Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-244
244. orseágos ülés április 17. I$8Ö. Jg3 községekben állittassék iskola, hol semmi iskola nincs. Mit látunk a jelentésben? A jelentés 186. lapján szórói-szóra a következők olvashatók: először: „az elemi népiskolákra megszavaztatott 500,000 fríból, kiadatott 454,727 frt, megtakarittatni látszott 45,201 fit 727* kr." Szabad legyen megkérdeznem, mit tesz az, hogy látszott? Csak nem azt teszi, hogy a megszavazott összeg már augusztus havában elfogyván, a községi iskolákra elkészített utalványok egész január l-ig nem fizettettek ki, a miért az elemi iskoláknál látszik megtakarítás 45,000 frt. Tudom, hogy az elemi iskola-tanítók augusztustól fogva nem kapták a mindennapi kenyérre szükséges összegeket. De mi mondatik itt tovább? „másodszor: felsőbb nép-és polgári iskolákra megszavaztatott 180,000 frt, kiadatott 216,890 frt 57 kr. és így túlköltés tűnik ki 36,890 frt 57 kr. íme, amott látszólagos megtakarítás, itt pedig felhatalmazás nélküli túlköltés. Ez azon alkotmányos érzék, ez a felelősségnek azon érzete, melylyel az 1878-iki költségvetés egyes czímeinél megszavazott összegeket a minister ur effectuálta. Ebből vonom én le azt, hogy szívesen szavazom meg a 60,000 frtot, szívesen szavazok meg ennél nagyobb összeget is, de óhajtom, hogy legyen meghatározva annak rendeltetése, t. i. hogy ne másra, hanem azon községekben, hol semmi iskola nincs, elemi népiskolák állítására fordittassék az. Ha nem palotákat akarunk építeni, hanem az apróbb községeknek megfelelő kicsiny épületeket, ugy 1000 forintból is fel lehet azokat építeni, ha nem 1000-ből, 2000 írtból bizonyosan és legalább 30 községben lehetne népiskolákat építeni. Ha pedig ehhez hozzá teszszük azon 30 ezer frtot, a mely előirányoztatott, akkor ezen iskolák tanítóit is bőségesen el lehetne látni. Ha ehhez még azon 15 ezer frtot méltóztatnék a t. minister ur adni, a melyet a polgári iskolákra előirányzott, azt hiszem, már 40-re lehetne azon községek számát tenni, hol népiskolák állíthatók. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez volna szerintem, t. ház, óhajtandó és ebből a szempontból vélem elfogadhatónak Zsilinszky t. képviselőtársam határozati javaslatát, Hogy pedig ezt elérhessem, a következő módosítványt vagyok bátor benyújtani és a t. háznak elfogadásra ajánlani. „E szavak után 900,000 frtra emelni" tétessék: „azon kijelentéssel, hogy azon 60,000 frt, a melylyel az előirányzott összeg növekedni fog, azon községekben, hol elemi iskola nincs, ily iskolák felállítására fordittassék." (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Hegedűs László: Örömmel használom fel az alkalmat, hogy Zsilinszky képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot Kiss Albert módosítványával elfogadjam. Ez indít e"g em felszólalásra. Ha a közoktatásügyi ministerium költségvetésének rovatait figyelemmel átvizsgáljuk, lehetetlen fájdalmasan nem érezni azt, hogy ezen költségvetés rendkívül csekély, hogy ne mondjam szégyenletesen szegény más államok hasonló költségvetéséhez. (Ugy van! a szélső balon.) Pedig ez azé a ministeriumé, a mely első sorban volna hivatva az állam kulturális érdekeit ápolni és előmozdítani. De egy rovatja sincs ezen ministeriumnak oly szegényes, mint az, mely a népnevelési szükségletekről szól. (Igaz! a szélső balon.) 840 ezer frt van előirányozva ebben ott; a hol —- mint már elmondatott és az indokolásból is látható — hazánkban még ma is több száz község van, a hol általában nincsen iskola. Ha ezen községeket közelebbről vizsgáljuk, ugy találjuk, hogy ezen községeknek nagy részében, éppen az állami népiskolák felállítása volna indokolva ugy a kultúra, mint a magyar nemzetiségnek jól felfogott érdekében. Tisztelem azt az őszinteséget, a melylyel a minister ur indokolásában ezen bajokat elősorolja. Lehetetlen azonban megbotránkozással nem olvasnom azt, hogy 1877-ben a folyó költségeket már novemberben nem lehetett fedezni, 1878-ban máiaugusztusban nem és a mi itt leginkább fájdalmas, az, hogy e miatt a tanítók a legnagyobb nélkülözéseknek voltak kitéve és 1879-ben még nagyobb volt a fennakadás. A minister ur indokolásában azt mondja, hogy legalább 300,000 frttal többet kellett, volna kérnie. De miért nem kért? Azért, mert mint mondja, hazánk kedvezőtlen gazdasági és pénzügyi viszonyai a takarékosság elveinek szigorú alkalmazását követelték és követelik. De váljon nem volt-e éppen igy indokolva akkora takarékosság elvének alkalmazása, midőn az úgynevezett monarchia nagyhatalmi állásának, tekintélyének, sőt ábrándjának milliókat kellett feláldozni? (Tetszés bal felöl) és nem átallotta a képviselőház az állam polgárainak pénzes véradóját napról napra súlyosbítani? Vagy csak akkor vagyunk a fukarságig takarékosak és gazdaságosak, midőn a nép szellemi, erkölcsi épségéről és művelődéséről van szó. Hova vezet ez, t. ház? Nem fognak-e elsatnyulni, sőt nem lesznek-e kétségessé téve —amint az indokolás mondja — még azon népnevelési intézetek fennmaradása, melyeket az állam épített s tartott fönn. S pedig, mint jól méltóztatik tudni, ma még a népnevelés költségeit nem egymaga az állam viseli és a népnevelés lendületét nem éppen 1868-tól kell datálni s nem is egyedül a kormánynak van ebben kizárólag érdeme. Ugyan mi lenne abból, t. minister ur s t. ház, hogy ha pl. a felekezetek azt mondanák egy szép reggelen, ime századok óta viseljük már a népnevelés és oktatás terheit, most leteszszük az állam gondjai alá, fejtse azt tovább — váljon hova 21*
