Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-244

244. orssiägos ülés április 17. 1880. 161 foglaltatik, megszüntetteesék és a fokozatos népnevelés lehetővé tétessék. Teszem ezt nem csupán azért, a mit eddig bátor voltam indokolásul felhozni, hanem mert a pénzügyi bizottság jelentésében az állapot, a melyre rámutattam, szintén tarthatatlannak van jelezve és a közoktatási mimsterium oda van utasítva, hogyannak megszüntetésére szükséges intézkedéseket megtegye. És azt hiszem, t. ház, hogy a mennyiben ez az anomália épp abból származik, hogy nem elegendő a költség, ő ezt máskép nem is képes megszüntetni, mintha a szükséges költségeket megszavazzák. Ép azért vagyok bátor a következő határozati javaslatot a t. ház figyelmébe ajánlani. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a határozati javaslatot). „Határozati javaslat. Tekintve azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur jelentése szerint a népnevelési szükségletek czímén eddig megszavazott összeg határozottan elégtelennek bizonyult az okvetlenül szükséges kiadások fedezésére; tekintve azt, hogy e hazában még mindig 1985 oly község van, melyben iskola nincs és hogy kellő alap hiányában két év óta nemcsak új állami népiskola nem állíttatott fel, hanem csupa gazdálkodási szempontból az eddigi államsegélyekből is 20% levonás történt; végre tekintve azt, hogy ily viszonyok között a közoktatásügyi kormány, vagy a népnevelés fokozatos fejlesztéséről kénytelen lemondani, vagy pedig a kikerülhetetlen túlkiadások következtében póthitelhez folyamodni : kérem a t. házat, méltóztassék a népnevelési szükségletek rovata alatt kért összeget 900,000 frtra emelni s erre vonatkozó határozati javaslatomat a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Beadják: Zsilinszky Mihály, Tibád Antal, Baross Gábor, Bárczay Ödön, Kajueh József, Andrássy Gyula, Istóczy Győző, Andrássy Mihály, Mezey Ferencz, Lukács Béla, Dárday Sándor, Szabó Imre, Simon Gyula, Iiiyasevies Jenő, Zsámbokréthy József, Gergelyi Tivadar, Szuhányi Ödön, Molnár Aladár, Szeberényi Andor, Latinovics Gábor, Péchy Jenő, ifj. Latinovich János, Andaházy Pál, Pogány Károly. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Csak azt vagyok kénytelen ismételni, a mit a kolozsvári egyetem költségeinek tárgyalásánál mondottam, hogy nekem a közoktatási igényeket a pénzügyi követelésekkel összhangzásba kell hoznom. És ámbár én nagyon jól feltudnám e 60,000 frtot, sőt még többet is használni, de minthogy a fedezetről nem én gondoskodom, nem vagyok azon helyzetben, hogy a határozati javaslatot elfogadhassam, de csatlakozom KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XII. KÖTET. ahhoz, hogy az a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. (Helyeslés.) Kiss Albert: T. ház ! Én a magam részéről is a legnagyobb készséggel csatlakozom Zsilinszky Mihály képviselőtársam határozati javaslatához. Megszavaznám, még ha sokkal nagyobb összeget indítványozott volna is és csak egyet óhajtok és kérek, hogy t. i. a czél, melyre a 60,000 frtnyi emelés adatni fog, határozottan jeleztessék. Ézt én, t. ház, igen szükségesnek tartom, mert azt, hogy ez megszavaztassák, azt hiszem, velem együtt minden képviselőtársam óhajtja. Ha méltóztatnak megnézni azt, váljon Magyarországonanépnevelési szükséglet 1878-ban, a mely évről a ministeri jelentés már kezünkben van, — ki által és minő mérvben teljesíttetett. Ezen jelentésben ugyanis azt találjuk, hogy az 1878. évben népnevelési czélokra szükségeltetett 6.778,467 frt segélyösszeg. Ezen összegből a-községek s^gélyadománya volt 3.217,841 frt, az egyházak segélyadománya 2.443,402 frt és a magyar állam adománya volt 660,005 frt. Most már t. ház, én bátor vagyok kérdeni, megegyeztethető-e ez a magyar állam méltóságával. A majdnem 6 milliónyi segélyösszegből a magyar állam 606,000 frtot ad, akkor, midőn a rendelkezési jogot magának fenntartja nemcsak, de követeli, a terheket, kötelezettségeket pedig ott hagyja a községeknek és egyházaknak, de a jogor, azt élvezni akarja. Én, t. ház, ha ezen összehasonlítást megteszem és ezen hasonlításból látom azt, hogy több, mint 6 millió írthoz az állam csak 606,000 írttal járul, akkor lehetetlennek tartom, hogy bárki közölünk ez arányt méltányosnak találja és midőn közölünk mindenki tudja a jelentésből azt, hogy ugy a községek, mint az egyes egyházak már nagyobb segélyt nyújtani nem képesek, akkor azon anomáliát is megtudjuk, hogy nera annyi község van iskola nélkül, mint Zsilinszky t. képviselőtársam kimutatta, hanem ennél mintegy 146 községgel több, t. i. 2131. Ugyanis ezen jelentés itt is kétoldalú. Ott, a hol azt kell kimutatni, hogy hány község van olyan, a melyben nincs iskola, ott a kedvező számot veszi fel a t. minister ur, t. i. azt, melyet a tanfelügyelő urak bejelentettek, a kiknek pedig, tudjuk, igen dicséretre méltó szokásuk az, hogy mindent rózsaszínben tüntessenek fel. Innen van az, hogy azt biszszük itt, hogy a népnevelés halad, pedig künn a vidéken tudjuk, látjuk, hogy, nem akarom mondani, hogy hátra felé halad, hanem nem mozdul előre. Méltóztassanak ezen jelentésben ott, a hol a tanítók nyugdíjazásáról van szó, megnézni az adóhivatalok által beterjesztett községek számát, hogy hány iskolakötelezett község van, t. i. 21