Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-239
8 239. országos ülés április 12. 1880. után egy hóra 5 krt, tehát 60°/o-ot vetnek Ö esellentiájára, ő Felsége a király nevében. T. ház! Ez igy van s erről mindenki, ki a fővárosban e viszonyok iránt érdeklődik, meggyőződést kereshet magának. S ezt azért tartom kötelességemnek ismételten felhozni, mert csakugyan ily állapotoknak nem volna szabad 24 óráig fennállani. (Élénk helyeslés bal/elől.) És min alapul ez? Azon, hogy még a helytartó tanács által, két hivatalos zálog-közvetitő-intézet állíttatott fel, a Blaué- és a Kampl-féle, ezek ismét a concessió értelmében 20—30 filialét állíthatnak fel, melyek szabályszerű hivatása nem volna más, mint az elzálogosítást közveíítni, egy igen mérsékelt díjszabás szerint, de nem volna szabad kölcsönöket nyújtani. Pedig ugy a szabályellenes kölosönadás, mint a kamatzsarolás a szakministermm tudtával történik, mint ezt az imént idézett leirat tanúsítja. Azt gondolom, t. ház, midőn a t. mim'ster ur •— s ebben méltánylom több izbeni előadását — nem mindenre terjesztheti ki figyelmét, mert nem mindentudó és nem foglalkozhatik minden részlettel, mégis szükséges, hogy oly szellem uralkodjék ministeriumában, hogy ily, már évek előtt hivatalosan constatált anomáliák, melyeknek orvoslása egy rövid szabályzat életbeléptetése által azonnal megtörténhetik s melyre nézve a főváros részéről is minduntalan sürgető feliratok intéztetnek a kormányhoz, hogy ily állapotot tovább tűrni nem volna szabad. Ez az egyik. A másik kapcsolatos dolog, melyre bátor vagyok a t. minister ur figyelmét felhívni, a következő: hogy ha már ily zsarolást visznek véghez maguk a kir. zálogház közvetítő intézetei, nem lehet csodálni, hogy a többi magánzálogkölcsöniuíézetek, még inkább kiszipolyozzák az elszegényedő néposztályokat, még pedig törvényes alapon, a mennyiben a fővárosi hatóság az ipartörvény 5. §-ánál fogva, évek előtt egy szabályzatot állapított meg, mely a fennálló törvényekhez képest nem korlátozza ugyan a kamatlábat, hanem annak megállapítását és nyilvántartását a kerületi elöljáróság hitelesítésétől teszi függővé; ez pedig igy kénytelen 60—120%-os kamatlábat is hatóságilag hitelesíteni. (Mozgás balfelöl.) A főváros törvényhatósága ennek orvoslása végett,még 3 év előtt egy szabályzati tervezetet terjesztett a ministerium elé, melyben utalással arra, hogy a 8%-ra megszorított kamat nem alkalmazható szükségképen a zálogintézetekre is egyrészről azért, mert az ipartörvénynek említett 5. §-a a szabályrendeleti jogot a törvényhatóságnak fenntartja, de másrészről azért is, mert itt nem csupán kölcsönkamatról van szó, hanem elzálogosított tárgyak gondozásáról, jó karban tartásáról, biztosításáról stb. Ezen pótló szabályrendelet felterjesztése alkalmával, felkéretett tehát a kormány, hagyja helyben azt, miszerint az eddigi rendkívüli nagy uzsora-kamatok helyett az ékszer zálogtárgyaknál, havonkint egy forint kölcsön után két kr., a többi ingóságoknál pedig, forintonkint 3 krnál több a magánzálogintézetek által ne szedethessék. Ez körülbelül harmad- vagy negyedrésze azon kamatnak, a mely jelenleg divatban van és a czélbavett rendszabály életbeléptetése mellett, csakis a szolidabb zálogintézetek állhatnának fenn a szegényebb osztályok nagy előnyére. És t. ház, ugyanazt látjuk itt is, mint annyi más dologban, t. i. a kormány illetékes közegei éveken át huzzák-halasztják az elintézést és nem tartják az eféle ügyeket eléggé fontosaknak a gyors intézkedésre, bármily sünien és bármily hangosan is ismétlődjenek a panaszok. Azért hozom fel ezen dolgokat ismételten a t. házba, mert meg vagyok győződve arról, hogy a t. minister ur, a kinek saját ismételt kijelentése szerint nagyobb, fontosabb közgazdasági kérdések elintézésére ideje nem jutott, legalább iiy kisebb ügyekben, a hol nem az ö személyes tanulmányozásairól és intézkedéseiről, hanem csak ministeriuma egyik-másik ügyosztályának kötelességszerű ügyködéséről van szó, ha kel], a mulasztást elkövetett közegeknek felelősségre vonása mellett is, sürgősen intézkedni fog, hogy hasonló anomáliáknak gyorsan vége vettessék. (Elénk helyeslés balfelöl.) B.Kemény Gábor,kereskedelmi-, ipnr-s földmívelési minister: Előttem szólott t. képviselő urnak felszólalására igen röviden kívánom megjegyezni azt, hogy az ügy nagyon fontos, tudom, hogy e tekintetben visszaélések történnek, sőt tudom, hogy a fővárosi hatóság a benyújtott kérvények folytán, oly féle kamatokat, vagy ha ez a szó nem tetszik, akkora járadékokat hagy jóvá az illető fiókzálogházak engedélyezésealkalmával, a melyek 60—100 és 120%-re is emelkednek. A dolgon segíteni én is nagyon szükségesnek tartom; de egy egyszerű rendelettel nem hittem, hogy könnyen keresztül lehetne vinni azt, hogy a fővárosi hatóság hatáskörébe vágó dolgokba való beavatkozást a kormány magának igényelhetné olyképen, hogy netalán az ipartörvénynek egy, vagy más tétele ez által ne sértetnék. Ennek következtében egy tanácskozmány meghallgatása után szándékoztam intézkedni és a kérdés már az enquéte egybehivásának stádiumában volt, midőn magán-úton az érdekeltek azon kérelemmel fordultak hozzám, hogy halaszszam el e tanácskozmányt, mert ennek ideje éppen a restauratíó idejére esett, a mely a városhatóság tagjait is másfelé elfoglalta. Az óta nem voltam azon helyzetben, hogy az összehívást eszközölhettem volna, de a dolog
