Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

239. országos ilés április 12. 1880. 7 Wahrmann Mór előadó: Nincs észre­vétel. Elnök: Megszavaztatik 4,040 frt. Baross Gábor jegyző (olvassa): 3. Ten­gerészeti külön czélokra 16,158 frt. Wahrmann Mór előadó: Nincs észre­Tétel. Elnök: Ha nincs észrevétel, az előirány­zott 16,158 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa) : 4. Ten­geri kikötők 39,996 frt. Wahrmann Mór előadó: Nincs észre­vétel. Elnök: Megszavaztatik 39,996 frt. Baross Gábor jegyző (olvassa ): összes kiadás 158,454 frt. Wahrmann Mór előadó: Nincs észre­vétel. Elnök : Ha nincs észrevétel, az előirány­zott 158,454 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Bevétel. Összes bevétel 58,800 frt. Wahrmann Mór előadó: Nincs észre­vétel. Elnök: Megszavaztatik 58,800 frt. Baross Gábor jegyző (olvassa): Budapesti kir. zálogház. Rendes kiadások. 18. fejezet. 15. czím. Rendes bevételek. VII. fejezet. 11. czím. Ráth Károly: T. ház! Ha ily természetű jótékonysági intézetnél a forgalom csökkenése áll be, ez nem nevezhető sajnos jelenségnek. S mégis ez esetben, midőn a minister ur előterjesz­tése szerint 1878-ban — mert az 1879-iki for­galmi kimutatás még nem fekszik még előttünk — 1877-hez képest, a zálogforgalom 425 ezer forinttal és ennek megfelelőleg a jövedelem 45,000 frttal csökkent, ennek oly sajnos hát­tere van, hogy azt hiszem, a t. ház meg fogja engedni, hogy erre vonatkozólag az itt uralkodó, mondhatnám szégyenletes viszonyokat röviden megérinthessem. Erre nézve ismételve felszólal­tam és már négy év előtt a t. minister ur hivatalbeli elődje megígérte, hogy meg fogja tenni a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy a most már hatóságilag szabályozott u. n. „Geld auf Alles"-üzletek elharapodzásának gát vettessék. Hogy mennyire meg nem történt ez a mai napig sem, erre nézve leszek bátor egy dolgot a t. minister ur figyelmébe ajánlani. A kir. zálog­ház, mint jótékonysági intézet, kell hogy főforrá­sát képezze a szegényebb néposztályok kisebb pénzszükségleteinek. És mégis sok tekintetben hozzáférhetlen ezen intézet egyrészről elavult bureaukratikus szervezeténél fogva is, de másrész­ről azon körülménynél fogva is, hogy a kir. zálogház hivatalos közvetítő intézetei a helyett, hogy csakugyan arra szorítkoznának, hogy gyor­san és olcsón közvetítsék a zálogbaadást, épp oly zsaroló intézetek — és ezt határozottan állíthatom, mert tényekkel lehet igazolni — ugyanazon zsarolást viszik véghez a szegényebb néposztályokon, mint „G-eld auf Alles"-fóle zálog­üzletek. Hogy ez igy van és hogy ezen példát­lan állapotokat, a t. minister ur hivatalbeli elődje is elismerte, arra nézve legyen szabad Trefort volt ideiglenes kereskedelmi minister urnak 1876. novemberben kelt 10686. számú leiratának, mely a főváros törvényhatóságához intéztetett, következő passusát fölolvasnom: „Ez alkalommal téjékozásul értesítem a főváros közönségét, hogy a kormány által eddig engedélyezett, valamint még engedélyezendő kir. zálogházi közvetitő­intézeteket legközelebb részletes szabályzattal fogom ellátni, melyben ugy azok működési köre, az általuk használható díjszabályzat, valamint a kir. zálogház irányábani viszonyok, a változott körülményekhez képest megállapítva leend. E szabályzatot életbeléptetése előtt tanács­kozás tárgyává kívánván tenni, felhívom a fő­város közönségét, hogy kebeléből egy ezen ügyekkel foglalkozó és a helyi viszonyokat tel­jesen ismerő tagot megnevezvén, nekem alkalmat nyújtson, miszerint a fővárosi hatóság netáni óhajtásaival megismerkedhessek." Ezen leiratra a tanács 1876. november havá­ban 45661. sz. alatt válaszolván, ki is küldötte a hatósági képviselőt — mellékesen megjegyezve az én csekélységemet — kinek hozzájárulásával 1877. első hónapjaiban a tanácskozás megtar­tatott s ott a szabályzat főelvei, melyek a zálog­házi közvetítő-intézecek reorganisatiójára vonat­koznak, megállapittattak. Már most, t. képviselőház és t. minister ur, ha egy oly ügyben, mely a szegényebb nép­osztályokat igen közelről érinti, a midőn egy annyira elharapódzott mételynek elhárításáról van szó, ha a t. ministeriumnak egyik osztálya teljes három év alatt nem vesz magának kellő időt arra, hogy a főelveiben már '^megállapított szabályzatot elkészítse és életbeléptesse, hogy oly állapotnak véget vessen, mely legenyhébben szégyenletesnek nevezhető; akkor azt hiszem, t. ház, bármilyen legyen is a bureaukratikus szellem, melyet egyik előttem szóló t. képviselő­társam illustrált, itt már nem bureaukratikus szellemről, hanem egyenesen kimondva: a köte­lességérzet hiányáról lehet csak szó. (Ügy van! balfelöl.) Hiszen egyenesen kimondom, ő Felsége a király nevében, mert az mondatik királyi zálog­házi közvetítő-intézet, 60%-ért nyújtatnak rend­szerint, e fiók-intézetek által a zálogkölcsönök. Méltóztassék a t. minister ur gyűrűjét a legköze­lebbi zálogközvetítő-intézeti fiókba elküldeni, (Derültség) miuden második utczában van ilyen és meg vagyok győződve, hogy minden forint

Next

/
Thumbnails
Contents