Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-224

223. országos filés marczius 13. 1880. So mint kamatok forduljanak elő, nem pedig miut vasúti subventió. Egyébiránt, t. ház, a vasúti kamatteher ma is még oly tetemes, hogy nézetem szerint csakugyan érdemes volna részletesen megbeszélni, vájjon azon eredmények, melyek e tekintetben felmutathatok, állanak-e arányban azon áldozattal, melyet az ország e czímen, ez idő szerint is viselni kénytelen. Érdemes volna megvitatni, vájjon a vasúti csoportosítás, a vasúti tarifa, a közlekedési politika érdekében, szemben ezen nagy áldozatokkal, megtörténtek-e azon intézkedések, melyeket jogosan kívánni lehetett. Azonban, t. ház, habár erre a tárgyalás alatt levő tétel megvitatása igen kedvező alkalmat nyújtana, én mégsem tartom az időt arra alkalmasnak ; nem tartom magát a politikai constellatiót ma olyannak, hogy ezen kérdésben ismételve részletesen elmondjam azokat, a miket már más alkalmakkal, fájdalom sikertelenül, már elmondottam. Legyen szabad azonban egy pár nevezetesebb körülményt röviden mégis elmondanom. [Halljuk! a baloldalon.) A mit röviden fölemlíteni akarok, az, hogy Magyarország eddig vasúti garantia czímén 128 millió frtot fizetett ki és ezen összegbe nincsenek beleértve azon kiadások, melyeket az államvasutakba fektetett tőke után fizetendő kamatban ad ki az ország. Ezen 128 millióból kifizettünk a zárszámadási bizottság jelentése szerint 1878 végéig 101 milliót, azoknak kamata 13 millió, 1879-ben kifizettetett garantia czímen újra 1271 millió, a keleti vasút kötvényeiért 27* milliót, mely az általam említett 128 milliót teszi öszszesen. Azonban még tetemesebbnek mutatkozik ezen nagy teher, ha számba veszszük, hogy évenkint mi az, a mit az ország kizárólag vasúti czélokra fordít. A kormány előterjesztése szerint is évenkint fordittatik 11 millió vasúti subventió, az előirányzat .szerint 5Va millió frt fordittatik a keleti, a gömöri, a vágvölgyi vasút vételárainak évi kamatai fejében. Ezeken kivül az állami vasutakba fektetett tőke kamatai, leszámításával az államvasút)" bevételeknek nyugodtan tehetők legalább 57* millióra és igy Magyarország tisztán vasúti czélokra, jelenleg évenkint 22 millió frtot fizet. Ide tartoznék ugyan, mint közlekedési kiadás, ha egy általános képét óhajtanám közlekedési állapotainknak megvitatni, — de nem akarom ezt ma összevegyíteni a vasúti kiadásokkal -— teszem a kőutakra kiadott tetemes összeg, a közlekedési ministerium költségvetésének egy része, sőt maga a közmunkának nagy értéke is. De kívánok, t. ház, tisztán a vasúti kiadásoknál maradni, melyek ma is tesznek az én számításom szerint, melyeknek valóságáról egyébj iránt bárki meggyőződhetik, évenkint 22 millió 1 frt kiadást. Ez oly nagy teher, t. ház és oly nagy kiadás, melylyel szemben azt hiszem, hogy azon előnyök, melyek ezen vasúti forgalomból nyújtatnak és melyeket elismerek tetemesnek a kellő equivalenst szolgáltatni nem képesek. A múlt napokban, t. ház, egy igen tekintélyes képviselő részéről itt e házban ki lett számítva, hogy a mit Magyarország saját összes beligazgatására költhet, az a mi tetemes bevételeinkből nem tesz többet évenkint, mint 18 millió frtot. Kérdem tehát, nem-e nagy anomália az, hogy ily viszonyok köztt magára vasúti czélokra 22 millió frtot kell kiadni évenként, a nélkül, hogy azért a vasúti tarifák az országbau, a versenynek megfelelni képesek volnának, a nélkül, hogy a magyar termény exportját előmozdítani, a mai magas tarifákkal kellőkép lehetne. {Igaz! balfelöl.) Mindezeknél fogva kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon várakozásnak, melyet az ország jogosan formálhatott a t. kormány közlekedési politikájához, véleményem szerint, elég nem tétetett. A t. kormány kormányzati programmjának egyik főpontja volt azelőtt már 5 évvel, a képviselőház hozzájárulásával és helybenhagyásával, a vasúti ügy megjavítása, a vasúti csoportosítás keresztülvitele. És itt főkép értetett azon vasutak csoportosítása, melyeknek kamatterhe oly tetemes költséget okoz évenként az államnak. A t. kormány ígéretet tett a kisebb vasutak egyesítésére, a tarifa-kérdés szabályozására, az ellenőrzés sikeresebbé tételére és ez által arra, hogy a kamatbiztosítási összeg csekélyebb legyen. Kérem, t. ház, hol vagyunk e tekintetben? A vasúti csoportosítás nem történt meg, a tarifakérdés nincs megoldva. Vagy talán a subventió lett kisebb? A vasúti garantia, melyet ma fizetnünk kell, szemben az 1875 s 76-ki állapotokkal, számbavehetőleg nem lett kisebb. 1875-ben tényleg kifizettetett vasúti garantia czímén 14.713,000 frt, 1876ban 15.845,000 frt; mig ma a t. kormány maga előirányoz vasúti kamatgarantia czímén 10.942,000 frtot, mihez hozzáveendő a keleti vasút tőkéjének kamatja 4.600,000 frt, mely előbb garantia czímén, most pedig kamat alakjában fizettetik, tehát kitesz 15.575,000 frtot. Constatálhatni ennélfogva, hogy többet tesz, mint 1875-ben; és csak 300.000 írttal tesz kevesebbet, mint 1876-ban. Már engedelmet kérek, ezen 300,000 frt, 5 évnek eredményekép eltűnő csekélységnek nevezhető, mert az öt év forgalmának fokozatos emelkedésében is, 300,000 írtnál nagyobb bevételi többletnek kell mutatkoznia. De, t. ház, e mellé még hozzá kell vennünk a gömöri és vágvölgyi vasút zálogleveleinek kamatját, a mi együtt szinte külön 750,000 frtot tesz ki és ha ezeket 11*