király, az egész állam királya. Hogy ezt, mint királyt, ezen minőségében külön személyes jog, külön privát intézkedési kör illetné meg, a magyar alkotmány értelmében el nem ismerhetem. Mindent, a mit az alkotmányos király a közügyekben tesz, csakis azon alapon teszi, mert Magyarország koronás királya és itt nekem senki, sem törvényeinkből, sem közjogi gyakorlatunkból nem fog külömbséget kimutatni a király magán- és közjogi intézkedései köztt. Tiltakozom az ellen a felfogás ellen, a mely szerint a magyar koronás király, mint ilyen, bármiben is privát ember, vagy privát személy volna. (Helyeslés balfelöl.) Az első kérdés tehát az, hogy a helytartótanácshoz minő alapon és miként kerültek ezen alapok ? Egyszerűen az 1723 : LXX. t. ez. alapján. Itt azonban engedelmet kérek a t. háztól, ha talán egy kissé unalmas lenne előadásom, mert nem okoskodásokkal és következtetésekkel akarom nézeteim számára captálni a t. ház helyeslését, hanem a valóságot tisztán kideríteni; (Halljuk! Halljuk!) és az igazság kikutatásának módja nem mindig mulatságos. (Halljuk/ Halljuk!) Az 1723. évi LXX. t. ez. ezeket mondja: „Piarum quarumvis Fundationum Inspeefionem; et cum Exactione Rationum, utrum Fundationi satis fiat? investigationem; Sua Majestas Sacratissima pro Apostolico munere, et Snprema Aathoritate Sua, vigore Articuli 74. Anni 1715, sibi benigne reservavit: §. 1. Et e gremio Regio Locumtenentialis Consilii nonrmllos deputabit: qui praemissorum singularem, et peculiarem curam habeant" stb. A többi rész egyéb tárgyakról szól. A törvény ezen rendelete értelmében kelt 1724 decz. 30-ikán XII. Károly királynak egy rendelete, mely hivatkozva ezen törvényre, a „nonnullos" némelyeket, a helytartótanács kebeléből kinevez bármely alapok kezelésére és az azokra való felügyeletre s egyszersmind rajok bizza, hogy a következő LXXI. törvényezikkben említett egyházi vagyonok feletti felügyeletet is eszközöljék. Tehát az 1723: LXX. t. ez. értelmében ezen királyi resolutióval kerültek az alapítványi ügyek legelőször a helytartótanácshoz. Azon bizottság, mely kineveztetett, később is, nem csak ezen fundatiókat, hanem általában a tanulmányi ügyeket is kezelte, de mindig csak véleményezőkép, mindig jelentést tett a helytartótanácsnak és a praxis az volt, mint az intézkedésekből kimutatható, hogy e bizottság véleményére, minden egyes esetben a helytartó-tanács plénuma határozott. Ez volt az eljárás 1724-től 1848-ig. Igen, de itt kettőt szoktak felhozni: az egyik az, hogy ennek a törvénynek a bevezetésében az van mondva, hogy ő Felsége legfőbb tekintélyénél és apostoli jogánál fogva az alapokra való felügyeletet, vagy, a mint itt van mondva, bármely alapra való felügyeletet, az 1715 : LXXIV. t. ez. értelmében „sibibenigne reservavit. " Tehát itt egy, a király számára reselvált jogról van szó, a mi nem tartozik az országgyűlés elé. Nézzük meg, t. ház, mit mond az 1715 : LXXIV. t. ez., a melyre a t. minister ur is a múlt évben hivatkozott s gondolom, ebben az értelemben. Az 1715 : LXXIV t. ez. szól a bozóki várnak megfelezéséről és e miatt a szelepcse'nyi seminarium és a nagyszombati jezsuita collegium köztt támadt perről és erre nézve a törvény azt mondja: „Benigno Suae Majestatis Saeratissimae accedente Consensu, conelusum est: Ut Eminentissimus Princeps Cardinalis, qua ArchiEpiscopus Strigoniensis, in ejusdem Arcis Causa, inter Seminarium Szelepesénianum et Collegium Societatis Jesu, utrumque Tyrnaviense, controversa, una cum Jurisperitis Viris, per eundem Suae Majestati proponendis, et per eandem deter-