Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

^38 24*- országos ülés április 18. !88ö. Egyébiránt itt a t. minister urnak sajátságos kifogása van. Azon logieai és törvényes következtetésnél fogva, hogy a régi törvények alapján is, a 48-ki törvény a ministeriumhoz utasította az alapokat is, azt monda: hogy a 48-ki törvényhozás elfeledkezett ezen dolgokról. Erre mindjárt vissza fogok térni. Azonban bocsánatot kérek — mivel egyes észrevételekre kell felelnem, egy fontos észrevételt majd elfelejtettem volna. Mind Krajcsik püspök ő méltósága, mind pedig Miehl Jakab képviselő ur azt mondták, hogy a magyar országgyűlések soha nem foglalkoztak ezen alapok ügyeivel; sőt Miehl képviselő ur azt mondta, hogy Szent István óta soha nem akartak ezen ügyekbe és a király apostoli s patronusi jogaiba avatkozni. (Derültség halfelöl.) A t. minister ur hivatkozott tavai és hivatkozott most is az 1723:LXX. az 17Í5:LXXIV. és 1790: XXIII. t. czikkekre, állítván, hogy az 1790/1. XXIII. t-czikkel, az uti possidetis alapján végleg eldöntettek ez alapok ügyei is. De az 1790-iki országgyűlés még mást is tett; nevezetesen küldött ki több regnicolaris deputatiót, melyeknek feladata lett volna a legközelebbi országgyűlés számára tervet, javaslatot készíteni, a mely tervek, javaslatok felett az országgyűlésnek kellendett határozni, vagy azokból törvényt alkotni. Ez országos bizottságok köztt — tudjuk — volt egy commissio litteraria, ennek az elnöke volt, úgy emlékezem. Ürményi és volt egy commissio ecelesiastica, ennek elnöke volt az ország herczegprimása. Ezen commissio ecelesiastica, mely tervet készített az országgyűlés számára több egyházi viszonyok rendezéséről, abban fölvette a cassa perochorum, vagy fundus religionis mikénti felhasználását is. És az ország prímása ezt nem találta sérelmesnek, hogy a fölött majdan az országgyűlés fog intézkedni. Trefort Ágoston (tagadólag int). Molnár Aladár: Ha méltóztatik kétkedni, itt vau a munkálat. (Felmutatja.) A commissio litteraria tervezetet készített a közoktatás országos rendezéséről s annak alapjául felvette a fundus studiorum-ot és senkinek sem jutott eszébe azt nehezményezni. Pedig, t. ház, a mit ma hallottam kifogásoltatni, azt akkor is tehették volna. T. i. azt mondják, hogy az országgyűlés nines jogosítva ezen alapítványok felett határozni, mert itt nem csak katholikusok, hanem protestánsok és más vallásúak is szavaznak. Bocsánatot kérek, hát az 1790-iki országgyűlésen nem voltak protestánsok ? Hiszen 1790 előtt is nem egy olyan országgyűlés volt, a melynek több protestáns tagja volt, mint a mai országgyűlésnek és akkor nem kifogásolták az országgyűlés ezen jogát. A katholika egyháznak soha sem volt oka az országgyűlések intézkedéseitől félni és nem vált kárára, ha az országgyűlések az őt érintő ügyekről is határoztak. Igen, de hát azt mondják, azok régi dolgok. Most mi új alkotmány alapján állunk. Kimutattam ugyan, hogy éppen az 1848: III- t. ez. 6. §-a rendeli az alapok ügyeit is a felelős ministeriumhoz, de a cultusminister azt állította, hogy az 1848-iki törvények erről nem rendelkeztek. „Ugy látszik, — azt mondja — tudjuk, hogy hogyan alkottattak ezen törvények, ezen viszonyokról akkor megfeledkeztek és csakugyan az 1848-iki törvényhozásban van egy hézag s azt ki kell tölteni. De azt nem lehet egyszerű képviselőházi határozattal eszközölni." Váljon meggondolta-e a t. minister ur, hogy ezt arról az országgyűlésről mondja, a mely ugyanazon napokban, azon hetekben egy másik törvényezikkben azt rendeli, hogy a hitfelekezetek minden egyház és iskolai szükségletei, köz-álladalmi költségen fedeztetnek ? Feltehető-e, hogy ez az országgyűlés egyszersmind ezen alapokról elfeledkezett, vagy nem akart rendelkezni? De a t. minister urnak ez az argumentatiója rám fájdalmas benyomást is tett; fájdalmasat azért, mert élénken emlékeztetett azon kifogásokra, melyeket 1867 előtt, midőn mi alkotmányunk helyreállítását sürgettük, szoktak ellenünk felhozni. Valahányszor az akkori ellenzők nem akarták a nemzet valamely jogát elismerni s valamely positiójukból kiszorultak, mindig azt mondották, az 1848-iki torvények rögtönözve alkottattak, megfeledkeztek erről, vagy arról s erre, vagy arra nem vonatkozik a 48-iki törvények értelme, itt hézag van. Emlékeztetem a minister urat, hogy ugyanezt mondták p. o. a postaügyről is, melyet az állam kezébe azért nem akartak átbocsájtani, mert a 48-iki törvényekben nincsen megnevezve és ez alapon vitatták, hogy az birodalmi ügy. Hogy ma meg kellett érni, hogy ugyanazon 48-iki törvények alapján itt ülő saját ministerünktől hallunk ugyanilyen okoskodást, az igen fájdalmas dolog. (Élénk helyeslés bal- és a szélső baloldalon.) De másodszor szomorú ez még egy más okból is. Előbb említem már, hogy éppen a ministeri széken milyen könnyedén tétettek nyilatkozatok, a melyek praejudicálhatnak a későbbi határozatnak és praeoccupálhatják a véleményeket. A t. minister ur ezen állítása szintén nem elég alapossággal volt mondva, mert nem okoskodással, de adatokkal mutatható ki, hogy 1848-ban nem feledkeztek meg a szóban forgó ügyekről sem. Tudjuk, hogy az országgyűlésen Pozsonyban jelen volt kath. püspökök többször tanácskoztak egyházi ügyeikről, azon püspökök, a kik az országgyűlésnek is tagjai voltak. E püspöki tanácskozmáuyokban történtekről egy emlékiratott tett közzé a tanácskozásoknak egyik tagja, egy még ma is élő, köztiszteletben álló püspöke