Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-224

S2 224. országos üléí tes jelentés terjesztessék, kötelességünknek fog­juk tartani e határozatnak eleget tenni. Láng Lajos előadó: T. ház! Azt hiszem, hogy ezen kérdésben elvi különbség nem forog fenn és senkinek sem lehet az a szándéka, hogy akár Prileszky képviselő urnák, akár a bizott­ságnak szemrehányást tegyen az iránt, hogy talán törvénytelenül cselekedett, vagy hogy szán­dékosan akarta volna a törvényt kijátszani, mert jelentések mindenesetre tétettek. S tudjuk, hogy az első időben, természetesen az új törvényeknek sokasága is hozta magával, ho^y minden egyes részletes szakasz nem jött mindjárt gyakorlatba és azért az egyes bizottságoknál előfordult, hogy az usus által sanctionáít eljárást követték. De egészen más kérdés azután az, hogy a pénzügyi bizottságnak nem voit-e kötelessége a törvény­nek világos szavaira hivatkozni. A törvény vilá­gos szavai azt mondják és ezzel szemben kell találni az eddigi gyakorlatot és meg kell köve­telni, hogy ezen jelentés beterjesztessék. Ha ez elmulasztatott volna, ezért nem az államadós­ságok ellenőrzésére kiküldött bizottság volna felelős, hanem felelős volna a pénzügyi bizottság, a mely nem teljesíti kötelességét. Azt hiszem, hogy a t. ház most el fogja fogadni, mert csak­ugyan történtek ide előterjesztések, de azok sommások voltak és a mire hivatkozott a t. kép­viselő ur, az itt egészen sommásan van felvéve. Ennélfogva én ismételve ajánlom a t. háznak a pénzügyi bizottság határozatát elfogadásra. (He­lyeslés.) Ordódy Pál: Csak egy pár szót kívánok a fennforgó tárgyban mondani. (Halljuk!) Itt, t. ház, arról van szó, hogy a függő államadó­ságot ellenőrző bizottság, eddig jelentését mindig a ministerelnökhöz adta be, a ki azt az állami számszékhez tette át, a mely azután a zárszám­adásokba vezette be. A nélkül, hogy bővebb fejtegetésekbe bocsátkoznám, csak azt akarom megjegyezni, hogy az én felfogásom szerint, a törvénynek az az értelme, hogy a függő állam­adósságot ellenőrző bizottság, jelentését a kép­viselőháznak nyújtsa be. (Helyeslés.) Az azután más kérdés, mii tesz vele a képviselőház; vájjon tudomásul veszi-e, vagy az államszámszékhez utasítja, vagy pedig külön bizottság által vizs­gáltatja meg ? Ennek elhatározása mindig a t. ház bölcsességétől függ. (Helyeslés.) Csak azért szó­laltam fel, mert nem szeretném, ha e részben a kérdést praeoccupálnók, hanem azt óhajtom, hogy függőben hagyassék, miképen kivan a ház a bizottság jelentésére nézve intézkedni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén fel­jegyezve , a vitát bezárom. Méltóztatik-e el­fogadni, a pénzügyi bizottság javaslatát? (Elfogad­juk!) Elfogadtatik. márczius 13. 1880. Antal Gyula jegyző (olvassa): Függő j adósság. A közös függő adósság kezelési költsége, melyből az 1868. évi XLVI. t. ez. értelmében a magyar korona országaira esik 30% 143,571 frt; pénztári jegyek és birói letétek kamataira, továbbá a pénztári jegyek előállítási, kezelési költségére és bankjutalékra 1.687,000 frt összes kiadás 1.830,571 frt. Elnök : Észrevétel nem tétetvén, az összeg megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): Elő­legezések a vasúti kamatbiztosítás alapján. Rendes kiadás : VIIL fejezet. 28. lap. Kiadás. Vasúti kamatbiztosítási előlegek a régi enge­délyokmányok ós újabb törvények alapján 10.942,000 frt. Lichtenstein József: T. képviselőház! Én igen jól tudom, hogy a kamatgarantia után fizetendő összegek, melyek vasúti subventió ozímén a költségvetésbe felvéve vannak, kiutal­ványozandók mindaddig, a meddig az ez irány­ban fennlevő intézkedések tekintetében, a kép­viselőház által más határozat nem hozatik. Mind­amellett a vasúti subventió megszavazásánál bátor vagyok a t. háztól szót kérni, hogy egy pár rövid szóval elmondjam nézeteimet, néhány ezzel összefüggő kérdésre nézve. És itt a mi először is a kiutalványozandó garantiaösszegnek nagy­ságát illeti, meg kell jegyeznem, hogy a t. kor­mány és vele a pénzügyi bizottság 1880-ra vas­úti kamatbiztosítási előleg czímén 10.942,000 frtot, tehát 700,000 frttal többet hoz javaslatba, mnit a mennyi 1879-re előirányozva volt. Ezen 700,000 frtnyi többlet magyarázata abban áll, hogy a kormány, a magyar beruházási vasúti kötvényeket értékesíteni akarja és ezen be­ruházási kötvények kamataira szükséges ezen 700,000 frt. Én azonban, t. ház, bátor vagyok azon körülmény folytán, miszerint a badget csak ma tárgyaltatik, megjegyezni, hogy módunkban van a tavalyi pénztári kezelést ismerni és ezen pénztári kimutatásokkal összehasonlítani az 1880-ra előirányzott vasúti garantia-összeget. Az eddig közrebocsátott pénztári kimutatásokból láthatjuk,hogy vasúti garantiára 1879-ben fizettetett 12.213,000 frt, tehát ezen czímen 2.313,000 frttal fizettetett több a múlt évben, mint a mennyi ez idén előirányoztatott. Azt gondolom, hogy ez a dolog bizonyos tekintetben felvilágosításra szorul. En ugy gondolom, hogy ez összefüggésben van a keleti vasútra nézve felvett kölcsönök kamatai­val; mindenesetre azonban kérem a kormányt: méltóztassék e tekintetben némi részleteket közölni velünk, mert az 1879-iki előirányzatban is csak tiz millió volt felvéve kamat garantiára, tehát már ott contemplálva volt azon eljárás, hogy a keleti vasúti kötvények után fizetendő kamatok

Next

/
Thumbnails
Contents