Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-224

88 224. országos ülés máreztns 13. 1880. mennyivel takarékosabban járnak el mások, mint mi. Így pl. oda át Ausztriában a rendelkezési alap nem több mint 50,000 frt, minálunk immár 200,000 frtra növekedett darab idő óta. De mi magyarokul nagy urak módjára szoktunk eljárni. Bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy a magyar minister, a ki a külügyeket vezette a külügyministeri rendelkezési alapot 440,000 forintra emelte, holott az olasz külügyministeri rendelkezési alap, vagy a mint ott nevezik titkos költség, nem több mint 100,000 frank, vagyis 40,000 frt. Francziaország külügyministerének rendelkezési alapja 500,000 frk, vagyis 200,000 frt és Angliában a titkos költség 23,000 frt sterling, azaz 230,000 frt aranyban daczára annak, hogy Angliának külügyministere a világ mindaz öt részére kénytelen a maga figyelmét, gondját fordítani. A rendelkezési alapról egyébiránt ezúttal nem akarok szólani, indítványt csupán a ministerelnök fizetésére és működési pótlékára nézve óhajtok előterjeszteni. T. ház! A működési pótlék, mint tudjuk, ha nem is kizárólag, de főleg arra szolgál, hogy a t ministerelnök ur a törvényhozás tagjait, vagyis a többnyire gazdag főrendi tagokat, és a szegény népnek képviselőit időről időre házánál szívesen lássa. (Derültség.) Én az ilyen kiadást még rendes körülmények közt is feleslegesnek tartom, a mi viszonyaink között pedig valóságos pararlásnak. (Ugy van! a szélső balon.) Annál fogva azt indítványozom, hogy a ministerelnök fizetése 16,000 frtra, működési pótléka pedig 4000 forintra szállíttassék le. (Helyeslés a szélső balon.) Ezen 4000 frtot azért kívánom megszavaztatni, hogy a ministerelnök a külföldi államok konsulait és egyéb kitűnő idegeneket, házánál szivesen fogadhasson. De hogy mi a nép képviselői a magunk számára, a magunk megvendégelésére a mostani körülmények között csak egy fillért is megszavazzunk, ahoz én hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a szélső balon.) Az nem lehet, t. ház, hogy mi a magunk mulattatására, a magunk megvendégelésére bár csak egy fillért is szavazzunk meg, mikor az idei költségvetési hiány a 30 milliót felülmúlja, mikor annak fedezésére kölcsönöket kötni, újabb adósságokat csinálni, az adót felemelni, vagy új adókat behozni vagyunk kénytelenek, mikor az ország egy nagy részében inség uralkodik, és annak enyhítésére nem rég a pénzügyministernek bizonytalan összegig felhatalmazást adni kényszerültünk ; mikor ennek daczára — mint a lapokban olvassuk — itt-ott az emberek ében halnak, mikor Sáros- és Zenplénmegy ékből százanként, sőt ezrenként kénytelenek honfitársaink külföldre költözködni, hogy itt éhen ne veszszenek; mikor a közoktatási minister költségvetésében új állami iskolák felállítására összesen csak 30,000 frt van előirányozva, tehát 2000 frttal kevesebb, mint a ministerelnök fizetése. Nem uraim, ez nem lehet. Ezt nem engedi meg a képviselői kötelesség, (Tetszés a szélső balon) ez ellenkeznék az illendőséggel, ellenkeznék az eszélyességgel, ez nem lenne más, mint az éhező, a szenvedő népnek kihívása. (Ugy van! szélsőbalon.) Ennélfogva arra kérem önöket, t. képviselőtársaim, hogy a kért Összegnek elvetéséve], az általam indítványozott összegeket méltóztassék megszavazni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) B. Mednyánszky Árpád jegyző' (olvassa az indítványt). Tisza Kálmán Ministerelnök: T. ház! Magához a tételhez szólani nem kívánok, az iránti nézetemet elmondtam az ellenzéki padokról 1873-ban vagy 74-ben, tehát akkor, a midőn sokkal jobban, helyesebben nyilatkozhattam a dologban, mint most. A mit meg kívánok jegyezni a félreértések kikerülése végett, csak az, hogy a fizetés úgy, a mint ma előirányoztatik nem most először proponáltatik így, hanem 1848-ban állapíttatott meg és azóta maradt meg. Ez az egyik, a mit meg akartam jegyezni. A másik, a mit meg akarok jegyezni az összehasonlítás szempontjából az, hogy összehasonlítani az itteni fizetéseket, a monarchia másik államában levő fizetésekkel, azért bajos, mert ott rendszerint fizetési pótlékok és más hasonló czímeken, a fizetések bőségesen kipótoltatuak. A harmadik különbség az, hogy ott a ministereknek nyugdíjok van, a mi nálunk nincsen. Mindezen viszonyok nem lévén egyformák, azt hiszem, hogy a hasonlatosság egészen nem áll. De mondom, én az összegről nem szólok. Méltóztassék a t. ház, ebben bölcs belátása szerint határozni. De szólnom kell egy tényről. A t. képviselő ur indokolásában azt is felhozta, hogy Sáros- és Zemplén-megyékből ezerével költöznek ki és felhozta, hogy nagy számmal éhen halnak meg az emberek. A mi az elsőt illeti, azt, hogy történtek kiköltözések tudom, de hogy ezerével történtek volna, azt határozottan tagadom. Még azt is állíthatom, hogy a kiköltözködési mozgalom indoka az, hogy egyes ágensek haszonlesési szempontból csábítják ki az egyeseket, a kiket azután hol Hamburgból, hol Liverpoolból, hol máshonnan drága pénzen kell hazaszállítani, hogy el ne pusztuljanak. Részemről ez irányban megtettem az intézkedéseket, mert mig — azt hiszem, a képviselő ur ebben velem egyetért — a kivándorlást megtiltani nem lehet, addig azokat, a kik nyerészkedésből csábítják és ámítják az embereket az oda festett