Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-242
242 országos ttlós április 15. 1880, 97 Már pedig azt hiszem, mint azt t. barátom beszédében kifejezte, hogy ő nem volna képes sem engemet, sem a házat biztosítani arról, hogy ezen törvények el nem fogadása esetében, Szeged reconstructiójára vonatkozólag sokkal előnyösebb kölcsönt volna képes kieszközölni. De ha még ennek a lehetőségét megengedném is, arról semmiesetre sem biztosíthat, hogy ezen újabban kieszközlendő kölcsön oly hamar tétetnék folyóvá, mint ezen kölcsön folyóvá tétetni fog. — Már pedig minden nap, melyet Szeged reconstructiójánál elmulasztunk, oly seb Szeged érdekén, mely aztán nehezen fog behegedni. Ha elfogadnók is az ellenindítványban ajánlott szabad verseny útját a szükséges kölcsön beszerzésére, ő neki is természetesen át kell látnia azt, hogy ezen szabadverseny megindítása, ajánlatok átvétele s az egész kölcsön legombolyítása oly időt venne igénybe, hogy ezen évben a reconstructió nagy müvéhez hozzá fogni egyáltalán nem lehet. Az pedig, azt hiszem, t. barátomnak óhaja nem lehet. Elismerem azt, t. ház, hogy egy más elvi alapon nyugvó kormány, helyesebb közgazdasági politikának üzése mellett, jobb pénzügyi helyzetet is teremthetne s ennél sokkal előnyösebb köl csont is fogna kieszközölhetni. Azonban véleményem szerint Szegednek reconstructióját ma kell megoldani, azzal nem várhatunk addig, mig ezen mostani kormányt — a mi különben nekem is óhajtásom — megbuktathatjuk, nem várhatunk arra, hogy más pénzügyi helyzet teremtessék és csak akkor, fogunk a reconstructióhoz, mert nekünk Szeged reconstructiójánál — ha azt igazán lelkűnkön hordjuk — a mostani kormánynyal, mint tényezővel kell számolnunk és én határozottan merem mondani, hogy a politikai pártharcz mikénti kimenetelétől s annak befejezésétől Szeged reconstrucíiójának nagy müvét függővé tenni nem akarom. A ki azt akarja, az Szegednek nem lehet barátja, hanem csak ellensége. A kölcsön, melyről a törvényjavaslatban szó van, t. ház, az én véleményem szerint is drága, de Szeged speeialis szempontjából tekintve, azt drágának ez idő szerint nem tartom, nem tarthatom azért, mert a törvényjavaslatban meg van engedve és az előadó úr is felhozta már azt, hogy a polgároknak azt a lejárati idő alatt is bármikor visszafizethetni lehet, ha tehát akár egyeseknek, akár a kormánynak alkalma lehet előnyösebb kölcsönt eszközölni, vagy ha ezen kormányt más kormány váltja fel és annak lesz alkalma egy újabb és előnyösebb kölcsönt felvenni, azzal mindig lehető lesz ezen drága kölcsönt convertáini. — Ha törvényjavaslatokat csak azért, hogy a jövő esetleg egy jobb kölcsönre adhat kilátást, el nem fogadjuk, akkor Szeged jövőjének megteremtését csaknem leheKÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XII. KÖTET. tétlenné tesszük. Mert lehet ugyan, hogy a város később fel fogna épülni, de félek, hogy ha a reconstructió müvéhez azonnal hozzá nem fogunk, akkor éppen azt a czélt, a mi főtörekvésünket képezi, hogy Szeged volt törzslakosai megmaradjanak, a leghatározottabban veszélyeztetjük; de kérdem t. barátomtól, hogy ha egyesek a kormány garantiája nélkül vesznek fel kölcsönt, nem az itt megállapított törlesztési mód, de az egyes intézetek szabályai szerint, vájjon azon kölcsön nem sokkal drágáhh-e a most projectáltnál? A magyar és az osztrák földhitelintézetek, melyek nem készpénzben, hanem záloglevelekben szokták a kölcsönt adni, az 5%-os pénzt rendesen 88 évi törlesztésre adják, ha most már hozzá számítjuk a papirosoknál való veszteséget, ha tekintetbe vesszük a fizetni kötelezett provisiót, akkor határozottan állítható, hogy azon kölcsönök, melyek egyesek által igénybe vehetők, sokkal drágábbak az állami garantia mellett felvett és vehető kölcsönöknél. De én állítom azt is, hogy Szeged város és polgárai oly kölesönt. mely a megállapított terv szerinti felépítésére a városnak muíhatlanul szükséges, egyáltalán állami garantia nélkül kieszközölni nem volnának képesek, mert nincsen meg az arra szükséges hipothekájuk, mert az üresen álló telket egyáltalán ily kölcsön alapjául elfogadni nem lehet. De t. ház! Ha csakugyan drága ezen kölcsön, a mint azt én is elismerem s ha mindazon kifogások állanak is, melyeket Bakay képviselő ur előadott, kérdem, lehet-e azt itt Szeged város érdekeinek szempontjából vita tárgyává tenni akkor, mikor Szeged városának közgyűlése azt egyhangúlag —- s ezt hangsúlyozom — elfogadta. Igaz ugyan, hogy azon a közgyűlésen — melyen, mint azt igen t. barátom is említette, én is jelen voltam a hallgatók koztt — mivel azonban azt hiszem, jogkörömet túl nem léptem — Bakay képviselő ur felszólalt, de ezen felszólalása nem a kölcsön ellen irányult, hanem csak azt akarta, mi czélból, azt nem tudom, hogy a törvényjavaslatok bővebb megfontolás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak vissza, igy tehát ő voltaképen ezen kölcsönt sem egészében, sem részleteiben nem világította, vagy támadta meg, tehát a szegedi polgároknak nem is volt alkalmok az ő nézeteit el-, vagy el nem fogadni, és igy ő most legfeljebb saját nézeteit adja elő. Éppen egy közbeszólás figyelmeztet engem arra, hogy kijelentsem itt a ház szine előtt, hogy nekem nagyon rosszul esik az, hogy az én t. barátom ugy ellenindítványában, mint beszédében oly ember ellen vádaskodik, ki magát — távol lévén — itt védeni nem tudja. Én szintén ott voltam Szeged városa közgyűlésén s a 13