Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-239
22 239. országos tiléa április 12. 1880. azon jogot, hogy ily intézkedésre birja rá ő Felségét? A minister ur tavalyi beszédében törvényekre hivatkozott és azt mondotta, hogy mindaddig, mig ezen törvények fennállnak, ellenkező eljárást nem követhet, sőt kétségbe vonta azt is, bogy más közoktatási minister másként tehetne. Előzetesen megjegyzem, hogy maga azon tény, hogy a minister ur mindig, valahányszor ezen alapokról és alapítváiiyokról van szó, törvényekre hivatkozik, bizonyítja, hogy az országgyűlésnek van rendelkezési joga ez ügy felett, hiszen máskép nem létezhetnének azon törvények, melyek szintén országgyűlés által lettek megalkotva. Tehát ettől eltekintve, fölkérem a tisztelt minister urat, legyen szíves nekem megnevezni azon törvényczikket és a czikknek azon szakaszát, melyből ki lehet magyarázni azt, hogy az alapok és alapítványok az országgyűlés által leendő ellenőrzése, ellenkeznék törvénykönyveink bál mely czikkével. En ezt határozottan tagadom. Ellenkezőleg az 1823-iki czikk, melyre a t. minister ur ismételten hivatkozott, miről intézkedik? Arról, hogy az akkor fennállott helytartótanács kebelében azon alap, mint külön alap, bizottságilag kezeltessék. Mi volt a helytartótanács? Az, a mi ma a ministeriuin és éppun azért van ott az 1848: III. t. ez. 6. szakaszában, hogy mindazon tárgyak, melyek azelőtt 1848-ig a helytartótanács körébe tartoztak, a felelős magyar ministerium hatáskörébe mennek át. Miután pedig tény, hogy ugyanazon törvény szerint a ministerium semminemű közvagyont nem kezelhet felelősség és nyilvános számadás terhe nélkül, még pedig az országgyűlés felelőssége mellett, egészen világos, hogy ezen javakat sem kezelheti máskép, mert különben a törvény világosan kimondaná, hogy arra nézve kivételt tett. De egyáltalán önök mindig a modern államra hivatkoznak. Valahányszor mi régi törvényeinkről beszélünk, önök csaknem mosolyogva néznek reánk, hogy merünk mi ily középkori lim-lomra hivatkozni És itt mikor szó van egy körülbelül 50—60 millió forint értékű közvagyonról, akkor hogy igazolzolják azt, hogy önkénytíleg kezelik? akkor nagyon jó ez a lim-lom corpus juris és előállanak a középkor jogával, mely az alkotmányossággal sehogy sem fér össze, előállanak a Felségnek kegyúri jogával. Hiszen a kegyúri jog meg van adva az alkotmányban az által, hogy a fejedelem nélkül semminemű törvény törvénynyé nem válhat. [Helyeslés a szélső' baloldalon.) Ebből áll a legfőbb joga. Ha tehát arra nézve, ezen alapokra nézve is az országgyűlés oly intézkedést akarna tenni, a mely nem felel meg az alapítók szándékának, az alapítványok rendeltetésének, akkor is mindenesetre megvan az a jog a Felségnél, hogy ily törvényt ne szentesítsen és akkor az nem jöhet létre. Azt állítja a t. minister ur, ugyanazon füzetben, még pedig a Felséghez intézett felterjesztésében, hogy az itt tervezett bizottság felállítása iránt, az óhaj sok oldalról nyilvánult. Hát én nem hallottam ezt soha semmiféle oldalról. A t. minister ur a legelső oldal, a melyről ezt hallottam. Hol vannak azok, kik ezt kívánják ? Meglehet, hogy titokban, de nyilvánosan sem itt a házban, —- pedig most már hetedik éve, hogy az országgyűlés foglalkozik e tárgygyal, 1873 óta, — ily eszme fel nem merült, sem a választók körében nem hallottam. Hát honnan meríti azt a minister ur, hogy ily határozottan és éppen a koronának mondja, hogy sok ily óhaj nyilvánult az országban. Azt hiszem, hogy ez nem correct eljárás, mert meggyőződésem szerint a ministernek legalább kötelessége a koronát helyesen és őszintén informálni s nem szabad vele közölni oly valamit, a mi a teljes valósággal meg nem egyezik. (Igaz! Ugy van! a szélső' balon.) No hát ezen bizottság az ország hozzájárulása nélkül lett megállapítva és működött. Az eredmény olyan, a mi teljesen megerősíti mindazt, a mi négy év óta ezen alapok és alapítványok kezelésére vonatkozólag mondatott. Annál fényesebb bizonyítványt sehol sem szerezhetett volna, mint az, a mi minister által proponált bizottság munkálatában foglaltatik. Constatálja a bizottság, hogy a kezelés a lehető legrosszabb. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatási minister: Nem áll! Helffy Ignácz: Fel fogom olvasni a szöveget. Azt mondja ő Felségének, hogy: „az összvagyon tényleges gyarapodását jelezhetnők, ha a nagyterjedelmű birtokok vásárlására fordított tőkék azok értékének csakugyan megfelelnének." Miután pedig ez a „ha" nincsen, tehát a vagyon gyarapodása nem jelezhető. Továbbá azt mondja: „a 10 évi kezelés a tanulmányi alap vagyonának növekedését szintén eredményezte volna, ha a jövedelmet alig hajtó építkezéseknek számításba vett értéke helyes arányban állana az azokba befektetett tőkékkel." Továbbá: „sajnosán látjuk, hogy az utolsó évek vagyonmérlege megromlott és hogy ma, a korábbi évek fölöslegét, aggasztó nagyságú hiányok váltották fel: vizsgálásaink lényeges részét mellőzhetlenül ezen kedvezőtlen viszony és tarthatatlan állapot okainak keresése képezte." És mit talált ennek okául? Egyik okául azt találta, hogy: „a költségvetések nem mindig helyes és alapos számításokra fektettettek." Tovább menve, azt mondja: „Lehetetlen volt, hogy ezen kezelésnek már fenntebb érintett kövevetkezményei be ne álljanak; helyes irányba való terelését feltétlenül szükségesnek tartjuk."
