Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-239
239. országos ülés április 12.1880. g£ minandis; Authoritate delegata, admissis de Jnre admittendis, procedere possit, ac valeat. Ez a bevezetés. A törvény §-a pedig igy szól: §. 1. Cujusmodi Seminariorum, Gonvictum, et Collegiorum, pro juventute Ecclesiastica, aut Secnlari, per quoseunque, sive intra, sive extra Regnum fundatorum, dum et quando necesse videbitur, Inspectionem; et cum exactione Rationum, utrum Fundationi satisfiat? Investigationem; Sacra Regia Majestas sibi Soli, pro Apostolico nmnere, et Suprema Authoritate Sua, reservat." Ez az, t. ház, a mire azt mondják, hogy ime ezen törvény az iskolai alapítványokra való felügyeletet ő Felségének reserválta. Igen ám, de ha a törvény keletkezését s eredetét nézzük, napnál világosabb lesz, hogy nem az országgyűléssel szemben reservált joga a fejedelemnek, hanem valaki mással szemben. Nevezetesen már az mindjárt feltűnő, hogy a bevezetés szól a bozóki vár miatti perről a jezsuiták és a szelepcsényi kollégium közit és reá az 1. §. azt mondja: hogy az efféle akár egyházi, akár világi ifjúság számára, a hazában, vagy külföldön levő iskolák s alapítványaik fölött a felügyelet ő Felségének tartatik föl. A törvény ezen rendeletének kulcsát megtaláljuk az országgyűlés aktáiban. Az 1715-iki országgyűlés aktáiban a rendek megállapítják ezen törvénynek is propositióját. Emlékezzünk reá, hogy a régi diétáknál, a törvényezikkek megállapítása bizonyos egyezkedésekkel történt az uralkodó és az országgyűlés között. A rendek felterjesztettek bizonyos törvényjavaslatokat, fenn az udvarnál, vagy a eancellariánál azt néha kifogásolták, vagy módosították, vagy más szerkezetet ajánlottak, végre létrejött a megállapodás, a conclusum s az szentesittetett. Itt is az volt az eset. A rendek következőleg terjesztették fel először ezt a törvényjavaslatot, t. i. a bevezetés szóról szóra úgy van, a mint előbb a törvényből felolvastam, azért nem is olvasom fel újra, hanem azután ez következik: „Licebit praeterea Fundatorum in officio sueeessoribus, et Dioecesanis sive per se, sive per deputatos, penes Seminaria et convictos, sive intra, sive extra Regnum fundatos inspicere, et per exactionem rationum investigare, utrum fundationi ejusque conditionibus exasse satisfaetum sit? et si quem in non observatione fundationis defectum adverterint et compererint, intra regnum quidem Authoritate propria corrigere. extra regnum verő implorata magistratus jurisdictionalis, sive ecelesiastiei, sive saecularis authoritate, emendari procurare, quod ipsum et Regia majestas, pro munere Supraemae Authoritatis suae dum et quando liquerit, per commissarios suos íaciendum sibi reservat." Mi a kettő közt a különbség? Az, hogy a rendek, midőn elmondják, hogy a bozóki ügy miként intéztessék el, továbbá javasolják, hogy a fundatorok hivatalbeli utódai a dioecesanusok, a püspökök, minő felügyeleti jogot gyakorolhassanak az alapítványok és iskolák felett. Erre azt mondja a fejedelem, a felügyeletet én magamnak reserválom, mindenféle iskolák és alapítványok fölött, tehát nem a püspököknek és azok hivatalbeli utódainak engedem át. Erre állapíttatott meg a törvénynek azon szerkezete, melyet felolvastam; ezen sibi reservavit tehát nem az országgyűléssel szemben reserválja a fejedelem jogait, hanem a püspökökkel s azok utódaival szemben. Hogy mennyire igaz ez, mutatja az ezen törvény alapján való követett eljárás is. Ugyanis ezen törvény alapján — s erre hivatkozva vették igénybe a nagy III. Károly király, mint Mária Terézia a protestáns iskolák megvizsgálását és azok fölötti felügyeletet, és világos jeléül az 1715: LXXIV.tcz. általam fölebb előadott értelmének, — t. i., hogy abban nem az mondatik, hogy az országgyűléssel szemben és ezen alapokra vonatkozólag reserváltatik a királynak a felügyelet joga, hanem reserváltatik az országban levő összes bárminemű fundatiók és iskolák irányában. — Azon argumentum tehát, hogy az 1723-ki LXX. törvényben az mondatnék, hogy az ezen alapokra való felügyelet és kezelés a fejedelemnek reservált joga az országgyűlés ellen, teljesen légből kapott, s félreértés. Azonban egy másik kifogással is szoktak előjönni: Azt mondják, ezen alapokat a régi helytartótanács nem ugy kezelte, mint más egyéb ügyeket, hanem ott egy bizottság volt felállítva. Még azt is szokták mondani, hogy a bizottság nem is in gremio consilii locum tenentis, hanem apud consilium lucumtenentiale állott fenn. Hogy honnan vették ezt, én nem is tudom ? A törvény világosan azt mondja, hogy „e gremio consilii locum tenentialis", hogy a helytartótanács kebeléből nevez ki ő Felsége némelyeket, kik az alapítványokra gondot viselnek. De hogy miként értelmezték ezeo törvényt, mutatják a keletkezése után legközelebbi praxis és az azt megállapító kir. resolutiók. Említettem egyet, melylyel a bizottság 1724-ben életbe léptettetett. De később, nevezetesen 1762-ben Mária Terézia dicső emlékezetű királynénk (Mozgás a szélső balon) Barkóczy prímást kinevezte stúdium -proteetor-nak és reá bízta nagy részét az alapítványi iskolák és könyvcensurai azon ügyeknek, melyeket a helytartótanács bizottsága kezelt. Barkóczy prímás 1765-ben meghalt. Halála alkalmából Eszterházy kancellár felterjesztést tett a királynőhöz, hogy szükséges intézkedni a
