Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-244
164 2 41- országos ü Iés április 17- 1880. vezetne ez? De azt kérdem továbbá t. minister ur, ugyan mivel vigasztalta s vigasztalhatta azou népoktatási tanítókat, kik különben is igen sovány kenyérre vaunak utalva, midőn hónapokon át nélkülözésekkel kellett nekik küzdeniök. Talán azt mondta, hogy igaz, a ti állästok igen szerény, de ti vagytok azt lehet mondani leghívebb, leghasznosabb munkásai az államnak, mert ti rakjátok le az erkölcsi és szellemi mívelődés azon alapjait, melyekre majd az egész nevelés és oktatás alkotmányát kell felépíteni. Talán azzal vigasztalta őket? Ez igen szép dicsőség t. ház, de jól lehet-e tartani ezzel a puszta dicsőséggel azokat, kik nemcsak ígéret, de kenyérrel is élnek és meglehet-e ruházni ezen hideg dicsérettel azokat, kik ma már a paradicsomban nem élvén, sem magukat, sem hozzátartozóikat füge levéllel nem ruházhatják? (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ha van a közoktatási költségvetésnek oly rovata, melyből törölni nem szabad, melyből törölni, hazánk viszonyai köztt, csaknem öngyilkossággal határos, ez éppen azon rovat, mely a népiskola szükségleteiről szól. És végre azt kérdem a t. ház és a t. minister úrtól, mikor fogja már a kormány és a törvényhozás gondja alá venni, a kisdedóvás ügyét és mikor váltja be már egyszer nagyon régen tett igéretét ? Azt mondja és mondhatja más valaki, hogy ez kitünőleg társadalmi feladat. Éu ezt megengedem, de másrészről, ha tekintjük hazánk viszonyait bármely oldalról, hazánkban az államnak a társadalommal e tekintetben kezet kel] fogni, mig mi nekünk nem sikerül az országba a népiskolákat a szó szorosabb értelmében és valósággal lígynevezett óvodákat felállítani, addig az általános tankötelesség elve is nagyrészt csak papíron fog maradni. Áz én t. barátom, Simonyi Ernő nem régen azt mondta, hogy minden embernek van bizonyos fix ideája és azt monda, hogy az ő fix ideája a kisdedóvodák ügye. Én erre csak azt mondhatom neki, hogy ennél szebb, termékenyítőbb, áldásosabb eszmét nem táplálhat szive, (Ugy van!) csak azt kell kívánni, hogy ezen eszme, mely bála istennek itt a fővárosban már testté vált, az országban is minél előbb testté váljék; mert ettől függ mindenek felett a népnek szellemi, testi épsége, ettől függ a magyar nemzetiségérdekének nagy részben előmozdítása. És én ezeket elmondva, nem folytatom tovább, mert azt hiszem, hogy maga ezen rovat, a népnevelés szüksége és az erre fölvett csekély költség magát indokolja és sokkal hatalmasabban szól, miut én tehetném. Ugyanazért igen szívesen pártolom a Zsilinszky t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatot, azon módosítással, melyet ahhoz Kiss Albert képviselőtársam benyújtott. (Helyeslések.) Hegedűs Sándor: T. ház! Néhány ténybeli tévedésre vagyok bátor előttem szólott t. képviselőtársamat figyelmeztetni. Azon szép és nemes szavak, melyeket előttem szólott t. képviselőtársam elmondott, mindenesetre teljes mértékben visszhangra találnak nálam is. De én azt hiszem, hogy azoknak sokkal inkább helyük lett volna oly költségvetéseknél, melyekkel eddig foglalkoztunk, miut a mennyire nézetem szerint helyük vau ott, hol már 100,000 írttal emeltetett a népnevelés költsége. Igaz, hogy ezen szavakkal e tekintetben igen meghatóan lehet játszani, pl. mint a képviselő nr monda, ha a felekezetek egyszerűen bezárnák iskoláikat, akkor az államra hárulna & népnevelés összes költsége. Ez tulajdonképen szójáték, (Ellenmondósok) mert a felekezetek terheit ugyanazon polgárok viselik, a kik az állam terheit. Ha tehát azon erő, mely az illetőknek áll rendelkezésére, onnan elvonatnék, azt az állam újabb terheltetés nélkül mégis csak ugyanazon czélra használná. De azt hiszem, utolsó ienne e tekintetben t. képviselőtársam, a ki abba beleegyeznék. Másfelől igen szép szójáték volt azt mondani : milyen anomália ezen czélra fordítani összesen, kerekszámban 6 millió frtot és ebből csak 600,000 frtot ad az állam. Ez az állam egyik szójáték, mert az igen t. képviselő ur maga felhozta azt, hogy a községek pótadója 3.700,000 frt. Hát ez egyszerűen ugyanazon adózók által fizettetik a népnevelés szükségleteire. Hogy ha az állam ezen pótadót nem rendelte volna el, az illetőktől be nem szedethetvén, nem állana a népnevelés szükségleteinek rendelkezésére. Tehát e tekintetben ne méltóztassék az egyszerű tények megváltoztatásával ugy tüntetni fel a dolgot, mintha e tekintetben semmi sem történt volna, vagy az állam semmit sem tenne, mert mindezek ugyanazon működések, különböző társulati úton, de ugyanazon czél elérésére. De íulajdonképeni czélja felszólalásomnak azon határozati javaslat, melyet részben Zsilinszky, részben Kiss Albert t. képviselőtársaim nyújtottak be. A mit e tekintetben meg akarok jegyezni, az egyik az, hogy Zsilinszky t. képviselőtársam ugy tüntette fel azon 150,000 forintnyi póthitelt, mely a pénzügyi bizottság által is ietárgyaltatott, mintha azon póthitel megtagadtatott volna. Azon 150,000 frtnyi póthitel egyszerűen helyeseltetvén, elszámolásra utasíttatott, minthogy alkotmányos parlamentaris forma tekintetében sokkal correctebbnek tűnik fel azon mód, mintha e póthitel, mely elköltetett, itt utólagosan egy törvényjavaslat alapján szavaztatik meg, hanem az ellen a pénzügyi bizottságnak egyáltalán nem volt kifogása. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a jelenlegi költségvetés ugy lett feltüntetve a t. ház előtt,
