Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-224

84 224. országos ülés márczins 13. 1880. a t. ház számba veszi, akkor meg fog győződni, hogy magánál a garantirozott vasutaknál, az ezeknek fizetett subventiónál, javulás egyáltalában nem mutatkozik. Történt ugyan a legutolsó napokban, mint a lapokból olvassuk, t. ház, egy nagyobb lépés a vasúti kérdés megoldására nézve, a mennyiben állítólag a tiszai vasút államivá tétele most már határozott tény volna; én erről most nem akarok, t. ház, nyilatkozni, mert bevárandónak tartom a t. kormánynak ez iránti beterjesztését. Hogy az átvétel megtör­tént, azt részemről egyébiránt ma is helyesnek elismerem, de azt gondolom, midőn vasúti sub­ventióról, midőn vasúti csoportosításról beszé­lünk, midőn a magyar pénzügyi helyzet figye­lembe vételével, a nagy vasúti kamatgarantiából származó terhet könnyíteni akarjuk, akkor nem az az első és fokérdés, hogy a tiszai vasúttal mi történik, hanem a fokérdés az, hogy a sub­ventionált vasutakkal, melyek oly nagy évi ter­het rónak az államra, mi történik; maradjon-e ezen nagy teher, a melyen változás évek óta nem történt, továbbra is teher az országon, vagy pedig történjenek oly intézkedések, melyek meg­történhetnek jogosan és melyek e nagy terhet leszállíthatóvá teszik. E tekintetben, mint bátor voltam, t. ház, előadni, nézetem szerint mind az, a minek meg kellett és lehetett volna történnie, nem történt meg. (Lfgy van! a baloldalon.) És most t. ház ennek elmondása után legyen nekem szabad végül még egy, főrészben szemé­lyes kérdésben is nyilatkozni, a mely azonban szaros összefüggésben van magával a vasúti sub­ventió kérdésével is. T. ház! Körülbelül 10 hónapja ugyanis an­nak, hogy a t. ház tárgyalta a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről szóló törvény­javaslatot, mi akkor ezen oldalról, a t. kormány által contempkilt módot elfogadni vonakodtunk, mert azt mondottuk, hogy ezen megoldási mód mellett tetemesen nagyobb terhet fog Magyar­ország fizetni a kassa-oderbergi vasútnak, mint előbb; mert azt óhajtottuk, hogy ma már ezen meglehetősen dubiosus ügy rendezését és annak minden ódiumát Magyarország veszi magára, leg­alább a vasút átvételében akkoron nyerjen kár­pótlást; mert azt mondottuk, hogy maga az a megoldási mód, mely az Ausztria és Magyar­ország közötti megosztási módra nézve ezen vas­utat illetőleg a t. kormány által proponáltatott, legkevésbbé felel meg Magyarország törvényes helyzetének és érdekeinek. A t. ház többsége ezen argumentatiót helyes­nek nem fogadta el s igy ez alkalommal elmu­lasztotta azon nagyon kedvező módot, hogy azon nagyon fontos vaspályát, a mely kiegészítő részét és folytatását képezi a magyar államvasutaknak, ezen sok teherért államivá tegye s igy meglehet, hogy majd itt is úgy kell eljárnunk, mint a tiszai vasútnál, hogy nem akkor váltsuk be e pályát, mikor részvényei 160 frtoa állanak, ha­nem akkor, mikor 245 frtot kell darabonként értök adni. Akkor tetemesen olcsóbbak voltak a kassa-oderbergi vasút részvényei is s azok nagy része már akkor is az állam birtokába volt és csak egyrészét kellett volna az akkori kis árfolyam mellett beváltani; hanem a t. ház, abban az időben elfogadni azt, a mit mi propo­náltunk, jónak nem látta. Képezett azonban vitás kérdést még az is, hogy tulajdonképen a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezése folytán, mennyi új teher fogja Magyarország pénzügyeit sújtani? Hegedűs Sán­dor t. képviselőtársam volt akkor a pénzügyi bizottság előadója és úgy a pénzügyi bizottság jelentésében, mint itt e házban, szóval azon kis­sebbségi véleménynyel szemben, melyet nekem volt szerencsém képviselni, azt állította, hogy a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezé­séből Magyarországra nézve 150,000 frtnál több teher háromolni nem fog. Később szives volt acceptálni 187,000 frtot, tehát ezt már éven­kinti oly teherszaporulatnak vette, melynél már több teher Magyarország budgetjére nem es­hetik. Én, t. ház, abban a vitában igyekeztem be­bizonyítani azt, hogy Hegedűs t. képviselő urnák számításai alaptalanok. Akkor e vitatkozás alatt Madarász József képviselő ur közbe szollott s azt mondta, hogy a jövő évre majd beismerik maguk is. S miután nekem később szerencsém volt élni a zárszó jogával, én a Madarász kép­viselő ur által adott jótanácsot megfogadtam és njabban nem kívántam ezen tétel fölött részlete­sebben vitatkozni, csak azt jelentettem ki, szem­ben Hegedűs Sándor képviselő úrral, hogy em­lékeztetem a t. előadó urat arra, a mit Mada­rász képviselő ur mondott, hogy majd a jövő budgetben meg fogjuk látni, hogy kinek volt igazsága és mennyiben voltak helyesek azon számítások, melyeket Hegedűs képviselő ur tett ? Hát ezen budget most lévén szőnyegen és eldön­tés alatt, legyen szabad nekem ennek alapján bebizonyítani azt, hogy a t. képviselő ur, mint a pénzügyi bizottság akkori előadója, akkor is nagyon rosszul számított. Hegedűs Sándor akkori előadó ur 150, leg­feljebb 187 ezer frtra tette azon többletet, a melybe a kassa-oderbergi vasút rendezésének kérdése az országnak kerülni fog. Hát ma a kor­mány maga, az 1880. költségvetésben tényleg előirányoz a részletes költségvetés 67. lapján a kassa-oderbergi egyesített vasút részére 1,794,000 frtot ezüstben, ugyanannak részére 472,000 frtot aranyban.

Next

/
Thumbnails
Contents