Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

239. országos ülés április 12. 1880. 23 Aztán így folytatja: „A vagyonmérleg meg­zavarásának második lényeges okát abban látjuk, hogy az alapok biztosan jövedelmező tőkéiből, bizonytalan s e mellett csekélyebb hasznot hajtó ingatlanok vásároltattak; s mi ennél még káro­sabb volt, hogy rendkívül költséges épületek emeltettek." Ez is megerősítése annak, mit tavaly és harmadéve e tárgyban állítottam. Továbbá a bizottság még oly adatokat is hoz fel, melyeket én nem hoztam fel. Felhozza pl. hogy: „a szemlaki birtok 820,000frton vétetett s tiszta jövedelme 8 évi átlag szerint 23,000 frt." Továbbá hogy: „a még 100 ezerekre rugó be­ruházásokat igénylő tinó járási puszta 2.400,000 frt névértékű államkötvényeken vásároltatott, vagyis készpénzben 1.700,000 frton, 63,273 írttal előirányzott tiszta jövedelemmel" ; és végre harmadszor a legékesebben szóló példa itt van, hogy: „a Budapest fővárosában a kerepesi utón fekvő Bekznay-féle telek 352,567 frton lett megvéve, mely az első évben 5952 frt és most már 3479 frtot jövedelmez. Tehát kö­rülbelül egy %-ot jövedelmez az a pénz, a mit a minister ur átvett azon időből, a melyben b. Eötvös hagyta, Volt körülbelül 32—33 millió frt készpénzben és értékpapírban, a mi bárhol jövedelmezett volna legalább 4—5%-ot, a múlt években különösen s mégis odajutott, hogy alig jövedelmez egy %-ot. Én, t. ház, annyiszor szólaltam fel e tárgy­ban már, hogy nem akarok újabb adatokkal előállani. {Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Hanem én azt hiszem, hogy a miket elmondtam, de különösen a mi itt kétségbevonhatlan hite­lességgel constatálva van, elegendő arra, misze­rint a t. ház meggyőződjék arról, hogy ilyen állapotban az ügy tovább nem maradhat. [He­lyeslés a szélső baloldalon.) Mit indítványozok én ? Azt, hogy ezen vagyonnak kezelése, szóval a vallásügyi ministeriumnak ezen ága vétessék fel minden évben a budgetbe és itt állapitassék meg az előirányzat, az előirányzat pedig vizsgáltassák meg a főszámszék által. Én kérdem, micsoda ve­szély van abban, mit veszít az által ő Felsége joga, micsoda veszélynek van kitéve a katholika egyház, ha ez megtörténik. Feltéve, ha bizonyos volnék is benne, a mi senki előtt még nem le­het positiv tény, hogy ezen javak a katholika egyházat illetik, de tegyük fel, hogy igy lenne, mit veszít az által, hogy az országgyűlés nyil­vánosan ellenőriz minden lépést és intézkedést, a mi e vagyonra vonatkozik. Én ellenkezőleg, őszintén és njiltan kimondom, hogy éppen a katholika egyház érdeke egyik ok, a mi engem arra birt, hogy ezt indítványozzam, mert meg vagyok győződve, ha néhány évig még ugy marad, az is bekövetkezik, ha ugy is dőlne el a kérdés, hogy ezen jószágok a katholika egy­ház tulajdonát képezik, nem lesz már semmij (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon!) Letétről van szó tulaj donképen, a legkénye­sebb dologról, a mi lehet. Éppen mert e vagyon felett az országgyűlés, a nemzet nem intézked­hetik szabadon, mert az alapító bizonyos rende­leteihez van kötve, annál kényesebb feladat, ai;­nál nagyobb kötelességünk őrködni a felett, hogy e vagyon érintetlenül menjen át illető tu­lajdonosa kezébe, hogy mentől gyümölcsözőbben helyeztessék el. A t. minister ur tavaly jelentette, hogy o szándékozik erre vonatkozólag valami javaslatot a ház elé terjeszteni. Én nem ismerem e javas­latot, fogalmam sincs róla, hogy milyen eszméje lehet; annyit tudok, hogy az országgyűlés ellenőrzését nem akarja és ez elegendő nekem, mert én ellenkezőleg azt állítom, hogy az or­szággyűlésnek nem szabad semmi oly módozatba belenyugodni, a mely ezen fontos kérdést az országgyűlés ellenőrzése alól elvonja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez egyenes megsértése az alkotmányosságnak, mert ott van az 1848: III. t. ez., azt semmiféle törvényhozó máskép nem magyarázhatja, mint ugy, hogy ezen ügy épp ugy az országgyűléshez tartozik, mint minden más. És miután nem tudhatom, hogy a t. kor­mány mit szándékozik ezzel tenni, én ezúttal nem is szólok ahhoz, fenntartom magamnak, hogy majd midőn zárszóra kerül a sor, akkor el­mondjam véleményemet arra nézve, a mit ne­talán a minister ur nyilvánítani fog. Egyelőre én csak ismételve benyújtom a tavai beterjesztett indítványomat, azon megjegyzéssel azonban, hogy ha netalán némelyek megnyugtatására szükséges­nek vélné valaki ezen indítványomat akként mó­dosítani, hogy az, a mit itt én is mondtam, hogy t. i. nem óhajtom, hogy az országgyűlés ezen ügynek jogi természetét bármi tekintetben is praeoccupálja, hogy én csak tisztán az ellenőrzési jogot akarom vindicálni az ország­gyűlésnek, ha mondom, bárki oly módosít­ványt akarna benyújtani, hogy ez ki legyen mondva ne csak az indokolásban, hanem a ha­tározat szövegében is, én ezen módosítványhoz szívesen hozzá fogok járulni. Én egyelőre csak annyit vettem fel a határozati javaslatom szöve­gébe, mely eredetileg igy szól: „Utasítsa a képviselőház a vallás- és köz­oktatási miuistert, hogy a közvetlen kezelése alatt álló alapok és alapítványok évi bevételei­nek és kiadásainak előirányzatát ezentúl a tárczájára vonatkozó rendes évi költségvetésbe fölvegye és alkotmányos tárgyalás végett a ház elé terjessze." E szó helyett „tárgyalás" tettem „ellenőrzés

Next

/
Thumbnails
Contents