Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-223
223. országos ülés márezius 12 1880. 65 Elnök: Méltóztatnak elfogadni a véleményt, (Elfogadjuk.) Elfogadtatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): A volt székely huszár-határőrezred második őrnagyi osztálya első századának első és harmadik szakaszbeli huszár-esaládok. a es. k. kormány által 1850-ben lefoglalt lótáp- és ruházati pénzalap kiadatása iránt esedeznek. Vécsey Tamás, a kérvényi bizottság előadója: A belügyministerhez utasíttatni véleményeztetik. Gaál Jenő (félvinci): T. ház! Annak kijelentése mellett, hogy a kérvényi bizottság véleményét elfogadom megjegyzem, hogy csak azért bátorkodtam felszólalni, hogy a ministerelnök úrhoz azon kérést intézzem, miszerint méltóztassék a már 1878. óta folyamatban levő kérdést minél előbb megoldani. Tudomásom van ugyanis róla, hogy az egyéni felosztás feletti észrevételek is el vannak intézve, következőleg megoldását semmi sem gátolja. Örömömre szolgálna, ha a t. ministerelnök ur, a nyugtalankodó kedélyek megnyutatására oly kijelentést tenne, melyből az illetők megérthetnék, hogy nekik a kiutalványozott összegek minél előbb kifizettetnek. Orbán Balázs: T. képviselőház! En a lótáp- és Öltönyalap tárgyban, már két más kérvényét adtam be a volt székely huszár-ezred arany os-tordai századának; egy interpellátiót tettem s mindannyiszor bátor voltam ez ügyet a t. ház előtt felfejteni. Hogy most a harmadik kérvényt adom be s harmadszor alkalmatlankodom fejtegetéseimmel, oka nem én vagyok, nanem a kormány elnök, illetőleg a belügyminister ur, a ki itt ismételt, többszörös ígérete daczára, ez ügyet lebonyolítani nem akarja, sőt hova - tovább azt összebonyolítja és pár ezer család magántulajdonát képező ez összegeknek a kiutalását minden kigondolható ürügyek alatt évről évre elodázza. Ez, t. Láz, annyival nagyobb visszatetszést szülhet, mert a volt székely huszár-ezred, más nemzetiségű s ellenünk harczolt tagjai, már az önkényuralom idejében kikapták lovaik árát s ezenfelül, a mi alkotmányos kormányunk is sietett Naszódon, Fogarasban s másutt is, az osztrák és muszkákkal való együttes működést, hihetetlen bőkezűséggel megjutalmazni: mig a szent ügyünk mellett küzdött hü székelyeket, háttérbe szorítani s magánvagyonuktól is megfosztani nem átalja. A hazafias érdemeknek e következetes üldözése, valóban megdöbbentő rendszert kezd nálunk alkotni. Az ellenünk harczoltaknak milliókat érő állami erdőket ajándékoz oda a l;c rmány, az absolutismus szolgáinak évente 4—5 millió nyugdíjt szavaztat meg; mig honvédeinktől következetesen megvonja még az erkölcsi elismerést KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI. KÖTET. is és a székely huszár-ezred hős fiainak, sajátjukat sem akarja visszaadni. Pedig itt sem az uralkodó, sem a hadiigyministerium akadályokat nem gördít, mert az uralkodó már 1865-ben annak visszaadását elrendelte, a hadügyministerium már 1868-ban összeiratta a vételjogosultakat s a kiutalás stádiumába vette azt át kormányunk s 12 év óta, már vagy tízszer újból összeiratta, a kiosztási kulcsot többszörösen megállapította; de az alap kiosztására soha se kerül a dolog, ugy, hogy azon tergiversátiók, sokakban azon gyanút ébresztették, hogy azon alapok már fel is használtattak. Én ezt nem hiszem, hanem a kormány, ugy látszik, tartogatja kortes-fegyverül. A választásoknál mindig a pár nap múlva való kiosztás biztosíttatik; de azután három évig ismét nyugszik az ügy. Azonban ez, mint kortesfogás, elkopott; azon négyszer felbiztatott és felültetett vételjogosultak már nem hisznek az ily kormányi ígéretekben, szavazataikat már ilyenekkel rendszabályozni nem lehet. Adassa ki a belügyér ur, mert visszatartása valóban égbekiáltó igazságtalanság. A kérvényben tüzetesen ki vannak ez ügy körülményei fejtve, nem kívánom annak felolvastatásávaí a t. ház türelmét fárasztani, szóval sem kívánom azt előadni, miután a múlt tavaszszal azt érintettem, csak azt kívánom megjegyezni, hogy ez egy részvényeken alapult takarékpénztár, vagy inkább letéti pénztár volt, melybe a családok évenkint bizonyos meghatározott összeget befizettek s abból, mikor lóvásár lásra, vagy felszerelésre szükségük volt; segélypénzt kaptak. Ez tehát határozottan e családok magántulajdona, kisegítő pénztára volt, s ha ezt a kormány visszatarthatná s e tőkét továbbra is bitorolhatná: akkor hivatalosan inaugurálja a communismust, mert ez eljárás egyenértékű lenne azzal, ha kormányunk egy megszorult momentumában az első általános takarékpénztár s más ily részvényeken alapuló pénzintézetek tőkéjét lefogialtatná a jus forcioris jogain. A kérvényi bizottság egyszerűen a belügyministernek kívánja kiadatni, tehát vádlottnak és kötelességmulasztónak, ki e ház előtt tett többszörös igéretét beváltani elmulasztotta. Ez nekem s szegény sanyargatott honfitársaimnak, mi biztosítékot sem nyújt; de a ház méltósága is megkívánja, hogy e tekintetben valami érdemlegest tegyen, bátor vagyok tehát a kérvényi bizottság véleményével szemben indítványozni, hogy: „E kérvény oly utasítással adatik ki a belügyérnek, hogy a lótáp- és öltöny-alapnak, az illető székely huszár-családok köztti haladéktalan kiosztását foganatosítsa". (Helyeslés a szélső baloldalon.) 9
